Leírás

Vörös szantál

Vörös szantál

Neve az arab sandal és a perzsa čändäl szóból ered. A Pterocarpus nemzetségbe tartozó fákat nevezík így, ezek közül különösen a délkelet-ázsiai fehér szantál Santalum album (Santalacee család), és a főként Indiából származó Vörös szantál Pterocarpus santalinus (Leguminose vagy  Papilionacee család) számít értékesnek.

A fehér szantál nagyon illatos, aromás, fája sárgás vöröses, ami megmunkálva az egyik legkeresettebb fa a műbútorasztalos műhelyekben és a luxuscikk gyártásban. A parfümiparban  kedvelt és használt olaját vízgőz desztillációval nyerik ki.

A vörös szantál fája súlyos, kompakt, kemény, narancsszínű, ami tárolás során vöröses árnyalatot vesz fel. Felmelegítve kellemes illatot áraszt és zöldes színű gyantát ereszt. A vörös szantál is nagyon keresett a bútor-, és parfümiparban.

Nincs jobb tehát, mint vörös szantálból készült könnyed, nemes vonalvezetésű asztalkán elhelyezett füstölőkészletben, hamu alá rejtett faszénen vörös szantált melegíteni. Egy kis édes fahéj, citrusos dammar ha lehet még jobban kiemeli könnyed, finom balzsamos édességét, behatol érzékeinkbe, oldja a görcseinket.

BBD  2027 február

Vörös szantál

Fehér szantál

A herbateák alkalmazása esetén tartsa be az elkészítéssel kapcsolatos útmutatásokat, ne használjon fölöslegesen sok teát. Herbateáink nem tartalmaznak semmiféle színező, ízesítő, ízfokozó anyagokat vagy hozzáadott aromákat. Ennek köszönhetően különös figyelemmel kell tárolni, légmentesen zárt, hűvös, sötét, száraz helyen, ha lehetséges fémdobozban. Az elkészítés során lehetőség szerint minden esetben a lehető leglágyabb, (<50 mg /  lit összes ásványianyag tartalmú) tisztított vizet használja 90-95 C^o-on.