Ostrum a thyrosi bíbor szín római neve volt, amit a Közel-Keleten tengeri csigák (tüskés bíborcsiga) feldolgozásával nyertek és meglehetősen drága volt. Annyira költséges volt az előállítása, hogy Bizánc kontrollálta a gyártását és felhasználását, innen a ‘ bíborban született” kifejezés. Később és ma újra a bíbortetű termelte a bíbor színt, ami az RGB #990024 karmazsinvöröstől az RHS 66A violáig terjed és fizikailag a kék és vörös kombinációja 420 – 380 nmig. A japánoknál a bíbor a Murasaki 紫, ami egy növény, aminek gyökere adja a színt. Murasaki volt a Genji meséinek szerzője, akit gyakran ábrázolnak amint a „százarcú hold” fényében fürödve írja meséit. Itt egy csésze, amin mindez rajta van. Murasaki az illusztrációkon hol levendula, hol vörös, hol bíbor, vagy viola szín. Végül is mindegyik bíbor.

A Kazuwa kerámia Tottori prefektúra kerámiája, amit 1750-ben alapítottak.  Csuoőn két műhely működik a területen a hagyományos bíbor – ökörvérmáz technikát használva. Érdemes tudni, hogy a bíbor árnyalataiba beletartozik egy hétköznapi értelemben beige szín is, a „bis” ezt is használják a Kazuwa műhelyekben.  Az ökörvér régen nehezen előállítható, ritka értékes, nagy tudást igénylő máz volt, ma már ezen túl vagyunk, de épp ezért, mert emiatt kevesen használják és egy kis kerámia terület szülötte újra elég magasan jegyzik.  A bíbor szín az érzékelésben éppen a zöld ellentéte.  A rodopszin a sötétre alkalmazkodott (szkotopikus) látásnál a fényérzékelő pálcikákon található fényérzékeny fehérje. Érzékenységi maximuma 508 nm körül található, ennek komplemeteréről, a bíbor színről nevezték el. Ha ugyanis a zöld fényt elnyeli, akkor a visszavert fény bíbor színű. Ezért van, hogy a bíborban nagyon jól áll az élénkzöld matcha.

A csésze 11,5 cm széles 9 cm magas.