a kitalált szertartás

 Gong Fu Cha   

A gong fu, azaz gu ong fu három különböző dolgot jelöl a tea világában. Mit jelent szó, azaz kép szerint?

工夫茶

Gōng, az ács vonalzója, a munka képi megjelenítése és szinonimája, ami egyben megjeleníti a pontosságot is. Munka, munkás, foglalkozás (人工 rengong, emberi munka, kézimunka)

Más átiratban a gong    (gu ong) jelentéstartalma tovább finomodik.  A fenti „munka” jele mellett megjelenik az érdem, figyelem, ami szintén erőfeszítést jelent, de egyben a munka eredményeképpen kapott képességet is arra, hogy valamit a lehető legjobban végezzünk. De honnan ered a li feszültsége? A kunmingi egyetem egyik professzora így magyarázta ezt nekem: „Gong az ács vonalzója, de gu-ong összetételben már egy asztalt jelenít meg. Valamit felszolgálunk tehát. Munkát végzünk mások javára, munkánk szolgálat és felajánlás. A li jele eredetileg kettéváltan a barázdába feszülő ekét mutatta. Gu Ong: nagy fáradsággal járó, tapasztalatban és gyakorlásban gyökerező munkánkat és képességeinket ajánlunk fel mások szolgálatra.

Fu egy ember, ami  a a felnőtt, már katonai szolgálatra is alkalmas férfiember jeléből és a   

az ?egy? jeléből áll, ami az ég és a horizont szimbóluma is. A mi GuOngFuCha szavunkban szereplő dá emberünknek így kettő helyett négy karja van. Mindent megtesz, minden munkáját, tapasztalatát, felnőtt életének minden ügyességét beleadja,

hogy a nagy erőfeszítés révén mi felfrissülhessünk a chá , a tea révén.

Gu Ong Fu végülis a nagy gyakorlatot, a felajánlásba sűrített tapasztalatot és képességet jelenti ? így van ez a harcművészetekben is.

   

Cha a tea, ami ennek a figyelmes, pontos munkának a tárgya és eszköze. A Gong Fu cha a fenti általános jelentésen túl 5 lépésből álló mozdulatsort jelöl, melynek időszekvenciájában készül el a tökéletes tea.

Végül az illúziók eloszlatása végett meg kell jegyeznünk, hogy hétköznapi nyelven sok kínai gongfuchát mond, amikor vörös (fekete) teát lát.

A gong fu cha ma általánosan elfogadott, ismert és gyakorolt praxis, amiről azt tanítják, hogy Fujianból ered, körülbelül 400 éves múltra tekint vissza. Ezzel kapcsolatban sok a kétség, valószínűleg inkább a kantoni chaozhou teázás ideologizált, utólag kitalált és rábiggyesztett hagyománya, ami talán a XX. század elejéig vezethető vissza. Mint ilyen, nem kanonizált és nem egységes, bár a monda szerint külön szertartás illeti a préselt Pu-erh teákat, a különböző wulongokat, főleg Tajvanban, de külön (nagyon fontos) ceremónia kíséri a mennyegzőt és a névadó ünnepségeket. A vendégeket rang és kor, valamint nem szerint ültetik jobb oldalról kiindulva. A szertartás során az első csésze megszületéséig kerülni kell a hangos beszédet, a továbbiakban pedig a politikával, vallással, hétköznapi, jelentéktelen dolgokkal kapcsolatos beszédet. Kedvelt téma ellenben a család, a vendéglátó, a vendéglátás és minősége és természetesen a rokonok kapcsolata. Egészen újkeletű, kedves, modern válfaja a gongfucha művelésének a WuWo, Tajvan nagy tömegeket mozgató modern kori teaszertartása.