Leírás

Huang Jin Gui

Anxi Huang Jin Gui Tou Tian Xiang

安溪黄金桂透天香

Arany fahéjszirom égigérő illat

A kissé hosszadalmasra sikerült név igazi, a közepe a lényeg.

A Huang Jin Gui gyártásához használt teafajta a Huang Dan (arany hajnal 黄旦) nem különösebben régi, ellenben jól felforgatta, megújította a zöld oolongok világát. Nagy hozamú, ellenálló és különösen csalogatóan illatos fajta, aminek egy későbbi változata, szintén a Huang Jin Guihoz használt fajta a  Tou Tian Xiang 透天香, aminek illata a mennyekig száll.

A Huang Jin Gui 黄金桂 tehát Anxi hagyományos oolong teája, ami a XIX. század közepén született egy Minnan vidéki városban a környék oolong teáinak keresztezésével.  A helyi megszokott teáktól  némileg eltérő, hosszúkás levelű teát enyhén fermentálják, majd röviden besütik.

A felöntött tea aranyos, sárgászöld színű, illatos, puha levelű, nagy polifenol tartalmú.  Különös, más teáktól eltérő illata miatt egy virághoz hasonlítják.

Két eredet legenda is szól a Huang Jin Gui születéséről.

Az egyik szerint egy fiatal lány  Zi Qin  egy Wang Xiping nevű férfihoz ment feleségül. Az esküvő után egy hónappal meglátogatták a férfi szüleit. Ez a látogatás a „pár hónap múlva” nevű helyi szokás keretében történt, ilyenkor a szülők egy zöld selyemövet ajándékoztak az ifjú feleségnek, ezzel kívánva neki termékeny, áldásos életet, és sikeres családalapítást.  Wang nagymama még ettől is tovább ment, mivel Wang nagypapa hozzánk hasonlóan szenvedélyesen szerette a teát, maga is művelt és készített teákat, ezért a kert sarkában álló teafácskákból hármat kiásott, átkötözte a gyökerét egy vörös szalaggal és a fiataloknak adta, legyen nekik sok teájuk is. El is ültették otthon a fiatalok a fácskákat annak rendje és módja szerint, és lám, alig két évvel később a fácskák olyannyira megerősödtek, virágoztak és annyi levelet hajtottak hogy ifj. Wang elérkezettenk látta az időt egy kis tea készítésére.

A helyi Kínában korainak számító teaszedési szokások szerint tavaszünnep környékén kíméletesen leszedte a fácskák leveleit és sodorni kezdte a  konyhában, amit abban a pillanatban fantasztikus intenzív, édes osmanthusra emlékeztető virágillat öntött el. Az elkészített tea erős, sárga öntetű különlegesen finom ital volt. A szomszédok hamar megneszelték, hogy Wangéknak különleges teájuk van hajtásokat kértek belőle és hamar elindult a versengés közöttük a minél jobb tea készítésére. A tea anyafája, aminek 10 cm vastag törzse volt és magasra nőtt, állítólag a hatvanas években is élt még, mígnem egy átültetési kísérlet következtében 1967-ben elpusztult, A tea, amit viszont egy virágról neveztek el, ma is létezik, virágzik és sokan szeretik.

A másik történetet majd legközelebb mesélem el.