|
|
Mire jó a tea mosás? |
|
A tea elmosásának tradicionális, kulturális, élettani és kémiai okai egyaránt vannak, ezek kulturális konglomerátuma a gong fu cha, a XVI században, a "szálas" és elsősorban oolong teákkal együtt kialakult, sok lépésen alapuló teakészítési mód. Keleten már a Ming dinasztiában is probléma volt az étkezéshez, így a teához is használt víz minősége, a vizet normál használathoz is jellemzően felforralták, normál módszer volt a teakészítésben is a tea preventív "leforrázása". Ez részben ma is így van, ezért kötelező pl. elmosni minden utóérlelt teát (hei cha, shu puerh) és az öreg teákat. Az érlelés és utóérlelés során, még gondos ellenőrzés és tárolás mellett is szóhoz juthatnak olyan mikroorganizmusok, amelyeket nem szívesen veszünk magunkhoz, a 85Co-ál forróbb víz megvédhet bennünket ezektől. Ugyanez az oka a sheng puerh teák (ami végeredményben egy sütött, vagy napon szárított zöld tea) reflexszerű elmosásának is. Ez a higiéniai elővigyázatosság ma csak részben indokolt, a sheng puerh, vagy kézműves oolong tea gyárak szigorú előírásokat tartanak be maguktól (HACCP), a padlóról is enni lehetne, a taiwani és más származású oolong teák is nagyon tiszta körülmények között készülnek, a gyártók tudatosan odafigyelnek erre, nem hagyják a teát a földön, mondván, úgyis elmossa majd a fogyasztó... Ennek ellenére ez a higiéniai prevenció is beépült az elmosás ösztönös mozdulataiba. Az elmosás ugyanakkor a valóságos mellett spirituális tisztogatás is. Megmutatom a vendégnek, hogy ügyelek arra, hogy tőlem a legjobb, legtisztább gyógyszert kapja, tiszta körülmények között. Ugyanennek a tisztogatásnak a része az első felöntés elvétele magunktól, visszaadása, felajánlása a természetnek, ki-ki megannyi istenének. Ez teljesen bevett dolog az ételfogyasztás során. Ugyanolyan fontos dolog ez, mint a sokféle kungfu szertartás során a csészék falba, vagy egyenes sorba állítása - ez a tisztelgés az eltávozott ősöknek a hegyi sárkány szertartásában. A gongfu cha során ez az első felöntés a sorfalba állított csészékbe nyilvánvalóan nagyon erős spritiuális, animista gesztus. (Olyan ez, mint a chanoyu isteneknek szóló teája során a letakart chawan). Élő személyeknek nem szokás ilyen módon teát készíteni, ezért a csészék sosem állnak egyenes faként, inkább félkörívben, vagy két oldalt elfordítva. Az isteneknek, vagy ősöknek készülő tea egy felöntés, nincs tisztogatás, az embereknek szólót pedig ez az egy vezeti be. Ami az elmosás élvezetekre gyakorolt hatását jelenti, ott az elmosás funkciója a tea felélesztése, megnyitása ( "- Hogy a tea meg tudja mutatni az igazi ízét"- mondta nekem egy kisiskolás). Különösen az erősen besütött, erősen sodrott teáknál lényeges momentum ez, elég ha a taiwani zöld oolongokra gondolunk. De nem kötelező. Mi történik, ha ezt a mosóteát megisszuk, netán a torkunkhoz kapunk és felbukunk, vagy titkos kór terjed szét a testünkben? Nem, finom lesz, de azt fogjuk érezni, hogy egy ígéretes kezdet, semmi más. Ebből a szempontból megint lényegesebb szerintem az elmosás módja, hőmérséklete, az elmosás és az első felöntés között eltelt idő. Ez mind a tea típusától és sodrottsától függ, tiszta fizika, meg kémia, meg lélek. Egy erősen préselt sheng puerh teánál, vagy erős, kicsi golyóvá sodort Dong Dingnél a kb 10-20 másodperces elős felöntés és leszűrés után a következő felöntésig érdemes fél, vagy egy percet várni, jót tesz, mint szünet a versben a megfelelő szakaszban. |
|
További kellemes mellékhatása az elmosásnak, hogy kisöpri a szűrőbe a tea apróbb törmelékét, darabjait, amik így továbbra is résztvesznek a teakészítésben, de nem teszik túl erőssé a készített teát. tea levesFontos rövid kitérőt tenni közben. Olyan dolgot magyarázunk itt, amit a teakészítők túlnyomó többsége nem ismer, a mindennapi használat során nem alkalmaz. Ez az első mozdulat, ami tényleg sokkolóan hat a tea útjára lassan rátérőkre. De mi magunk, akik pedig már sok teát láttunk leúszni különféle torkokon sem vagyunk tisztában azzal, mennyire sokféle teakészítési módot - elmosással és nem elmosással - nem ismerünk még. Csak hogy valami furcsát mondjak, Jingmaiban bevett szokás a legjobb tea leveleiből levest készíteni - egy drága tálban felöntve a legszebb leveleket, elmosás nélkül, kicsit visszahűtött vízzel és úgy kanalazni esetleg a csészékben tovább hígítva az őserdei tea esszenciát. Fantasztikus illat és íz kavalkád, egyben táplálék. |