Részeg pillangó

Lao Ban Zhang Tea

Néhány évtizeddel ezelőtt a Pu’erh egy ország belügye volt. (Pontosabban négy országé, mert Myanmar, Laosz és Vietnam is termelt a Puerhez hasonló teákat. Innen a Puerh másik neve: határvidéki tea) Csupán Tibet, Mongólia pusztai népei és az emigráns hong-kongi és tajvani arisztokrácia élvezte és ismerte. A 90-es évek elején csatlakozott a pu’erh élvezők táborához Japán, majd az Egyesült Államok. Pár éve ismerik és egyre jobban szeretik Európában is. Úgy képzeltük, hogy a Pu’erh a többi teatermő területhez hasonlóan, domboldalak teraszain és lejtőin kialakított ültetvényeken nő, a munkások pedig olyanok, mint Kína más vidékein, talán kicsit nagyobb a szalmakalapjuk. Európa elsősorban a sötét pu’erh-t ismerte meg, mert úgy tudta, hogy fold alatt érlelik, hogy orvosság és mert minél régebbi, annál jobb. Mára a helyzet lassan kezd megváltozni.

A  Tenger Hullámainak Jele

Nemrég résztvehettem egy pu’erh teszten. A teszt alapvetően a bortesztek logikája és ceremóniája szerint zajlott, az értékelés vakon, nevek és címek ismerete nélkül történt, a zsüritagok szemevételezték mind a száraz lepényt, mind az öntetet, valamint a felöntött leveleket. A szokásos szempontok mellett, az öntet áttetszősége, illata, ízjegyei, a levelek osztályozása, aromája; két igen különös szempont is megjelent: a türelem és a Qi. Türelmen azt értették a szakértők, milyen a tea kitartása, kiegyensúlyozottsága. Qi pedig a tea által felhalmozott és átnyújtot energiát jelentette. A főbb szempontokat 6 perces áztatás után túlgyötört tea ízlelésével értékelték, a Qi-t (felénk úgy mondanánk potenciált, vagy terroirt) rendes felöntésekkel. 

Mindezeket azért tartjuk szükségesnek előrebocsátani, mert az alábbiakban ismertetett tea napjaink egyik legjobb teája, amit a szokásosan alkalmazott módszerek és ismérvek egyikével sem írhatunk le.

Ming Xiang Ya Yuan egy kis, kunmingi pu’rh gyártó teaüzem, ami szinte kizárólag vad teákkal foglalkozik. Ennek a vállalatnak az egyik márkája a Hai Lang Hao magyarul Tengeri Hullám Jele, ami a különleges erejű vad puerheket gondozza. 2006 júniusában bocsájtotta ki ezt az őserejű vad lepényt.
A legjobb yunnani ős teákat a legenda szerint a hat híres teahegységben szedték. Ezek a következőek: Youle, Gedeng, Yibang, Mangzhi, Manzhuan és a Mansa hegység, mind Xishuangbanna tartományban, Myanmar, Laosz és Yunnan határán. A tapasztalat szerint a hat híres teahegységben szedett és préselt tea jó alapanyag az érlelésre. A hong-kongi ínyencek csakhamar eredeti hegyi puerh teaként kezdték emlegetni és rendelni és a jó tea szinonimájává vált. De a hat híres teahegység, Xishuangbanna távolabbi területein található magas területekkel kiegészülve valójában tíz. A másik 4 hegység a Nannou, a Bulang, a Xiding és a Bada.

Az ezeken a területeken szedett teának jól ismert tulajdonsága volt, hogy egyszerű szárítás és préselés után, a megfelelően tárolt tea, hosszú idő után, további, lassú átalakuláson ment át, ami különleges ízeket csalt elő. A 90-es évek végén – gyakorlatilag azzal egyidejűleg, hogy nálunk is elérhetővé vált néhány alap-pu’erh, a helyzet gyökeresen megváltozott. A gombamódra szaporodó kisvállalkozások olyan teaterületeket fedeztek fel, találtak meg újra, melyek távoli, félreeső, őserdei vidéken feküdtek, sokat közülük sohasem műveltek, csak a nagyapák elmondásából ismerték őket. Ezeken a területeken a növényvédelmet maga az őserdő végezte, a parasztok legfeljebb annyit tettek, hogy az „ültetvények” közé kámforfákat telepítettek, ami távol tartotta a kártevőket.