A teás eszközökről
Ami azt illeti nekem egyetlen kannám, csészém, vagy teamutatóm sincs.
|
|
|
Ami azt illeti nekem egyetlen kannám, csészém, vagy teamutatóm sincs. Tudom, persze, van egy teaházam egyenlőre és abban egy hadseregnek is elegendő teáskészlet, csészék és hasonlók, meg szertartásokhoz való dolgok, de higgyék el, a teával komolyan foglalkozó embereknek szinte semmijük sincs. Épp csak annyi, ami a következő pár alkalomhoz kell. A teás emberek jó kapcsolatot ápolnak művészekkel, keramikusokkal, szinte átfolyik rajtuk az új kollekció , egy-egy fontosabb eseményhez pedig elegendő elkérniük egy darabot. Ezért van az, hogy minden alkalommal más és más megjelenésű készletet állítanak össze, újabb és újabb szettek tűnnek fel a kezük alatt. De ez csak a látszat. |
 |
Pár szó a tea eszközökről
|
 |
|
Azzal kezdeném, hogy természetesen a tea tárgyak is - funkcionális és esztétikai súlyuktól függetlenül - a hiúság tárgyai. Vágykeltő eszközök. A vágyhoz továbbá ítélet is csatlakozik, szinte kéz a kézben járnak. Ne higgyük azonban azt, hogy csupán azért, mert kicsit régebben járunk a tea, vagy más művészetek és mesterségek útján, mint mások és felismerjük az elénk tett eszköz anyagát és stílusát, mi lényegesen többet, vagy mást tudunk, mint a többiek. Ez a (szerzett) tudás természetesen létezik és hasznos, de a vele szerezhető haszon, mint látni fogjuk nem könnyen váltható be (legfeljebb készpénzre egy régiség kereskedésben). Ennek oka a tradicionális filozófiák és a tea között régtől létező kapcsolat. A tea eszköz pedig ebben a kontextusban (és lássuk be, valójában funkcionálisan is), legyen ilyen vagy olyan híres művész műve, csak egy edény, a teát befogadó tartály. A tea világában, mind az elvont szimbolikus, metaforikus, mind a konkrét tárgyi megjelenítés során az idők folyamán nagy jelentőségre tett szert két kifejezés: ez a lényeg (esszencia) és a funkció. Vannak olyan eszközök, amelyek a tea készítése során sziklaként mozdulatlanok (például a tűzhely bármely teában, vagy a tűzhelyre tett vízforraló kanna a japán teában, de ugyanilyen erős elem a virág, vagy az írás a falon) ezek a tea készítése során lényegként jelennek meg, míg a többi, ténylegesen akcióban részt is vevő tárgy a funkciót hordozza. Ha ellenben kiállított tárgyként – kiállítási elemként jelennek meg ezek az imént még mozgó, bennünket kiszolgáló tárgyak, szimbólumként is a lényeg oldalára kerülnek. A lényeg itt az egy-tudatot, az egy-tudat mozdíthatatlanságát hivatott megjeleníteni, míg a funkció "funkciója" a lényeg megjelenítése, aktualizációja, aktiválása. Lényeg és funkció nem két tulajdonság, nem két odaaggatott címke, hanem a teremtett világ egysége. Ez a nagy jelentőségű részlete a tea készítésnek tulajdonképpen a minden keleti vallásban és világnézetben központi szerepet elfoglaló egy-tudatot jeleníti meg, még egyszer hangsúlyozottan nem duális egységként. Ha úgy tetszik, ez maga az istenség. Az, hogy a világ, az energia, a minden teremtett dologban lüktető rezgés és talán a tudatunk is, amellett, hogy egy forrásból táplálkozik, tulajdonképpen ugyanaz a dolog. A tárgyak, az anyag világa, az anyagi – akár a féktelen szexuális vágy - a májá rendesen elfedik a lényeget. A Patanjali Jóga szutra szerint a legelső akadályok között szerepelnek, amiket el kell takarítanunk a koncentráció felé vezető úton. Ide tartoznak a tea tárgyak és a kihívóan öltözött nők, a krómozott lökhárítók egyaránt. Ebben az értelemben tea eszközt vizsgálgatni, méregetni és valamilyennek találni, merő időpocséklás. Az osztályozás, az ítélet, a viszonyítás is maga a májá. Mi viszont, amikor teához ültünk le, más kedvvel tettük. Milyen hát az igazi jó tea tárgy? Milyen edényt keresünk? |
 |
|
A zen tea feljegyzések1 így ír erről:
Sose ítéld meg meg és méregesd az eszközök minőségét. Ez bizonyára meghökkentően hangzik, ki az a bolond, aki nem figyeli meg jól, mit enged be az otthonába, nem is szólva arról, hogy itt értékről és végsősoron pénzről van szó. Pontosan. Jól fejezted ki magad drága barátom. Az anyagi érték alapján hozol ítéletet és teszel különbséget jó és rossz között, az anyagban mozogsz. De még egyszer emlékeztetnélek, hogy nem ezért ültünk le teázni. Az egy-tudat edénye nem fémből, vagy kerámiából készített, emberi képzelet által formázott dizájn tárgy. Ő maga a természet, az univerzum edénye, mert egyszerre yin és yang , Nap és Hold, s a természet miriád jelensége, száz birodalma és ezer létezője uralja. A Buddha lét az, ami olyan tiszta és fényes, mint a Hold, üres és mégis csodás, szabad minden sötétségtől. Ennek ellenére mi magunk takarjuk el vak szenvedély felhőivel létünk egét , megakadályozva a teremtő fényének kisugárzását. A percepció öt formájától szennyezve, érzelmektől és indulatoktól övezett hóbortokat és illúziókat tartunk markunkban felrázva a mohóság, utálat és gyűlölet mérgének poharát egészen addig, hogy végül a tiszta egy-tudatot e mérgek gyűjtőtartályává változtatjuk. A feledés kalpája teszi lehetővé, hogy a világban élőket öt tisztátalanság fertőzi (ezek a történelem - háborúk, éhség, a látomások és a megértés - semmi sem az, aminek látszik, az egyre növekvő szenvedélyek, a létezők mentális, morális és fizikai gyengesége és a lét, amely az idő előrehaladtával egyre inkább rövidül) Mindezekre óvatlanul, az önzés, az ego építik fel a tudatlanság ketrecét. S így végül, a gondosan mérlegelt és jónak ítélt (megítélt) jó nem az igaz jó. Lao ce úgy mondja:
Mivel minden mozdulatunkat a fent leírt rossz elhajlások és vonzódások vezérlik, csak a nyitott, tiszta szív, a befelé forduló koncentráció és a tea, mint eszköz segítségével lehetséges annak a késztetésnek az elfogadása, hogy a vágyott eszközöket képletesen, vagy ténylegesen elhajítsuk, és helyette az eredendő tisztaság edényébe lépjünk. Először, de végre valahára mi magunk leszünk a befogadó edény, mi magunk vagyunk a teakészítő eszköz. |
 |
|
A Lótusz Szutra azt mondja:
Ehhez morális késztetésre is szükség van, ezzel kezdődik a jóga is. Bizonyos értelemben már ez is lemondás, különösen ilyen nehéz időkben, amikor elolvad az eddigi semmire sem becsült jólét és újra hamis, kevély és önző becsvágy és uralkodni akarás terjed. Konfuciusz úgy mondja:
Sose, még átmenetileg se tévedj rossz útra. Az eredmény minden esetben elkerülhetetlen lesz. Ha a rossz felé hajlasz, végül magad is rossz állapotba kerülsz, ha a jót preferálod, jó állapotban leszel. Ezzel összhangban, ha tiszta szívvel és bátor tudattal, őszintén a zen teának szenteled magad ebben az életben, akkor elkerülheted az olyan katasztrófákat, mint azé az uralkodóé, aki hatalma csúcsáról börtönbe jut. Vannak eredendő és szerzett tulajdonságaid, ezer hibád, amit egyre nagyobb fegyelemmel megkísérelhetsz leküzdeni - úgy tűnik ez a feladat. Van már morális elhatározottságod, e nélkül lehetetlen jó teás eszközt találni. Van némi gyakorlatod, talán ismereteid is innen-onnan, megtanulsz lassan, tisztelettel közeledni még egy vacak csésze felé is és ebben a hangosan és rútul pezsgő világban van még teád.
Ennek beteljesülése magának a drága teakészítő edénynek a megteremtése, föld és ég eggyé lényegülése, a koncentrált, meditatív figyelem eszköze, te magad vagy. Milyen értéke van ehhez képest egy különös fromájú, vagy funkciójú, szokatlan kiképzésű, híres edénynek, öreg, repedt eszköznek, vagy antik limlomnak? Jó úton vagy afelé, hogy felismerd milyen a jó tea eszköz.
|
