Tea Art
Oshikava muro A japán Alpoktól a kabuki színházig. Yasuo Matsukawa rendező filmje Oshika-muráról. A kis falu a japán Alpok lábánál fekszik, sós forró fürdőiről és a kabuki hagyományáról ismert. Az ezer fős falu lakossága kétévente megduplázódik, amikor hagyományosan tatamikan párnákon körbeülve 300 éve változatlan tradíciót ápolva adják elő az ooshika kabukit. Ez a világ egyik legrégebbi […]
Tovább
Ezt a tárgyat egy beszélgetés ihlette, ami Oppenheim és Pablo Picasso, valamint Dora Maar között zajlott a Paris caféban……. Ezt a szürrealista tárgyat egy beszélgetés ihlette, ami Oppenheim és Pablo Picasso, valamint Dora Maar között zajlott a Paris caféban. Oppenheim prémmel bevont karkötőjét figyelve Picasso megjegyezte, hogy végtére is bármit be lehetne vonni prémmel, mire […]
Tovább
Pár éve egy nagy hazai múzeum-killítótér igazgatójának ecseteltem, milyen nagyszerű lenne, ha a főtér felett megjelenne a tea jele, bent pedig egy sokféle művészeti ágat egyesítő teakiállítást csinálnánk, nem elfeledkezve persze antik, valóban múzeumi tárgyakról és felvonultatva kortárs, a tea szellemét (is) megidéző műveket, installációkat.– Jó – hangzott a válasz – de mi ebben a […]
Tovább
„A vers valami távollévőt hív a jelenlétbe…” Amikor teát készítesz, költészetet építesz. vagy építhetsz. A levélben említett tea (Takaragi – Az erdő kincse) olvasás közben hirtelen összemosódott a képeken látható sokszor drágább versenyló teával (Unjyo – A felhők felett), ha úgy tetszik az a benyomás támadt bennem, hogy ez az, amaz meg ez, olyannyira, hogy […]
Tovább
Elgondolható, kivitelezhető-e a tea, mint művészet? Ahhoz, hogy a tea mindennapi szükségletből művészi szintre emelkedjék, gyakorlásra van szükség. A gyakorlás önismeretre nevel. Magunkat, majd másokat kell arra nevelni, hogy felismerjék az egymást követő csésze teákban rejlő önismeret és érzékelés képességének apró különbségeit. A tea létszükséglet, napi kaland és művészet. A kínai, vietnámi, myanmari embereknek napi […]
Tovább
Ai Weiwei-t nem kell különösebben bemutatni, különben sem szeretnénk annyit írni, hogy lelógjon az iPadról…… Xi Jinping kor, kommunista dinasztia Amikor már majdnem egy évtizede felröppent a hír az új magyar stadionok építésének „programjáéról”, azt gondoltam, hogy a „kommunista” Kína képes (kénytelen) volt nagy művéhez az olimpiai madárfészek stadionhoz „integrálni” a hatalommal szembe szegülő, […]
Tovább
Tehching Hsieh a perceit múlatja „Délután kiállítás megnyitó, performansz is lesz!” Bizony, performansz is. Kötelező kellék a buliban. Mint címke a kabáton, abból is öt; egy a nyakába (márka, méret), egy az oldalába (összetétel), egy az ujjába és még egy díszcímke,legyen minél elegánsabb. Ami rá van írva, az úgy is van. A performance aktus, maga az […]
Tovább
Nyilvánvalóan teáskanna szerű arra emlékeztető tárgy. Nő készítette, ez is egyértelmű, a finom vonalvezetés mellett főleg a „markolat” árulja el. Az alkotó Yael Shomroni. Valóban, ez egy teáskannaként viselkedő teáskanna „szándék”. De felbukkannak tárgyak, amik más tárgyak, színek, tulajdonságok kaméleonjaiként öltöznek fel, miközben funkciójukat tekintve ezek is teáskannaként viselkednek, időnként nagy fejtörést okozva a látogatónak/felhasználónak, […]
Tovább
Don Hong-Oai -Az evilág illúziója egy illúziókeltés közepette lepleződik le. Ezek itt avantgarde fotók, már amennyire lehetséges avantgarde-ról beszélni a nyolcvanas években. Az avantgarde egyik folyománya a frappáns technikával a részleteket felnagyító hiperrealizmus, amikor egy művészeti forma saját eszközeit használva bravúrosan klónozza – tökéletes másolatot készítve – a másik művészet formáit. A tárgy mellékes, illetve […]
Tovább
Cai Guo-Qiang 蔡国强 Mindjárt éjfél, és én nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a Saga Dawa duchen napján befejezzem ezt a cikket. Nem azért, mert akiről írok, az ma a legkedveltebb ázsiai képzőművész Nyugaton, hanem azért, mert egyetértek a megjelenített robbanás pillanatával és erejével. Cai Guo-Qiang ma a kínai akció képzőművészet sztárja, világszerte foglalkoztatott fenegyereke, köszönheti […]
Tovább