Teaerdő, Teaház - Poszthumusz

Mindjárt az elején szögezzük le: az előző cikkben bemutatottak értelmében vett teaház jelenleg nem működik Budapesten. A teaház olyan helyet jelent, ami amellett, hogy néhány kötelező kűr mellett felvonultatja a teaház gazdája által fontosnak tartott, sajátjának vallott teákat, olyan helységként áll nyitva a vendégek előtt, ami ellazulásra, elmélyedésre, elmélkedésre késztet. Ehhez a teaház tervezésénél messzemenően figyelembe kell venni a feng-shui, nem kevésbé pedig az ayurvéda és a taoizmus gondolatait.

A stílus ehhez képest már harmadrangú, lehet szó perzsa, arab, kasmíri, szecsuáni, széles értelemben vett japán teaházról is. Kinek-kinek szíve joga, mit gondol érvényesebb, fontosabb kontextusnak a tea nyelvén megfogalmazni készült gondolatokhoz. Az talán túlzás volna elvárni, hogy egy ún. japán teaház minden centiméterében kimódoltan és megfelelően épüljön fel az ezredforduló hektikus és lázas fővárosában, de a tea és kávéház környezetben ma uralkodó gondolattalanság szembeötlő. A teaház-kávéház, amit ugyanezzel a sietséggel neveznek teázó-kávézónak legtöbbször unalmasan ízes és még ízesebb ipari termékek köré felhúzott, egyszerű, költséghatékony, bombasztikus díszlet.

  A most megnyílt Teaerdő teaház még öntudatlanul imbolyog a születés és a nemlét határán, alkotói a puritánság és a minimalista hagyományok iránti szomjtól hajtva egy összességében japán hatásúnak mondható teret hoztak létre. Azt nem árt tudni, hogy általánosan vett japán teaház nem létezik. Létezik ellenben közel ötvenféle teaiskola, melyek egymástól sokszor csupán gondolatnyi, mozdulatnyi eltérést mutatnak, de a kis mozdulat, a kissé eltérő sorrend a tea elkészítésében és felszolgálásában, a felhasznált eszközök dísztelensége, vagy éppen díszessége alapvető hatással van az egészre is. Japán stílusúnak tartunk egy helységet, ahol alacsony asztalok, rizspapírból készült falak, térelhatárolók és minimalista módosulásokkal nyílik meg előttünk a wabi-cha, az egyszerű eszköztelen szépség, ahol mi magunk is csupaszra vetkőztetjük fáradt lelkünket. Bár az alkotók egyik iskolához sem tartoznak, a létrehozott tér összességében megfelel a fenti ismérveknek, szokatlanul tágas terei és falfelületei pedig amellett, hogy elbújásra alkalmas szegleteket is tartalmaznak, sokirányú fejlődésre adnak alkalmat.

A Teaerdőben megvan az ösztönösen helyes szándék és a kitartó akarat, a fiatalos lendület és a teleírható fehér papír. A teaerdő ma a legjobb teaház-név széles e hazában, kár, hogy ehhez a névhez nem egy másik, tényleg őserdőben fogant teaház készült, de így is jól tükrözi az elérni kívánt célokat. Tegyük hozzá, hogy a választott purista beltér nem veszélytelen, idő kell majd ahhoz, hogy a zajhoz és zsibvásári hangulathoz szokott vendégek megértsék a teaerdő szelllemét.

A tealap és minden alakulófélben van, ugyanúgy ihatsz ízesített rooibosokat, gyümölcsteákat, mint erős és gongfu chaban felszolgált Mengding hegyi bambuszrügy zöldteát. A helyhez illően széles és kompromisszummentes a japán tea választék (5 féle sencha, gyokuro Marukyu-Koyamaen matchák) és Budapesten még nem létezett ennyiféle matetök a maték élvezetéhez. Zöld teákból készült shakek, lassik kísérik a már ismert süteményeket.

   A legfontosabb a fiatalos, rugalmas, a vendéghez idomuló kiszolgálás, ottlétemkor egy japán vendég akart barátainak matchával feszíteni, amiből kisebbfajta csődület támadt, felszolgáló a japánnak, japán a barátainak készítette körbe a teát.

Egyedülálló a teaerdő chai kínálata, a masala nem a szokásos fűszeradalékból, hanem gazdag, de természetesen titkos keverékből áll.

A teaerdő még fiatal sarjadék, de ha a vendégek is úgy akarják és megtisztelik kitüntető figyelmükkel, ez lehet Budapest első, valódi teaháza. Csak az alkotókon múlik merre indulnak a tea útján, a rövidtávú haszon, vagy a fáradságos, hosszú tanulás ízlik-e majd jobban nekik. Mi, vendégek, ebben a szép térben, ez utóbbival járnánk jobban.

A cikk írása után 3 évvel a Teaerdő Teaház 2010 áprilisában befejezte működését.