Sumi
A teával összefüggő faszén használat nagyon változatos és elterjedt, ezért nem árt ha röviden foglalkozunk vele. A Távol-Keleten egyre rafináltabb elektromos kütyük segítik a víz forralását és főleg (de ezt már kevéssé hatékonyan) a víz melegíténének ellenőrzését, mindennek ellenére ha komoly tea eseményre kerül sor, Kínában, Japánban, Közép-Ázsiában, szinte mindenütt a faszénre bízzák a víz melegítésének és melegen tartásának fontos feladatát.
 |
||
| A faszén használata itthon főleg a kerti partik évszakára korlátozódik, tőlünk nyugatra és keletre sokkal változatosabb és kifinomultabb módon használják, ebben is van mit tanulnunk és tapasztalnunk másoktól. A teával összefüggő faszén használat nagyon változatos és elterjedt, ezért nem árt ha röviden foglalkozunk vele. A Távol-Keleten egyre rafináltabb elektromos kütyük segítik a víz forralását és főleg (de ezt már kevéssé hatékonyan) a víz melegíténének ellenőrzését, mindennek ellenére ha komoly tea eseményre kerül sor, Kínában, Japánban, Közép-Ázsiában, szinte mindenütt a faszénre bízzák a víz melegítésének és melegen tartásának fontos feladatát. A különféle faszenek közül minden kultúra kifejlesztette és kereskedelmének központjába állította a faszenet, mindenki a sajátját tartja a legjobbnak, az arabok a citromfa, a kínaiak, a bambusz és az olajfa faszenére esküdnek, a japánok pedig... Nos a japánok, mint mindenben ebben a kérdésben is nagyon, már-már bosszantóan pontosak és figyelmesek, és messze a legtöbb pénzt hajlandóak erre a nagyon is mindennapi célra áldozni. | ||
 |
||
|
A japán faszén neve sumi és gyártástechnológiája nagyon korán, már a Heian korban (794-1185) kialakult, azóta ezt finomítják és tökéletesítik. Már ekkor képesek voltak különféle finomított faszeneket - köztük fehér színűt - előállítani, amelyeknek sok más mellett az adott jelentőséget, hogy nem koszolta össze a faszénnel ügyködő ember kezét. Ebben a különös technológiai kutatás-fejlesztésben elévülhetetlen ösztönzőként jelent meg a teával való foglalatosság. Nem volt más alternatíva, a kunyhóba zárkózó japán tea útja pedig nem tette lehetővé az egyébként emberemlékezet óta használatos nyílt tűz szokásos használatát, sokkal finomabb eszközökre volt szükség. A Muromachi korszak (1392–1573) a tűz bezárásáról, a tűzhely kialakításáról és a használható faszenek befogadásáról szólt. Mire a japán tea aranykora végetért minden ma ismert technika és fondorlat, tudás rendelkezésre állt, ez tette lehetővé, hogy a teát művelő emberek látványtárába is bekerült és fontos szerepet kapott a tűzzel a vendégek előtt, nyílt színen való ügyködés. A faszén gondozása, felügyelete - ezt még a kertipartizók is tudják - nehéz és nagy odafigyelést igénylő munka. A faszenet nem könnyű begyújtani, a begyújtás után hajlamos szikrát hányni, ha nem jó a minősége, akkor lángra kap, ha nem jól fektetik le, akkor kialszik. Ezért a tea útján ravasz és kimódolt szertartásrészeket alakítottak ki a faszén kétszeri begyújtására, a tűzhely ébrentartására. Külön szertartáso szólnak az évszakváltások és az Újév során csak a tűz és a faszén gondozásáról. Külön művészet a tűzhely megtervezése és elkészítése. Van egy régi történet, ami a Chado Kyubun Roku tea etikett gyűjteményben maradt fenn, és főszereplője az a Furuta Oribe (1543-1615), aki Rikyu legközelebbi tanítványa volt, és oly sok mindenben reformálta meg és tette élvezhetőbbé a tea útját szélesebb tömegek számára is. Oribe egy nap meghívta barátait egy teára A történet szerint a vendégek, amikor megtekinthették a tűzhely táplálásra behozott faszenes kosarat, oly gyönyörűnek és kivételesnek találták a faszén elrendezését, hogy úgy vélték kár lenne azt szétrombolni. Ezért a faszenet végül nem használták fel a tűzhelyben, hanem kirakták megtekintésre a későbbi vendégek számára is. Igen, a faszenet. A későbbiekben, a szamurájok és nagyurak korában a faszén még inkább a teakészítés fókuszába került. A teát körülvevő épített környezet és alkalmazott művészetek tárgyai, még ha kreatívan variálják is megjelenésüket, állandóak, a nagyurak tűnékeny függő hatalmát leginkább a megrakott, majd széteső, hamuvá váló tűz jelezte a legjobban, vonzódásuk a tüzet és hamut körülvevő jelentésköteghez egyre nagyobb lett, és ezzel a tűz művészi megközelítése is egyre fontosabb. Ennek a látásmódnak az előtérbe kerülésével nőtt a faszénnel való kísérletezés igénye. Elkezdtek vékony ágakat, bambusz alapanyagot, fenyőtűt, fenyőtobozokat használni alapanyagként, és különféle eljárásokat próbáltak ki, hogy fehér, kék, vagy vörös színű készterméket nyerjenek. Sok ezek közül túlságosan "műanyag" benyomást keltett és kihullott a teaművészetből az idők rostáján, de némelyik ma is megtalálható, ilyen a mai eda-zumi (ág faszén), ami hófehér színű. Ezt a faszenet ma is használják, 500 évvel ezelőtt még természetes világosszürke színe volt. A mai fehér eda zumi faszenet azaleák, kaméliák, tölgyek lehulló ágaiból készítik és tengeri kagyló porított héjával meszezik. Mára nagyon aprólékos és változatos méretű és anyagú és színezetű faszeneket használnak a legkülönfélébb célokra és csak a teában külön tudományág a faszenek beszerzése, készítése és használata. El különíthető a sumi szerepe, mint
|
||
 |
||
Hogyan készül?A sumi a gyártási módja alapján két nagy kategóriába osztható és ezek a processzusok jól ismertek egész Ázsiában, Kínában, Vietnámban, Thaiföldön stb. Itt most a japán terminológiát használjuk.
Persze mindennek van pontos japán neve is. a magyaltölgy a ubamegashi, a gesztenyelevelű tölgy a kunigi, a kemény, lassan égő faszén neve bincho zumi, ezt használják az éttermek is és ugyanaz a fajta, amit a tea útján is tűzre tesznek. Fontos továbbá, hogy nem elsősorban nomád boglyákban készítik, hanem külön erre a célra épített fedett tűzhelyekben. |
||
 |
||
|
A sumi gyártás főként télen folyik, amikorra a kivágott fák már eléggé kiszáradtak, a kinti hőmérséklet elég alacsony a folyamatos égetéshez és az azt követő hűtési fázisokhoz, ami fontos a kiváló minőségű faszén előllításához. Az ikeda zumi (a mai Osaka területén található Ikedaából származó faszén) gyártásához 7-8 éves gesztenyelevelű tölgyet használnak. A karhosszúságúra vágott tölgydarabokat függőlegesen felállítják a kemence végében úgy, hogy a gyökér felőli része nézzen a mennyzet felé. A faágak és a mennyezet közötti üres részt vegyes vágott fával töltik ki, úgy, hogy ne maradjon égésre alkalmas üres tér. Ezután a kemence elejét feltöltik a tüzelőfával, lezárják és meggyújtják. A kemencét folyamatosan táplálják a kémlelő nyíláson keresztül. A kemencében felső tartomáyban a hőmérséklet elérheti a 800 Co-ot, míg a padlószinten 400 Co fok körül marad. A különbség a fehér és a fekete faszén között ezen a ponton kezdődik, a lényeg a kioltás és lehűtés módja.A fehér faszén esetében, amikor a szenesedés a megfelelő szintre ér, (ezt csakúgy mint mindenhol a világon a tapasztalt szénégető a kémény füstjének változásából érzékeli), a kemence elején lévő ajtót kinyitják, így friss, hideg levegő áramlik be. Enne eredményeként a faszén vörösre színeződik. Ezt a vörös faszenet kiszedik a kamancéből, és azonnal lemossák hamuval, ami viszont rácementálódik a fára, így lesz végeredményben valóban szürkésfehér, fehér. |
||
 |
||
| A kuro zumi esetében ellenben a szenesedés megfelelő pontján a kemencét sárral és agyaggal légmentesen lezárják. Miután a kemence már annyira lehűlt, hogy elmúlt a veszélye az öngyulladásnak, megnyitják és kipakolják a kész faszenet. A kész jól időzített fekete faszén sötétszürke, kékes, fekete színű, fényes, súlya általában egynegyede a fa eredeti súlyának. | ||
|
||
|
A suminak nagy a nedvszívó képessége, ezért a kezelése-tárolása is tapaztalatot és odafigyelést igényel. Ezek a szabályok csakúgy, mint az illem és a tűzvédelmi szabályok már a teaházi etikett rélszét is képezik. teljesen más a nyári tűzhelyben és a téli nyitott tűzhelyben használt faszén és a szertartás közben pótlásként a tűzre rakott faszén is. Éppen ezért a faszenet méret szerint is válogatják és vágják, mégpedig direkt erre a célra tervezett fűrészekkel, kínos pontossággal. A kész faszenet még lemossák, hogy a forgács, por és a hamu, amik kellemetlen szagot, gyulladást okozhatnak eltűnjenek róla, majd gondosan csomagolják. Ma 3 adag faszén, ami körülbelül két szertartáshoz elég 6500 Yen körüli összegbe kerül (kb 15-18000 Ft), egy-egy adag 8 darab faszénből áll és egy-másfél órán át biztosít elgendő hőt a teához szükséges víz forrásközeli állapotban tartásához. Sumi méretek a nyári/téli tűzhelyben:
Ahol a sumit gyártják: Satoyama |
||
