A tea szentély
Sumi a japán faszén teához. A teával összefüggő faszén használat nagyon változatos és elterjedt, ezért nem árt ha röviden foglalkozunk vele. A Távol-Keleten egyre rafináltabb elektromos kütyük segítik a víz forralását és főleg (de ezt már kevéssé hatékonyan) a víz melegítésének ellenőrzését, mindennek ellenére ha komoly tea eseményre kerül sor, Kínában, Japánban, Közép-Ázsiában, szinte mindenütt […]
TovábbJapán teák Kínában címmel létrejött tea interjú 2006 őszén készült Marukyu Koyamaen export menedzserével So-En úrral. Az idén (2006) április első napjaiban, pár héttel a long jing szedésének megkezdése előtt tartották meg a rendes, mostmár nemzetközivé bővült teakiállítás megnyitóját Hangzhouban, Kína mai tea fellegvárában. A legnagyobb kínai teavásár nem itt van, hanem Guangdongban, ami egyúttal […]
Tovább
Teázó és/vagy teaház? A magyar nyelvhasználatban a két fogalom egyenrangú; a teázó érzékelhetően köznapibb minőséget takar, („szia, itt vagyok egy teázóban”), s bár a kávézó/kávéház párhuzam is ugyanezt az értékkülönbséget sugallja, nem árt a fogalmak mélyére nézni. Ha a két világháború közötti időszak „kávézóit” idézzük fel, akkor azt látjuk, hogy az akkori irodalmi köznyelv inkább […]
Tovább
Teaverseny: tea, mámor, tocha „Az a mód, ahogy ma teát isznak, szégyenteljes” Musō Kokushi (夢窓疎石) (1275-1351) Muchu Mondo (Álom beszélgetések) A Kissa Orai című műben amit egy Gen nevű papnak tulajdonítanak, részletes leírást kapunk és fogalmat alkothatunk egy-egy ilyen teafogadás helyszínéről, menetéről és méretéről. A party helyét a régi költészeti fesztiválok mintájára kaisho (találkahelynek) nevezték. Gen […]
Tovább
A tea útja maga a zen, mert a legkülönfélébb fizikai benyomások; hang, színek, illatok, ízek, építészeti elemek közepette a meditáció révén a tudat megtisztítására törekszik. Chanoyu to wa ikanaru koto to Hito toeha Sumie ni kakishi Matsu kaze no oto Ha azt kérdezik Milyen a chanoyu természete Mondd, hogy olyan, mint a szélfútta Fenyők susogása […]
Tovább
A teaszertartás során, miután a (Nyugaton teamesterként azonosított) vendéglátó elkészíti a teát, bal tenyerére emeli a csészét és elforgatja, majd a vendég felé helyezi a tatamira. A vendég érte megy, megfogja, visszaaraszol a helyére, megköszöni, kifejezi tiszteletét a következő vendégnek, majd tenyerébe veszi a csészét elforgatja és megissza a teát. Ez a sorrend nem ugyanilyen […]
Tovább
A Nagy Kitano Teaszertartás, vagy Teatalálkozót (Kitano Ochanoyu no ki) 1587 októberének első napjaiban tartották Kyotóban a Kitano Tenman-gū (北野天満宮) szentély fenyőligetében. A találkozó az egész japán társadalmat megmozgatta és a káosz évtizedei után új korszak eljövetelét jelentette. Fontosságát jelzi, hogy már akkor külön szövegben rögzítették a Teatalálkozó eseményeit. A Kitano ma is aktív szentély, […]
Tovább
Az ősi kínai filozófia az elsődleges, egyszerre abszolút és egyetlen létezőt káoszként gondolta el. Ezt az elsődleges létezőt a Ji Kingben a Nagy, vagy Végső Abszolút korai yinyangumnak hívták. (t’ai-chi) Ebből a végső, mindent magába foglaló létezőből két elsőrangú szellem emelkedett ki, a yin és yang Az én parázstartóm mindhárom lábát huszonegy régi stílusú írásjegy […]
Tovább
Tealét, remetelét „A költészet olyasvalami, ami által mélyen átélhető és megragadható az út, amin a dolgok találhatók. Olyan jelentés ez, aminek révén az értelem megtisztul és felfogja a világ állandó változását. Ez az, ahogy a költészet hat…..” Chōmei, és a Hōjōki, avagy hogyan válaszoljunk arra, ha a világ összeomlik körülöttünk. Miközben tömött szatyrokkal barangoltak az […]
TovábbA tokoname kerámia, vagy tokoname yaki 常滑焼 az Aichiben fekvő Tokoname város kerámiája egyike a hat híres, avagy hat ősi japán kerámiaközpontnak. A kerámiagyártás a Heian korban (794-1185) kezdődött és főleg buddhista kegytárgyakra korlátozódott, majd a XVI. századtól a japán tea elterjedésétől kezdve vált igazán népszerűvé. Még később az építőiparban is megjelent a tokoname agyag, ahol elsősorban tetőcserepeket, […]
Tovább