Víz és tea

A Víz a tea Anyja.

Tönkreteheti, vagy a magasba emelheti a teát. Az egyszerű, otthoni teakészítéssel kapcsolatos tapasztalatok gyökeres fordulatot vehetnek már azáltal is, hogy megfelelő vizet használunk egy helyesen tárolt és elkészített, akár közepes minőségű teához. Ahogy a tea minden kis részletét, a víz elkészítését és kiválasztását is gyakorolni kell. A tea elkészítéséhez megfelelő vízről lényeges, korszakos művek születtek, éppen Lu-Yu teáskönyvének megjelenése után, a késői Tang és az Északi-Song dinasztia idején. A vízzel foglalkozó művek: a Chajing, a Shui Ping és a Jian cha shui ji.

A 825-ben megjelent Jian Cha Shui Ji "Víz a tea főzéséhez" részletes leírását adja a hazai folyó-, tavi-, forrás-, és tengervizeknek, de inkább geográfiai jellegű összefoglalás. 19 különböző jellegű és eredetű vizet jelöl meg, a huszadik a hóból nyert olvadékvíz. A kötetet Zhang Youxin művének tulajdonítják, de inkább Lu Yu és Liu Bochu vízzel kapcsolatos elméleteinek gyűjteménye.

Liu Zhenliang egy Tang kori udvari eunuch volt és ismert teaismerővé és teaművésszé vált. Műve, "a tea szelleme" átfogó képet ad a teával kapcsolatos tudnivalókról és a hozzávaló vízről.

900-ban született meg Su Yi négy kötetes műve, "a Forró víz tizenhat íze" Shi Liu Tang Pin, melyben az alkalmas teavíz kiválasztásától a megfelelő forralási módokon át a víz tárolásáig tizenhat mozzanatot külöböztet meg és elemez részletesebben. A japán forrásokról később szólunk, most lássunk néhány gyakorlati témát részletesebben:

•  Lu Yu vize
•  Napjaink vizei
•  A víz három forráspontja
•  Tiszta víz teához
•  Víz, Tűz, Tea

   "Erre az apáca újra megbékült, s Pao Jüt valami különös, torz alakú kupával kárpótolta, melyet kígyó módra sokszorosan tekergőző, görcsös bambuszgyökérből fontak, s amelyet most az ő számára keresett elő. Pao-jü az apáca kedvenc teáját, melyet ebből a hatalmas tengerkupából szürcsölt, páratlannak találta, s el nem fáradt áradozó dicséretében.

 - Ez a tea is idei esővízzel készült? - tudakolta Kék Drágakő.

Az apáca megvető mosolyra húzta száját.

 "Ilyenkor derül ki, milyen hétköznapi a magatokfajta ember - mondta.

- Az ilyenek még a teavíz minőségét se tudják ízre megállapítani! Azt a vizet, amelyből ezt a teát főztem, öt évvel ezelőtt, amikor még a Sikoron Égetett Tömjénfüst Sötét Karikáinak Templomában időztem, behavazott szilvavirágok havából nyertem. A havat abban a szellemfejekkel díszített kékmázas korsóban gyűjtöttem, a korsót pedig érintetlenül őriztem öt éven át a föld mélyében. Csak most a nyáron ástam ki, s most fordul elő másodszor, hogy ebből a drága készletből teát készítek. Hogy is tételezheted fel, hogy közönséges idei esővízzel elérhető volna az a tiszta, finom zamat, mely ennek sajátja?"

(A vörös kamra álma)