A Nabeshima kerámia (鍋島焼, Nabeshima-yaki) az Arita/Imari porcelánból kivált legnemesebb japán porcelán manufaktúrák terméke, amit a Nabeshima klán alapított a XVIII században. Ez a minta a Kakiemon nevet viseli Kakiemon Sakaida (酒井田柿右衛門, 1596–1666) után, aki elsőként használta japán porcelánon a fémsó alapú kézifestést (Akae). A „Kakiemon” nevet ura,  Sakaida adta neki az alkalmazott minták (pl kaki: datolyszilva) figyelembevételével.

A készlet Aoki Mokubei (青木木米) egyik játszadozó gyerekeket ábrázoló munkájának modern interpretációja

Mokubei AOKI (1767-1833) festő és keramikus volt, aki főként a festett Kyo és Kutani yaki kerámiában alkotott. Ő maga kyotói volt, eleinte kalligráfiát tanult és bár nagyon tehetséges volt, a kerámiával való találkozása megpecsételte sorsát. Harminc évesen  Awataguchiban (Kyoto) nyitotta meg műhelyét és hamar nagy hírnévre tett szert. Öt évvel később a Kaga klán Maeda családja hívta meg, hogy megújítva adjon új lendületet a Kutani kerámiának. Elsősorban teakészleteket, tea tárgyakat készített a legkülönfélébb anyagokból. (vörös festésű Kutani kerámia, celadon, porcelán) Témáit elsősorban a kínai kerámia világából merítette, ahogy az Keleten szokásos, másolt, hogy aztán sikerei után őt másolják. Ma is őt tartjuk a kései sógunátus egyik legnagyobb művészének ( Hozen EIRAKU és Dohachi NINNAMI társaságában.)

A számos róla szóló anekdota egyike szerint Mokubei mindig annak alapják ítélte meg a kemence hőmérsékletét, hogy fülét a kemencére tapasztva a tűz pattogó hangját figyelte. Ezzel a módszerrel akkor sem hagyott fel, amikor begyulladt és állandóan vörös lett a füle, mígnem teljesen megsüketült. Ettől kezdve Mokubei helyett tréfásan Robeinek (Ro=süket) hívta magát.