Leírás

Kuro raku chawan matcha teáscsésze Shoraku Sasaki

Kuro raku chawan matcha teáscsésze Shoraku Sasaki

A keramikus neve Motoo Kawasaki.

A csésze 12 cm átmérőjű, 8,9 cm magas

A csészén a raku klasszikus, eredeti Rikyu féle jegyei, durván felrakott szögek, ófekete raku mázon átütő titokzatos vörös foltokkal.

A Waraku műhelyt  1830-ban alapította Shichizaemon akkor még “Tanzakuya” néven, amit a Kiotó Gion kerületében, a Yasaka szentéllyel átellenben működő Tanzakuro teaháztól kölcsönzött.
A második generációs Shichibei elhivatottan foglalkozott a rakuval, olyannyira, hogy korának legelismertebb raku mesterévé vált. Ennek is köszönhetően tett látogatást a műhelyben 1918-ban Heihachiro Togo admirális és saját kezűleg írt oklevéllel keresztelte el a műhelyt Warakunak.

A műhely jelenlegi vezetője Motoo Kawasaki  2016 óta a nyolcadik generáció a műhely élén, eredetileg nukleáris mérnök, csak 30 éves kora után kezdett rakuval foglalkozni..

Kuro Raku

A „Raku” név arról a helyről származik, ahonnan az agyagot bányászták Kyotóban a XVI. sz . végén. A raku kanjija egyúttal azt is jelenti, „gyönyörködni valamiben”, „élvezni valamit”.

A raku tizenöt generáción keresztül keramikusok egy csoportjának pecsétje és jele volt, akik ezt a tradíciót ápolták és tovább fejlesztették. A raku ezért nem magára a technikára vonatkozik, hanem azokra a keramikusokra, akik a raku technikát is használják. Az első raku mester Chojiro a japán teamesterrel Sen-No-Rikyuval együttműködve hozott létre ma is látható mesterdarabokat és alapította meg a japán teatárgyak művészetének egy igen fontos részét. A legenda szerint az uralkodó Hideyoshi Toyotomi 1598-ban apja halála után, Chojiro fiának Jokeinek egy arany pecsétet ajándékozott rajta a raku jelével.

A raku neve, jele és a kerámiastílus is megszakítatlanul fennmaradt napjainkig. A XVIII. században a család kiadott egy raku kézikönyvet, amit sok amatőr és nem raku művész kezdett használni.

A raku bizonyos szempontból a japán kézművesség szinonimája, ami egyszerre jelent egy generációkon át  ápolt és fennmaradt technikát és márkajelet, továbbá rámutat a kézműves és a patronáló nagyúr, illetve a fogyasztóval kialakított kapcsolat, párbeszéd fontosságára.

Fontos raku mesterek voltak Donyu (1574-1656), Hon-Ami Koetsu (1556-1637) Ogata Kenzan (1663-1743) és a mai nagymester Raku Kichizaemon XV. A vele készült riport lentebb látható.

Szintén raku technikát használ, de főként egy árnyalatú, ámbra színű mázzal az Ohi kerámia, aminek nagymestere a közelmúltban járt Magyarországon, erről itt számoltunk be.