Organikus teák, növényvédőszerrel kezelt teák

  1993-ban Németországban az élelmiszeregészségügyi hatóságok megvizsgáltak néhány darjeelingi eredetű indiai teaszállítmányt. A minták az egészségügyi határétékeket jóval meghaladó mértékben tartalmaztak rovarölő szerekben használatos vegyi anyagokat, a tételeket lefoglalták. Az addig tisztának vélt teavidék hírnevét hatalmas kár érte. Nem alaptalanul. A vizsgálatnak alávetett minták kilogrammja 240 mikrogramm tetradifont, egy olyan klórfenilszármazékot tartalmazott, amit kifejezetten a Camellia sinensis ültetvények kártevő rovarok elleni védelmére használtak. Az esetet vizsgálatok sora követte, amelyek többek között ethion, heptaklór, pentaklór származékokat, dicofalt és DDT-t mutattak ki, amelyek mind széles körben használt mezőgazdasági növényvédőszerek hatóanyagai.

  A teával kapcsolatos közvélekedés el sem gondolja, hogy a tea termesztése során növényvédőszerek használatára kerülhet sor. Pedig a teát minden más növényhez hasonlóan védeni kell a rágcsálókkal, rovarokkal, pókokkal, gombákkal, vírusokkal szemben. A darjeelingi ültetvények esetében csak lehetséges rovarkártevőkből többszázat tartanak nyilván. Dél felé haladva érdekes módon nő a Camellia sinensis immunválaszadásának ereje, csökken a károkozók száma, még érdekesebb, hogy nő az olyan teafajták száma, ahol az ember igénybeveszi a kártevők segítségét. Az egészről az őserdő, a kiegyenlítettebb biodiverzitás tehet. A teának is vannak szomszédai, melyekkel szimbiózisszerűen együttél, ilyenek a kámforfák, gyakran citrusok, orchideafélék, vadszőlő, amelyek segítenek a tea természetes kártevőinek távoltartásában. A mai nagyüzemi - mondhatnánk szántóföldi - teatermesztésben ezek a szempontok háttérbe szorultak.

   A teával kapcsolatos növényvédőszerek alkalmazásának felfedezése azért is váltott ki nagy visszhangot, mert a kimutatott vegyszerek magas koncentrációban fordultak elő a mintákban. A növényvédőszerek alkalmazásáának elsődleges célja a termelékenység növelése. A növényvédőszerek a megsérült tápláléklánc foltozóanyagai, maguk is növelik a lánc hiátusait még akkor is, ha a modern vegyszerek már szelektív módon hatnak, nagyrészük pedig lebomlik szemben a teában is talált igen hosszú idejű szerekkel szemben. Az egészségügyi határértékek az emberi testnek a vegyszerekre, mint mérgekre adott elfogadható mértékű válaszképességét jelzik. Az olyan szerekkel szemben, melyeknek hatóanyaga még ismeretlen távlatokban veszélyes a zéró toleranciát alkalmazzák. Mivel az egyes országok táplálkozástudományi fejlettsége legalábbis különböző mintákat követ, a nemzetközi piacon is betartható és betartatható vegyszerértékek, illetve maguknak a vegyszerknek az alkalmazásával kapcsolatosan nemzetközi egyezmények és bizottságok alakultak. Ezek a bizottságok a piac előretolt bástyái. Azokat a standardeket igyekeznek a fogyasztótól távoli termelőkre kényszeríteni, amiket a termékek szelekciójában nagy érzékenységet mutató piac megkövetel.

   Az organikus minősítés voltaképpen ezeknek a nemzetközileg elfogadtatott határértékeknek a szigorú betartását jelenti. Nem jelenti tehát azt, hogy az organikus minősítésű tea sosem látott permetezőszert, de azt nagy biztonsággal garantálja, hogy a nyugati egészségnormáknak megfelel. Az organikus eredetet bizottságok szervezetek igazolják: ilyen az IFOAM (International Federation of Organic Agricolture Movements), vagy a Kínában működő OTRDC (Organic Tea Research and Development Center, ami a mezőgazdasági Tudományos Akadémia részeként működik és komoly nemzetközi presztízzsel bír, az USA területére importált teákkal kapcsolatos igazolásokat kiadó USDA (United States Department of Agriculture) és főleg indiai IMO (Insitut für Markökologie), ugyanezt teszi Európában az EUREPGAP (Good Agriculture Practice). Az organikus minősítés elérése a minőségi termékek, így minőségi teák esetében ma már alapkövetelmény, az exportra nyitott teakertek már kérés nélkül is benyújtják az igazolásaikat. Az organikus körbe bekerülni igazi erőfeszítést jelent, 3 év várakozási, megfigyelési idő után kaphat a termelő egy éves feltételes igazolást, amit a továbbiakban is legfeljebb 2 évre kaphat meg. Mára az organikus tea a teakertekben történő, nagyüzemi teatermesztés esetén modern eszközökkel és anyagokkal alkalmazott, korlátozott vegyszeres növényvédelmet, szuperorganikus minősítés esetén gyakorlatilag annak teljes elhagyását jelenti. A tömegteák esetében az organikus minősítés nem alapkövetelmény, de az importőrnek ajánlatos magát és termékeit ellenőrizni, az esetleges presztízsveszteség sokkal többe kerül, mint a rendszeres analízis. Mindazonáltal a nagy teakereskedők katalógusaiban az organikus minősítésű teák egyenlőre még vékonyabb szeletet foglalnak el, a többi terméktől jóval magasabb áron. Átmeneti korszakban élünk tehát.

Hozzá kell tennünk, hogy országonként eltérő az élelmiszer egészségügyi szabályozás. Az amerikai és európai szabályozás híresen szigorú, ám más kérdés, hogy hogyan érvényesül a mindennapokban. Sokkal többet jelent például, hogy egy japán farmer eleve szigorúbban ellenőrzi magát, ott a kisbirtok magas színvonalon és önkontrollal működik, még ha nincs organikus minősítése, akkor is megbízható. 

  A megfelelő élelmiszeregészségügyi szabályok elvileg védenek bennünket a túlkezelt, mesterségesen életben tartott, esetleg káros, mérgező anyagokat tartalmazó teáktól, de a szállítmány mindkét végénél bebiztosított teák egyenlőre luxusnak számítanak, sőt fölösleges, kényes luxusnak tűnnek. Pedig létük egyúttal a biodiverzitás védelmét is szolgálja. Ha választhat, igyon inkább organikusat.

Minden nyelven igazoljuk, mi, svájciak....