Wokban sült rák pirított teával

Nem működik a százezreket érő Gaggenau gáztűzhely. Általában semmilyen drága és modern dolog nem képes a hosszútávú működésre. Az eltervezett fogás a zöld teával megfenekleni látszik. De szép, kora őszi nap van, előkerül egy rossz vasfelni (Zsiguli?), alá egy még rosszabb olajoshordó, ez most a wok tűzhelye. Az erkélyen gyönyörűen, lágyan simogat a nap. A faszén felizzik. A hagymát és fokhagymát apróra vágjuk, a wokba olivaolajat locsolunk és a rögtönzött tűzhelyen a harmadik emeleti erkélyen máris zizegni kezd a levegő. Mielőtt a hagyma megpirulna, fél marék (30-40 gramm) teát dobunk az olajba. A képen Long Jing szerepel, de más, nagy levelű, lapított, vagy sodrott zöld is szóba jöhet, fontos, hogy legyen elég felülete és karaktere. A Mao Feng talán túl légies lenne, de egy egyszerű sencha, vagy egy szárnélküli hojicha is nagyszerű lehet, ki kell próbálni. A tea pirítása körülbelül 1 percig tart, utána kivesszük a wokból a hagymával együtt. Ezen a ponton kedvem támadt egy kis fenyőmagot is hozzáadni, de ez aztán kimaradt.

Kevés olajat hozzáadva egészen felforrósítjuk a wokot és beledobjuk a nemrég még egy brazíliai keltetőben ficánkoló rákokat. 3-4 perc, nem kell több, még arra sem volt idő, hogy megterítsünk, már a tányérban a rák, rákaparjuk a teát és mehet a nép elé.

Az ízét nem kommentálom, legyen elég annyi, hogy a rák is, a pirított tea is pár perc alatt elfogyott.

Az erkélyen sütést sok társasház, talán még a törvény is tiltja, de fölöttünk már csak a tiszta ég és a lelkiismeretünk. Pár éve egy olasz baráti társaság ellenben a tizenöt emeletes panel negyedik emeletén kezdett egy gyönyörű bistecca fiorentina megzabolázásába. Először nem értették, ki és miért dörömböl, s még akkor is csak mérsékelt figyelmet tanúsítottak, amikor a tűzoltók csákánnyal döntötték be a bejárati ajtót. Engem küldtek: - Nézd meg, mit akarnak - és visszahajoltak a tűzhely felé, nehogy kárbavesszen a csodálatos darab. Főzzenek bátran Önök is, teával is!