GYOKURO – A tea útja egyik vége, avagy nemesek nemes teája
A gyokuro alapteáját ugyanúgy termesztik, szedik és dolgozzák fel, mint a tenchát, a matcha alapanyagát. Két kis, de fontos különbség van;
– az első, hogy a szedés nem tiszta rügyekre korlátozódik, hanem FOP, tehát rügy és két rügylevélre terjed ki.
– a másik, a feldolgozás során lényeges különbség a többszöri, gépi, vagy kézi sodrás.
A sodrás a sencha elv szerint történik, ami tűhegyes, valószínűtlen vékony levélhegyeket eredményez. Létezik ugyanakkor egy kevésbé sodrott, inkább a tenchára emlékeztető, lapos, törmelékes levélváltozat is.
Ettől eltekintve a gyokuro ugyanúgy 20 napig árnyékolt ültetvényen nő, ugyanúgy rügytea, ugyanúgy gőzölt tea és legtöbbször ugyanúgy megszabadítják a levélszáraktól és az erezettől, mint a tenchát. Mégis, a matcha és a gyokuro, bár látszólag hasonló módon keletkeznek, mégis egy út két vége. A matcha többszáz, sőt majd ezer éves hagyományra tekint vissza, míg a gyokuro alig másfélszáz éve jött a világra, egy a matchától kiinduló, sok-sok teafajtán át leírt fejlődés utolsó állomása.
Ha gyokuro-t iszunk, egyszerre iszunk matchát és mindenféle más, sodrott, leveles zöld teát. A gyokuro története a sodrott, leveles, gőzölt teák megjelenése után 100 évvel, 1835-ben kezdődött Uji Ogura kerületében. Addigra a sencha sokfelé elterjedt, népszerű tea lett, az pedig, hogy matcha-szerűen termeljenek leveles teát komolyan fel sem vetődött.
Teljességgel értelmetlen a méregdrága portea alapanyagot a köznép által is használt leveles teává feldolgozni.
Ki találta fel a gyokurot?
A gyokuro feltalálását sok japán teaház követeli magának. Sokak szerint először a ma is létező teakereskedő Yamamotoyama család hatodik iemotoja, Yamamoto Kahei készítette el 1835-ben, majd több, Ujiban élő teakészítő család kísérleteiben vált véglegessé a módszer. Állítólag az öntet ragyogó zöld színére utaló nevet is ő adta neki (jádezöld csepp). Hasonlóan nyilatkozik a Kanbayashi család, aki abban az időben Uji elöljárója volt.
A családi legendárium szerint az1831-1845 (A Tenpo kor) emlékét idézi fel egy feljegyzés a XIX. század hetvenes éveiből: „A Tenpo korban (Kambayashi) összefogott egy barátjával, akit Miyabayashi Yusainak hívtak. Ugyanazokat a leveleket, friss rügyeket, amiket híg és sűrű tea (matcha ) gyártására használtak, ők senchaként készítették el és Ayatakának nevezték el. Ezt a teafajtát mindmáig gyokuronak nevezik. ” A Kanbayashi család Ujiban lévő teaültetvényei a sógun felügyelete alá tartoztak, az érvényben lévő szabályozásnak megfelelően csak tenchát (matchát) gyárthattak. Ezért Shunmatsu Kanbayashi és Miyabayashi Yusai titokba szedtek teát az Ohishita ültetvényen és ugyanúgy dolgozták fel, mintha sencha lenne. Így egy nagyon édes teát kaptak, amit Ayatakának neveztek el, később kapta a gyokuro nevet. ”
A gyokuro gyártásának koncepciója lényegében a sencha gyártástechnológiájának párosítása az árnyékolt tea termesztésével. A koncepció valószínűleg az említett korban több Uji termelő fejében megfordult, vélhetően a Meiji kor modernizáló törekvései nyomán felbukkanó piaci nehézségek miatt. A régi, teaszertartás divatjamúlt, szűk kör által gyakorolt praxis volt, amiből kiutat a leveles tea jelentett,
Az említett Yamamoto mellett a sencha-dô mester Ogawa Kashin neve is felbukkan, vagy Matsubayashi Shohei tencha gyártó neve, akinek teagyúró asztala elpusztult egy tűzben és a teáját egy sencha gyártóhoz vitte, így született volna a gyokuro.
A japán tradíció szerint ha egy iparági problémát meg kell oldani, az abban vezető személyek összedugják a fejüket, így történhetett a gyokuro esetében is.
Marukyu-Koyamaen Gyokuro Shiun
Ez is díjnyertes gyokuro
A nyers teából felragyogó jádezöld valóban az egyetlen igazi zöld szín a tea világában. A nyugati közvélekedés szereti a zöld teát zöld színűnek látni. Ezzel szemben a jó zöld teák, akár a kínaiak, akár a japán senchák öntete zöldessárga, vagy sárga, az egyetlen ragyogóan zöld színű öntet a gyokuróé. A legjobb gyokurokat hagyományosan Uji-Kyoto készítette, majd később, már a modern japán tea korban Kyushu szigetén Fukuoka prefektúra Yamé városának környéke csatlakozott hozzá. Ez a két város adja a gyokuro termelés túlnyomó részét. Ez néhány ezer kg tea termelését jelenti, a gyokuro ugyanis a legfinomabb és egyben legritkább teák közé tartozik. A ritka nem azt jelenti, hogy nehéz vásárolni, hanem azt, hogy összességében kis mennyiségben előállított gourmet teáról van szó. Yamé teatermelése szinte kizárólag gyokuro-ból áll. A gyokurot adó tea árnyékolása hagyományosan rőzsével és rizsszalmával történik, ami kényelmetlen és munkaigényes folyamat, ezért az utóbbi időben már szintetikus szálból készült hálóval helyettesítik. A tea szeretők és teaőrültek egy pillanat alatt képesek a két különböző árnyékolástechnikával készült teát megkülönböztetni. A nagyipari, hálós árnyékolású tea lágy, finom, fényes, a rőzsével árnyékolt gazdag. Ennek oka éppen a gyokuro lényege, az L-Theanin nevű aminosav felhalmozásában rejlik. A növényi élelmiszerek közül éppen a gyokuro tartalmazza a legnagyobb mértékben ezt a válaszreakciókban, ingerület átvitelben jelentős szerepet játszó aminosavat.
Bár egyáltalán nem hétköznapi, olcsó teáról van szó, mégis azt kell mondanunk, hogy aki ismerkedni szeretne a (japán) teával, aki hajlandó arra, hogy a gyermekkori mami teája képet sztereotípiákat lerombolva megváltoztassa, annak mindenképpen egy gyokuro-val kell kezdenie. Ebben a teában olyan fokon és intenzitással, ugyanakkor olyan harmóniában van együtt az elképzelhető összes íz, hogy egy jó gyokuro jó elfogyasztása után már sem étel, sem bor, sem levegő sem ízlelhető úgy, mint azelőtt. Lehet, hogy túl magas lesz az első lépcsőfok, de mindenképpen tanulságos, felejthetetlen lecke lesz.
A gyokuro összetétele (100 gr)
Vitamin A: 16,000IU
Vitamin B1: 0.6mg
Vitamin B2: 1.35mg
Vitamin C: 60mg
Vitamin E: 35.9mg
Fehérjék és aminosavak: 30.7%
Szénhidrát: 28.6%
Zsír: 5.3%
Rost: 10%
Hamu: 7.4%
Polifenolok: 10%
Koffein: 3.2%
