Raddusa nem tévesztendő össze Ragusával, illetve Marina di Ragusával, Szicília talán legfontosabb üdülőkörzetével. Raddusa egy elveszett kis falu Szicília közepén Catania és Enna között, Ennához közelebb, a sziget legszegényebb részén. Itt első látásra nincs semmi. Ahhoz lehetne hasonlítani, amikor a megüdvözült, de azóta Főnixként feltámadt debreceni Műv. Közp.-ban próbáltam fellépési lehetőséget keresni egy kivételesen színvonalas programmmal turnézó olasz kórusnak és a szoc. most kap. menedzsment rövid levélváltás után a biharnagybajomi Műv. Házat ajánlotta figyelmembe. Igen, Raddusa határozottan Biharnagybajom kvalitásaival dicsekedhet és ez egyáltalán nem lenéző, de nem is dicséri a művelődésszervezők éleslátását. Szóval Raddusa nemigen kerül be az útikönyvekbe, még a szeptemberi Festa del grano, "a kalász ünnepe" okán sem. A városka búzakereskedelmi központ határában márciusban zölden, két hónappal később már aranyszínben tündökölnek a fügekaktusz sövényekkel határolt rögös, kavicsos búzatáblák. A búza a legjobb, legkeményebb durumbúza, a jelenlegi magyar a nyomába sem ér, pizza formában különleges ropogós élményt ad, amúgy mindent visz a Barilla. A közelben van Agira, karácsonykor innen a fellegvárból száll alá a RAI1 kamerái előtt a hivatalos média-angyalka. Különleges, elhagyott, dombos-völgyes, vad vidék. Amerre a szem ellát, elhagyott uradalmak, pusztuló utak, albán pásztorok által terlegetett nyájak, kicsit odébb narancsligetek, cédrus és bergamott, meg persze vastaghéjú citrom és articsókaföldek. Amúgy minden maradt a régiben, mintha a hatvanas években járnánk, lehet, hogy így is van. |
EYEXEI - 2500 éves fürdőszoba - Üdvözlégy! |
Raddusától 2-3 kilométerre hatalmas, alig feltárt területen a szikulok i.e. V. sz-ban virágzó kulturájú ókori városa, Morgantina, és közel van a normann várral díszített sziklákba vájt város, Sperlinga. Egyik sem szerepel a turisták célpontjai között. Raddusában bárkit megkérdezel, megmondják, hol van a teamúzeum. A teamúzeum neve: La Casa del té: a teaház. A teaház-múzeum egy magángyűjtemény Salvatore Pellegrino élete munkája, teával kapcsolatos tárgyak, emlékek, kiállítások a világ minden tájáról. Salvatore kopaszodik, most Zen kertet épít a háztól kicsit lejjebb, foglalkozására nézve tanár a cataniai Vendéglátóipari Szakközépiskolában. Jónéhány év vendégszakácsként Londonban, cukrászként Párizsban dolgozott. "Amikor a Ritzben voltam cukrász, az igazgató nagy hangsúlyt fektetett arra, hopgy mindig minden tökéletes legyen. Ha egy árva vendég sem volt a szállodában, egy inas ment végig a szobákon és folyosókon, és kapcsolgatta fel meg le a villanyokat, hogy az épület élőnek lássék. Nem ritkán a teljes cukrásztermés a szemetesben végezte, de ha vendég jött, éreznie kellett, hogy a kegjobbat kapta."-avat be a felsőkategóriás vendéglátás műhelytitkaiba. Később tanítás következett, megintcsak idegen földön, majd az utak Yunnan, Zhejiang, Japán, Burma, Darjeeling, Sikkim, Dél-India, Sri Lanka már mind a tea bűvkörében. Utazás legközelebb jövő tea tavasszal. |
Az egész abszurd: Biharnagybajom vagy Raddusa elveszett világában teaházat, ráadásul működő teaházat létrehozni, úgy, hogy az tartósan és magas színvonalon működjön egy olyan helyen, ahol nyáron az 50 Co megszokott hőmérséklet, a falubeli nénikék pedig a marketingkutatások szerint nem alkotnak elsőrangú célcsoportot. A teaház minden porcikáját áthatja a tervezés, a feng shui, semmi sem került véletlenül a helyére. A helyiek csodabogárként kezelték, de ma már beépült a falu életébe, munkát ad jónéhány embernek, sőt a falu nevezetességévé vált. Turistabuszok érkeznek, de rendszeresek az iskolai látogatások a sziget minden részéről. Olaszország minden tájáról, de Svájcból, Franciaországból is érkeznek tanulni vágyók. |
|
Salvatore a teában meglehetősen konzervatív. Tavalyelőtti látogatása a tea útja teaházban, amikor a gongfucha alapvetéseiről társalogtunk, nem volt konfliktusmentes, pedig álláspontja egyszerű; kérdezz rá arra, ami előtted van. Ne figyelj az aláhúzott, kiemelt részekre, reklámra és marketingre. Keresd az eredendőt. Chanoyu, gongfucha, wuwo, koreai szertartások sokasága a kisujjában van, de mindenből az egyszerű, naturalista - shouan - stílust emeli ki, fölösleges cifrangok nélkül. A helyi termékekre építve számtalan nagyszerű tea megalkotója és jónéhány történelmi tea kutatója, rekonstruálója. Amikor megkérdeztem miért nem ajánlja be a vérnaranccsal készült aromamentes zöld teáit valamelyik hipermarketbe, csak annyit mondott; "rövid ideig siker lenne, de ezek a rendszerek 2-3 év múltán felzabálnak, tönkreteszik a termékedet és tégedet is". Mára a teaházban már teát sem árul. A teaárudát mennyegzői ajándékként adta a kis unokahúgnak, aki barátjával "törvénytelen kapcsolatot létesített", a szülők engedélye nélkül jártak és jegyezték el egymást. Büntetésük az örök kárhozaton túl a szerény esküvő és a hozomány megtagadása. Ő megkerülte a szokásjogot és munkát adott a kezükbe, neki marad a tanítás, a csoportok fogadása és a zen. Aki időben bejelentkezik, izzasztó, méregtelenítő teafürdőt vehet, masszázst kap, teát, tudást és egy új szemléletet, aminek nagy hasznára lesz saját lelassuló világában. |
Három éve egy látogatásunkkor márciusban hó esett Szicíliában, borzasztó volt a hideg a sírveremként lehűlő, fűtésmentes házakban. Egy rokon házinéninél volt a szállásunk és egyetlen menedékünk, az elektromos hősugárzónk. Ahogy bekapcsoltuk, 5 perc elteltével lekapcsolt a biztosíték. Megelégelve az embertelen hideget, lementem a konyhába, hogy megnézzem mi baja lehet. A házinénit találtam ott egy parfisnyéllel a kezében, amint a soron következő áramszünetre készült - mármint lekapcsolni(!). A magyar rögvalósághoz képest vidékies szerénység közepette, természeti és kulturális csodákkal övezve áll Salvatore Pellegrino Teaháza. Ha arra járnak, megér egy kitérőt.
|
|