A tűz ítélete

Lee Eun-gut jobban ismerik Koreában, mint szülővárosában és még inkább elismertebb külföldön, mint Koreában.

공주출신 세계적인 도예가 청파 이은구

„A világszerte elismert  Cheongpa Lee Eun-gu keramikus Gongjuból”

a 분청,  punch’ong, avagy Buncheong kerámia mestere 

Az Élő Nemzeti Kincsnek számító keramikus mester szerény megjelenésű Buncheong csészepárja.

A csészék magassága 8,7 / 7,8 cm átmérője 6,8 /6,5 cm  

Néhány szó a koreai kerámiának erről az ágáról. Aki valamennyire járatos a keleti kerámiákban, ezt a tárgyat meglátva azonnal egy japán Mishima kerámiára gondol – mit gondol, egyenesen rámutat!

Ebben van is némi igazság azzal a kivétellel, hogy a Buncheong a Mishima elődje, mint oly sok más japán kerámiastílus ez is Koreából került Japánba.

A Mishima egyszerű, minimalista, mégis természetes,már-már népi stílusnak számít, de ez a természetesség a koreai templom ligetekben született.

---

Gongju gazdag keramikus hagyománnyal rendelkezik, egyike Korea három fő kerámiastílusának és kerámia központjának. Ezek

• a celadon Gangjinból
• a Jeollanam-do fehér porcelán Icheonból (Gyeonggi-do tartomány)
• és a festett vasas kerámia a Buncheong Gongjuból (Chungcheongnam-do tartomány)

Gongju eredeti kerámiaipara a porcelánra épült, amit Lee Sam-pyeong (金ヶ江三兵衛) alapított, aki a megszálló japánok szíves invitálására kénytelen-kelletlen Japánba utazott és ott a később legendássá vált Arita porcelánt alapozta meg. (Ezt a történetet Japánban újabban kétségbe vonják).  Az ő nyomdokaiban jár, de más stílusban a Buncheong kerámia mestere Cheongpa Lee Eun-gu a koreai kerámia Élő nemzeti Kincse.

청파 이은구 (1943년~ )  

Cheongpa Lee Eun-gu (1943~ )

Műhelye a Cheongpa az Icheon Sagimak-gol kerámiavárosban van, Gyeonggi-doban.

Lee Eun-gut jobban ismerik Koreában, mint szülővárosában és még inkább elismert külföldön, mint Koreában.

 Lee 1943-ban született Geumheung-dongban, Gongju város körzetében és Pyeongjeong-ri faluban nőtt fel, (Jeongan-myeon). Saját elbeszélése szerint először általános iskolás korában találkozott a Buncheong kerámiával egy iskolai kirándulás alkalmával, amikor is a Donghaksa Templom Hakbong-ri szentélyénél kiállított kerámia darabokat azzal a kommenttel mutatták be nekik, hogy ezek a töredékek koreai eredetűek, de „a japánok elvitték a nagy részét”. „Nem tudtam, hogy milyen kerámia töredékek lehettek, amit ott nekünk iskolásoknak mutattak, de valahogy közelállónak éreztem őket, nem tudtam levenni a szemem róluk, olyan erős érzés fogott meg, amit nehéz szakba foglalni.”

Később egy szöuli múzeumban találkozott a Donghaksa templomban látotthoz hasonló tárgyakkal és elbűvölte azok kecsessége. A múzeumban azt tanították neki, hogy ez a kerámiastílus már kihalt, helyét átvette a porcelán, nincs már olyan művész, aki ezzel foglalkozna. A Hanyang Egyetem építészmérnöki karára járt és ekkor, 1963-ban jelentkezett Toyojiban (Gyeonggi tartomány) Jo Dong-heon keramikushoz önkéntes gyakornoknak. 

Tanára úgy tűnt, hogy nem igazán lelkesedik azért, hogy őt fazekasságra taníthassa; az első hat hónapban csak a műhely körüli nehéz munkát bízott rá; favágást, agyag előkészítést, lássuk, hátha elmegy a kedve, de errúl szó sem volt, ő így emlékszik: „Ha már szenvedélyeddé válik, akkor többé nem munkának, hanem kreatív alkotó tevékenységnek fogod tekinteni.” ‘

„Úgy vélem, hogy egy kanna, vagy váza elkészítése, formájának kialakítása nem feltétlenül különbözik attól, ahogy az elménket és jellemünket igyekszünk formálni. Ezt próbálta a mesterem akkor megtanítani nekem. Ha jó kerámiát akarsz létrehozni, akkor keresztül kell menned egy lelki folyamaton, egy rítuson, amíg meg tökéletesen készen nem leszel. Nem kizárt, hogy rögtön az elején megvannak a képességeid, de ha csak ezekre támaszkodsz és nekirohansz az anyagnak, abból semmi jó sem sül ki. Még most is, amikor visszagondolok rá, értem és egyetértek a mesterem szándékával. Pár éve egy amerikai keramikus jött hozzám tanulni. Azt mondtam neki, jónéhány hónapig vágjon fát. Mégha egy kékszemű idegen volt, akkor is megvan a saját útja, hogy elkészítse a saját csészéjét.” 

„A Buncheong kerámia mintái vésett virágminták, bakji minták, amikről a vésés után leszedjük a fehér agyagot, cheoljeol vasas pigmenttel festett minták, gwiyal, bunjang és dumbeong motívumok( slip inlay, sgraffito, brushwork, iron painting). Vannak aztán egyéb és kevert mintázatok és technikák.”  Lee Eun-gu, aki alapvetően a Buncheong stílust tanulta és gyakorolta, az egyetem elvégzése után az egész országot beutazta, az összes múzeumot meglátogatta. Ha tudomást szerez róla, hogy valaki újfajta agyaggal dolgozik, azonnal odasiet és ő maga is kísérletezni kezd vele. Mintái mindig tradicionális motívumokon alapuló új minták. „A művészet forrása eredendően az imitáció. De te vagy aki imitálsz. Ha így tekintesz az elődeid munkájára, akkor képes lehetsz arra, hogy olyasmivel találkozz, ami rád hasonlít. ” A Buncheong szépsége épp abban rejlik, hogy megmutatkozhat benne a kézműves eredetisége, egyénisége. A művész nem ülhet a babérjain, hanem mindig újat keresve ébernek kell maradnia.  Miután elkészítette a darabokat, tárgyakat, amik az állandó keresés, és  kutatás gyümölcsei, a mester a végső bíróra, a végső ítéletre vár, ez pedig a tűz ítélete.  Azt mondják, hogy a kerámia, amíg formázzák, vésik, díszítik, az emberi világban marad, de az égetéssel átlép az isteni színtérre. Az emberek minden nap felkelnek és próbálkoznak, a legjobbat nyújtják amit tudnak, hogy aztán az ég akaratának megnyilvánulását várják. Amikor égetek, sosem használok elektromos, gáz, vagy olaj kemencét, csakis a hagyományos fatüzes alagút, vagy lampionkemencében égetek. Ezekben csupán 30-40% a siker aránya, de a létrejövő szépség egészen mély. Hitem szerint ez nem az emberek, hanem az ég munkája.” 

Cho Dong-heon, Lee mestere elsősorban teaszertartáshoz használt eszközöket készített és értett a Buncheong technikához is. Az idő múltával az önállóan dolgozó Lee Eun-gu munkáit először Japánban fedezték fel. A Buncheong kerámia Japánban a Mishima stílusban élt tovább és amikor a Mishimát értékelő vásárlók találkoztak Lee műveivel úgy érezték, mintha az ősforráshoz tértek volna vissza. 

Véglegesen akkor futott be, amikor Tanaka japán miniszterelnök egy Lee Eun-gu chawant kapott ajándékba, és ezután hivatalosan is meghívta a művészt Japánba. Lee 600 chawant vitt magával és egy hetet töltött a miniszterelnök vendégeként, együtt szignálták a csészék dobozait. 

Pár évvel később japán közvetítéssel a koreai elnök Lee Byung-chul is felfedezte a keramikus műveit.  Lee  30 nagyobb kiállítást tartott köztük a Yoo Hae-ganggal 유근형 (1894-1993), a koreai kerámiát felélesztő nagymesterrel közös kiállítását Kagoshimában 1981-ben.

Lee ekkor már kifejezetten népszerű művésznek szállított Japánban, TV showkban lépett fel, meghívott vendégként vett részt az 1981-es akkor 60. Arita Kerámia Fesztiválon. Itt értette meg, hogy a koreai kerámia minősége ellenére, szervezettségben mennyivel előttük jár a japán művészet. Ő maga is fesztivál szervezésbe kezdett az Icheon Kulturális Központban, ami végül tevékenységének köszönhetően 2001-ben a Kerámia Világkiállítást láthatta vendégül. Lee Eun-gu munkái ma már nemzeti kincsnek számítanak, ő pedig Élő Nemzeti Kincs. 1994-ben munkáit hivatalosan beválogatták Japán császárának a koreai elnöknek Kim Youngnak Japánba tett látogatása során összeállított ajándékok közé. Igazi diplomáciai katalizátor szerepet töltött és tölt be a két ország nem problémamentes kapcsolatában. 

Freskók a túlvilágról

Csak hogy érzékeltessük a kerámia diplomáciai jelbeszédben betöltött szerepét a művein és a Mishima kerámia darabjain is látható arab motívumok a Goguryeo sírboltok (i.e 37- i. sz. 668) freskóin is megjelennek, legtöbbször, mint áttetsző, stilizált fűszálak. Az ilyen mintázat csak olyan sírokban tűnik fel, akinek gazdája életében béke uralkodott, háborús életműben sohasem. Ilyen értelemben a Lee munkáin lengedező fűszálak üzenetként jelentek a Koreával szemben gyakran tapasztalt agresszív japán állásponttal szemben.

A Korea-Kína csúcstalálkozó során minden bemutatott ajándék tárgy Lee munkája volt, ezek mindegyikén a hosszú életet szimbolizáló motívumok láthatóak a két ország messzire visszanyúló kapcsolatára emlékeztetve. Itt most nem részletezzük tovább, de Jelcintől Clintonig sok más fontos nemzetközi találkozón az ő tárgyai szerepeltek presztízs ajándékként. 

Lee Eun-gu jelentős caritas munkát végez, amiért Polgári Érdemrendet kapott.

Akit érdekel, lentebb főbb kiállításainak a listája.

A témában olvasnivaló irodalom:

• Robert Koehler  Korean Ceramics: The Beauty of Natural Forms
• Hotae Chun: The Dreams of the Living and the Hopes of the Dead Goguryeo Tomb Murals  2007
• Coreana