Daitokuji templom kuro raku matcha csésze # 17

Daitokuji 大徳寺

Daitokuji templom fekete raku chawan 

11,8-12 cm átmérőjű, 8,2 cm magas kuro raku chawan Shoraku Sasaki műhelyéből. A chawan a Daitokuji templom részére készült, amelynek hivatalos keramikusa Sasaki műhelye. 

A Daitokuji 大徳寺 a Rinzai zen egyik fő temploma központja Kiotóban terül el, nagy területén számos épület, altemplom, kert található.

A Daitoku-ji templom különösen fontos szerepet tölt be a tea történelmében.  A XVI század zűrzavarában  több nagyúr, saját hatalmi szférájának kiépítésére ezt a templomot támogatta, ami jelentősen megerősödött. 1582-ben Toyotomi Hideyoshi ide temette el elődjét  Oda Nobunagát, majd 1582-ben kezdeményezésére erre a célra temetkezési helynek építették fel a Sōken-in (総見院) nevű altemplomát. Ebben az időszakban a Daitokuji szellemi és hatalmi központtá vált és az új elit kommunikációjában alapvető szerepet betöltő tea és teaszertartás egyik meghatározó helyszínéve volt, Sen no Rikyū, majd az őt követő korban Kobori Enshū ténykedésének és örökségének központja. Mindezek miatt a Daitokuji ma is a japán tea egyik zarándokhelye, Önök se hagyják ki, ha arra járnak, a Jukōin nevű altemplom kertjében találják Rikyu sírját.  

A máz repedései természetesek, nem hibák.

Shoraku Sasaki honlapja itt olvasható.

A "Raku" név arról a helyről származik, ahonnan az agyagot bányászták Kyotóban a XVI. sz . végén. A raku kanjija egyúttal azt is jelenti, "gyönyörködni valamiben", "élvezni valamit".

A raku tizenöt generáción keresztül keramikusok egy csoportjának pecsétje és jele volt, akik ezt a tradíciót ápolták és tovább fejlesztették. A raku ezért nem magára a technikára vonatkozik, hanem azokra a keramikusokra, akik a raku technikát is használják. Az első raku mester Chojiro a japán teamesterrel Sen-No-Rikyuval együttműködve hozott létre ma is látható mesterdarabokat és alapította meg a japán teatárgyak művészetének egy igen fontos részét. A legenda szerint az uralkodó Hideyoshi Toyotomi 1598-ban apja halála után, Chojiro fiának Jokeinek egy arany pecsétet ajándékozott rajta a raku jelével. 

A raku neve, jele és a kerámiastílus is megszakítatlanul fennmaradt napjainkig. A XVIII. században a család kiadott egy raku kézikönyvet, amit sok amatőr és nem raku művész kezdett használni. 

A raku bizonyos szempontból a japán kézművesség szinonimája, ami egyszerre jelent egy generációkon át  ápolt és fennmaradt technikát és márkajelet, továbbá rámutat a kézműves és a patronáló nagyúr, illetve a fogyasztóval kialakított kapcsolat, párbeszéd fontosságára. 

Fontos raku mesterek voltak Donyu (1574-1656), Hon-Ami Koetsu (1556-1637) Ogata Kenzan (1663-1743) és a mai nagymester Kichizaemon. A vele készült riport lentebb látható.

Szintén raku technikát használ, de főként egy árnyalatú, ámbra színű mázzal az Ohi kerámia, aminek nagymestere a közelmúltban járt Magyarországon, erről itt számoltunk be.