A víz forrása - eredete és tárolása

Ahogy az előzőekben láthattuk, a hazai, kényelmesen elérhető vízforrások ásványtúltengésben szenvednek, a sokszor gyógyírként emlegetett túlforralás pedig inkább ront a helyzeten azzal, hogy a nitriteket dúsíthatja a vízben. Válasszunk tehát minél lágyabb, friss, forrásvizet, vagy, ha a vezetékes víz megbízható minőségű, nem vasas, kis szellőztetés után tároljuk hűs, sötét helyen. Tárolásra ma a legkényelmesebb egy műanyag kanna, de sajnos egyúttal a legrosszabb választás is. A műanyag hosszú távon nem stabil anyag és mindenki ismeri a víz enyhe kanna ízét, ami igazán nem kívánatos. Jobb egy műgyanta tartály, de a legjobb egy tiszta cserépedény, fedővel, ami egész nap állandó hőmérsékletet biztosít a víznek és ez egyáltalán nem lényegtelen szempont. A gyakori hőmérsékletváltozás megváltoztatja a víz pH-értékét, ásványianyag tartalmát és sokat emlegetett Qi-jét. Bárki, aki szereti a teát csak egyszer próbálja ki milyen teát sikerül készíteni úgy, hogy a vizet cserépedényből, vagy porcellánból pótolja a teához, a változás drámai lesz. Mégis nyilvánvaló, hogy nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy cserépedény díszelegjen a szűkös kamrájukban, amiben csak vizet tárolnak. Rövid távon megoldást jelenthetnek a műgyanta,, élelmiszerbarát akril termékek, bár a hőmérsékletváltozásra és a fényre ezek is kedvezőtlenül reagálnak. Izgalmas még napi tárolásra valamilyen fa, vagy bambuszedény, de ennek tisztántartásáról fokozottan kell gondoskodni.

A víz forralása

Mi sem egyszerűbb ennél - pár ezer forintért gyors és praktikus, általában műanyagba ágyazott forralókat vehetünk. Miben forraljunk vizet? Ez az egyik leglényegesebb kérdés a tea elkészítésénél. A kanna és az alágyújtott tűz hihetetlen fontos szerepet játszott minden teával való foglalatosságban, nekünk sem szabad alább adni. Ha már elektromos, akkor inkább legyen elektronikus hőfokszabályzóval ellátott indukciós forraló. Ezek a modern készülékek csak mágnesezhető, leginkább vasból készült edényekkel használhatóak. A vizet itt közvetlenül maga az edény melegíti fel, ezért kontrollja gyors és pontos. A mindenki által ismert forralók a gőznyomás hatására mechanikusan kapcsolnak le, amikor a víz már fél perce nagy buborékokat vetve forr. Vizünk már rég megöregedett. Az indukciós, elektronikus forralók sok funkciójuk mellett nem felforralják, hanem forrón tartják a vizet. Ezt úgy teszik, hogy szenzorokkal ellenőrizve a vizet állandó, rövid impulzusokkal melegítik. A víz a kívánt hőmérsékleten stabil, mintegy tettrekész.

A hagyományos technikák közül a rezsón, gázon, nyílt tűzön melegített víz a legmegfelelőbb - itt az edény anyaga kap nagy szerepet. Akár a modern impulzusos főzőlapok, akár a nyílt tűzhelyek melegítik fel vizünket, a gong fu chához, fontos, hogy gyorsan történjen - ezt nevezi a kínai teaiskola "a harc hevének".

A másik lehetőség, hogyha a hagyományos forralási technikát választjuk, nagy gonddal ellenőrizzük a víz forrását és idejében lekapcsoljuk a forralót. A japán teák 70 Co-os vizét is úgy érjük el, hogy a 90-95 C^o-ra melegített víz alatt csökkentjük az indukció impulzusát, vagy lejjebb vesszük a fűtőszál hőmérsékletét, vagy kikapcsoljuk a forralót és várunk. (Ez a várunk azért nem olyan egyszerű, bár a tenyér, mint szenzor használatának megtanulásával nyilvánvalóan bele lehet jönni.) Készlettől függően a forró víz hőmérséklete a kannától a teáig akár 10-15 Co-ot is eshet és ez túl nagy különbség ahhoz, hogy elhanyagoljuk. A japán teaszertartás közben észrevétlenül, de nagy gondot fordítunk arra, hogy a teának készített víz optimális hőmérsékletű legyen. Eközben a vizet egyszer sem forraljuk fel, de állandóan a megfelelő hőmérsékleten tartjuk. Ugyanígy történik a gong fu cha során is, sok odafigyeléssel.

A vízforraló kanna anyaga

A vízforraló kannák közül rögtön az elején kizárjuk a láthatatlan kannát, a mikrohullámú sütőt, mint első számú ellenséget, kár is szót vesztegetni rá, alapvetően változtatja meg a víz állapotát, barátságtalan, hője lassan csillapodik. Szintén kizárjuk az egyszerű vízforralók közül a műanyag, akrilházas edényeket. Repedeznek, öregszenek és menthetetlenül átadják szagukat a víznek. Az egyszerűbb forralók közül olyat kell keresni, amiben a víz teljes egészében csak fémmel, általában inox acéllal érintkezik. A szóba jöhető anyagok közül a következő vízforraló kannák a legmegfelelőbbek:

Tűzálló agyagból készült kannák: 

Öntöttvas kannák

Ezüst kannák:

Sok teamester szerint az ezüst a legtökéletesebb anyag a víz kezelésére, forralására. Igazuk van, tudományosan is. Egy 99% tisztaságú ezüstből készült kanna már nem csupán forralja a vizet, hanem folyamatosan tisztítja is. Lu Yu is leírta, Önök is kipróbálhatják: az eszüstből készült kanna édesebb és türelmesebb vizet ad, a felöntések egész egyszerűen gazdagabb ízűek.

Üvegkannák:

Ez a modern kor legjobb kompromisszuma. Ma kínaiak tömegei üvegpohárban gyakorolják mindennapi teaszertartásukat. Az üveg szép, tiszta, szemet gyönyörködtető, a benne forralt víz meglepően határozott és erős. Japán teákhoz nem ajánlott, gong fu chák elfogadható kelléke. Szépen formázott, hőkezelt, közvetlenül a hőforrásra helyezhető kannákat árulnak.