Parányi rügyek sziklafalon.
Az egész délelőtti munka után remegő térdekkel indítjuk útnak új rovatunkat, a herbaszakácsot, fellengzősen herbaséfet. A rovat egyfajta gyakorlat, felkészülés a legrosszabbra, ebben a bizonytalansággal teli korban, de úgy, hogy azt lehetőleg élvezzük is. Nem a munkatáborok marharépa levesét szeretnénk felidézni, csupán szeretnénk észrevenni és megmutatni, mennyi finomság vesz körül bennünket. Tulajdonképpen könnyű dolgunk van, mert a minket körülvevő táj és emberek nem hagytak fel az évszázadok során kialakult gyakorlattal, ma a szupermarketek korában is lehajolnak az út szélén növekvő évszakonként változó zöldségekért. Ebben a rovatban nem akarunk eladni semmit, ha ennek ellenére sikerül, annak örülünk. Nem járatlan úton araszolunk, elég ha a három Michelin csillagos és mindenféle díjat elnyert Mauro Collagreco 380 EURós menüjére utalunk a tengerparti sziklákra kitűzött Mirazurban, ő ugyanis csakis úton útfélen és a saját kertjében fellelt évszakos zild-zöldségekből kovácsolta hírnevét és utopisztikus ehető virág kompozícióit.
Egyszer elkaptuk egy teára is, amit türelmesen, már-már érdeklődve végigült és nem dobott ki minket.
A rovat főszereplői, a herbák, gyógyfüvek, sőt csak füvek, vadon növő zöldségek, virágok itt vannak körülöttünk, nap mint nap elhaladunk mellettük, észre sem vesszük őket. Eleinte csak nem rájuk figyeltünk, mára jórészt elfelejtettük őket. Helyettük képeket bámulunk, képeket és főleg mások életéről készült képeket, akiket végeredményben a saját életünk helyére ültettünk.
kakukkfüves tészta = tagliatelle cum thymo.
„A legnemesebb gyógyszerek a növények.”
Mai receptünk főszereplője a kakukkfű egyike a kevés kivételeknek, valószínűleg mindenki ismeri és használja is, mint „A fűszernövényt”. Az itt szereplő Thymus vulgaris Linné 1753, csak egy a soktucat faj közül. Nevét ereszoszi Theophrasztosz görög filozófustól kapta, aki Arisztotelész utóda, egyben herbaszakértő is volt, akinek életműve lényegében az újkorig magát a botanikát jelentette. („A növények természetrajza”, és a „A növények okairól” ) Ő a Thymust áldozati füstölőként írja le. Teaként, tinktúraként kiváló gyulladáscsökkentő, ízületi panaszokra és sok minden másra. Igazi valójában már kevesebben láthatják és használják. Az itteni kakukkfűnek van egy további érdekes tulajdonsága, hogy vadon, sziklás, magashegyi ökoszisztémában nő 800 méteren, de egészen 2000 méterig felkapaszkodik. Kétségtelen, hogy a kevés tápanyagot adó és zordabb magashegyi környezet finomabb herbákat terem. Azt, hogy mit jelent a finomabb, majd később részletezem.
Ebben a felforrósodott világban a mediterrán kakukkfű életritmusa is megváltozott, élete nagy részét érzékeny csiga- bigaként száraz kiégett kóróként tölti. Nyáron, mert meleg van, télen pedig mert hideg van. De amikor a tavasz első fuvallata végigrepül a völgyben, az elsők között éled újra és varázsolja agg, száraz száraira a gyönyörűen osztott bársonyos kis leveleit, a szárak végén pedig már a virágkezdemény levelek is megjelennek. Az illata éteri, bezsongja a lelkünket. Az összegyűjtött csomókat megmossuk, megszárítjuk, a konyha padjára tesszük és hozzálátunk a levelek és virágkezdemények leszedéséhez, ami egyáltalán nem könnyű munka. Finoman kell morzsolgatni a 2 + 2 felosztásban szembenálló leveleket, finoman leválasztani a szárról, ami nem kerülhet bele az ételbe.
Mi legyen az ebéd ? – kérdi. Gyönyörűen süt a tavaszi nap, virágzik a mandulafa, a mimóza.
Kakukkfüves tészta ! – vágom rá.
Vágjunk is bele.
A recepthez szükséges
- finom, jó minőségű de lehetőleg nem tojásos tészta. Formában a tagliatelle, spaghetti is megfelel.
- friss, vagy szakszerűen gyűjtött és konzervált kakukkfű
- extraszűz olívaolaj
- juhsajt, vagy parmezán, vagy grana padano
- kevés só
A vizet odatesszük főni, egy jó nagy kanyar olívaolajat egy jó serpenyúben lassan felmelegítünk és beletesszük a kakukkfüvet. A lehető legkisebb fokozatot használjuk (a mi esetünkben 300 W indukciós lapon) és óvatosan kevergetjük, egy-két percig megfuttatjuk, majd elzárjuk. A tészta főzőlevéből pár evőkanálnyit visszakanalazunk rá. Amikor kész a tészta megforgatjuk a kakukkfüves olajban, majd vékony sajtfogácsot vágunk rá. A sajttal egy teljesen más étel jön létre és én hajlok elfogadni barátunk kényes ízlésen pallérozódott intését, hogy hagyjuk a parmazánt a fenébe, mert mindent bevon egy egységes páncélozott ízzel.
Ennyi, de nem is kell több. Olívametszés közben ennyi az ebéd, utána friss saláta, kis pihenés és vissza a fákra és a fák alá. Lentebb galéria képekkel és ízfotonokkal.
