Leírás

Az ősz vöröse raku matcha csésze

Az ősz vöröse raku matcha csésze

12 cm átmérőjű, 7,5 cm magas raku teáscsésze Fréderic Pagace munkája. Nem írom, hogy műhelyéből, mert nincs műhelye. 2006-8 között két sorozat raku csészét készített az egyébként koncept művész Pagace, aki koreai felesége révén került kapcsolatba a kerámiával. A csészék különleges átértelmezései a rakunak, újabb és újabb rétegek kerülnek az előzőre, sok részét akár 5-6 alkalommal is égetett.

A „Raku” név arról a helyről származik, ahonnan az agyagot bányászták Kyotóban a XVI. sz . végén. A raku kanjija egyúttal azt is jelenti, „gyönyörködni valamiben”, „élvezni valamit”.

A raku tizenöt generáción keresztül keramikusok egy csoportjának pecsétje és jele volt, akik ezt a tradíciót ápolták és tovább fejlesztették. A raku ezért nem magára a technikára vonatkozik, hanem azokra a keramikusokra, akik a raku technikát is használják. Az első raku mester Chojiro a japán teamesterrel Sen-No-Rikyuval együttműködve hozott létre ma is látható mesterdarabokat és alapította meg a japán teatárgyak művészetének egy igen fontos részét. A legenda szerint az uralkodó Hideyoshi Toyotomi 1598-ban apja halála után, Chojiro fiának Jokeinek egy arany pecsétet ajándékozott rajta a raku jelével.

A raku bizonyos szempontból a japán kézművesség szinonimája, ami egyszerre jelent egy generációkon át  ápolt és fennmaradt technikát és márkajelet, továbbá rámutat a kézműves és a patronáló nagyúr, illetve a fogyasztóval kialakított kapcsolat, párbeszéd fontosságára.

Fontos raku mesterek voltak Donyu (1574-1656), Hon-Ami Koetsu (1556-1637) Ogata Kenzan (1663-1743) és a mai nagymester Kichizaemon. A vele készült riport lentebb látható.

Szintén raku technikát használ, de főként egy árnyalatú, ámbra színű mázzal az Ohi kerámia, aminek nagymestere a közelmúltban járt Magyarországon, erről itt számoltunk be.

Lentebb egy sor Pagace csésze az első sorozatból.

Eszközöket a tea elkészítéséhez tea kellékek kínálatunkból választhat.