Blog - Zöld örökség, ezeréves teafák

Minden év áprilisának közepén a Blang Újév hajnalán Su Guowen, a Blang emberek hivatalos és spirituális vezetője a törzs embereivel együtt elzarándokol a Lancang kerületi Mangjing falu közelében emelkedő szent hegy tetejére. Egy meghatározott forrásból bambuszcsőben vizet visznek, amit a Mangjing faluközösség idősebb lakói ezer éves szertartáshoz használnak fel, amit a tea szellemének, továbbá Nan Fa és Ai Leng hercegeknek ajánlanak, akik a Blang emberek ősi vezetői voltak. A falu lakói továbbá nuo mi-t, egy mocsihoz hasonló bambuszlevélbe hajtogatott ragacsos rizs édességet visznek magukkal és ezt helyezik el a falu központi oltárán. A törzs tagjai tealevelekkel áztatott vizet használnak Nan Fa és Ai Leng templombeli szobrának lemosásához. Miután a szertartásnak ez a része végetér és mindenki elhelyezte tisztelete zálogát a templomban, a lakók egy, a falu közepén felállított totem-szerű oszlop körül táncolnak és énekelnek. A tánc után Su és a falu elöljárói szokásos újévi köszöntő beszédet mondanak az egybegyűlteknek. Később, a nap folyamán az egész közösség ünnepi vacsorán vesz részt a rokonokkal és barátokkal, amit ének, tánc és tüzijáték és jókívánságok kísérnek egészen késő estig.

A Blang emberek jelentékeny módon járultak hozzá a tea történelméhez. Itt Mangjingban, 2,000 évvel ezelőtt termesztettek először rendszeres emberi fogyasztásra teát. A teát eleinte gyógyhatása miatt használták, így alakult ki a tea öntetként való használata.

Később, ahogy a tea bejárta egész Kínát és elért Japánig, körülbelül 1000 évvel később, a Song dinasztia idején, Mangjing lakosainak egyszerű tea fogyasztásától a legkifinomultabb szertartásokig fejlődött, olyasmivé, amit ma Japánban használnak.

De Mangjingban ma is szemtanúi lehetünk, ahogy Su és családja kaochát készít, faszénen pirítva meg a tea leveleket, mielőtt egy vas kannában finom öntetet készít belőle, ugyanúgy, ahogy elődeik tették ezer évvel ezelőtt. Su családja generációkra visszamenőleg a törzs jelentős családjának számít. Su nagyapja volt az, aki a törzsre hagyta vagyonát, a Mangjing körüli hegyeken elterülő birtokot, rajta több száz 500-1.000 éves teafával.
A hagyományozás alkalmával Su kijelentette, hogyha más gazdagságot, tulajdont, pénzt, aranyat, vagy ezüstöt hagyott volna örököseire, azok gyorsan felélték volna forrásaikat. Azzal, hogy tea hegységet hagyományozott az övéire Su egyúttal biztosította a falu fennmaradását sok őt követő generáción át.

A Bulangok tea szokásai egyébként keverednek a határ túloldalán élő myanmari, laoszi törzsek teájával. Legjellemzőbb a bambuszban sütött tea, ami teljesen más, mint a fent említett kaocha. A kaocha (烤 kao azt jelenti sütni) egy ősrégi szokás, Önök is kipróbálhatják saját teájukkal, finoman megpörkölve felöntés előtt a sheng puerh, vagy oolong teát. Ezzel szemben a kao zhi azt jenti bambuszt sütni, ebből jön a zhutongcha 竹筒茶, azaz bambusz cső tea, ami a frissen, (általában tavasszal és nyáron) szedett kész teává sütésének speciális módja. A teát a bambusz csőbe gyömöszölik és miközben ezzel a művelettel megsértik a leveleket és elindul a polifenolok fermentációja, a babuszt faszénre teszik és lassan forgatva sütik. A megfelelő hőmérsékleten tartva a fermentáció leáll és lassan a levelek is kiszáradnak, kész zöld teává, vagyis sheng puer teává változtatva a bambusz cső tartalmát. A bambuszban és a levegőben, a környezetben aztán ott vannak azok a mikroorganizmusok, amelyek évek lefolyása alatt lassan összetéveszthetetlen ízűre érlelik a teát. Ilyen teát mi is sokféle forrásból mutattunk már be, például itt.

Egy másik, igazán különleges szokás a savanyított tea levél, amit nem isznak, hanem megesznek. Ennek a neve Myanmarban a lahpet és nagyon sok formában készítik, de a Blangok őrzik ennek az ételnek az eredeti változatát. Minden évben május és június között leszedik a friss teát, meggőzölik, majd árnyékos helyen szárítják, ezután bambuszcsövekbe gyömöszölik és agyaggal lepecsételik, majd néhány hónappal később, ünnepi alkalommal felnyitják, kiszedik a teát és sóval, borssal tálalják más finomságokkal együtt. Ez a tea amolyan "kovászos" tea, tehát baktériumos fermentáción esik át, savanykás és édes egyszerre, segíti az emésztést, csökkenti a szomjat és nagyoon finom.

A myanmari egytálétel a lahpet thohk ennek egy változata, gyömbérrel, babbal, lencsével, chilivel, rizzsel, szezámmaggal.

De a legfinomabb helyi szokás a bembuszban érlelt tea összekeverése őserdei vad mézzel, amit utána felengednek forró vízzel. Ebben a helyi organikus teában, ami bizonnyal megfelelne sok nyugati ember ízlésének is, csodálatosan keverednek a sheng puerh tiszta virágos erős íze, a méz édessége és a bambusz jellegzetes, összetéveszthetetlen, szúrós illata.