A teák ára

Drága mulatság (?)

A tea pontosan olyan árucikk, mint bármi más. Egyrészt van, aki képes egy hi-fi berendezésért milliókat adni, van, aki ezt nevetségesnek tartja. Másrészt, amikor tearendeléseinket egyeztetjük, világosan látszik, hogy ez a probléma kétoldalú. A termelő is szeretne az áron „belül” maradni, és óriási konkurenciával kell küszködnie. Külön kell választani három teavilágot.

Az egyik a filteres teák tömegpiaca. Itt a vevő a tea árát sokszorosan meghaladó mértékben marketing és csomagolási költségeket fizet meg.

A klasszikus, ortodox teák piacán (ez lehetne a második) nem létezik olyan tőzsdei ár, mint a kávé esetében, a piac koncentrációja pedig hatalmas (léteznek ellenben teaaukciók, ezekről bővebben később). Ezen a piacon (a nyugaton elfogyasztott teák piacán) ma alig egy tucat óriás cég osztozik. Nem azért, mert ez elegendően mesebeli szám, hanem mert ők adják el a teák 90%-át. Ezek a teák ma túlnyomórészt holland, angol, de főként hamburgi kereskedőkön keresztül érkeznek hozzánk. Magyarországi verébfiókáik magyarországi teaházakban is laknak.

A Vörös Oroszlán ezoterikus külsője mögött a Haelssen & Lyon mammutcég szíve dobog, Mozart szuvenírjeit az Intertee szállítja, Wollenhaupt teák aromáit szívja be más-más néven sok teaházban, de jelen van a Mount Everest Tea is, meg a Dethlefsen & Balk.

Ezek a cégek látják el teával az angol teaházakat is, működésük az idők folyamán pedig, köszönhetően az árban és a minőségben tett folyamatos kompromisszumoknak, nagyon rugalmas lett. Amennyiben szükség van rá, gyorsan képesek piacot váltani úgy, hogy a fogyasztó észre sem veszi a változást. Fegyverük a hatalmas raktárkészlet, amivel könnyen befolyásolják a termelőt. Jó példa erre a kilencvenes évek teaválsága, ami tulajdonképpen éppen ennek a status quonak a felállítását jelentette. A nyolcvanas évek közepe felé a csillagháborúnak is köszönhetően jelentősen csökkent a Szovjetúnió belső teavásárló ereje. A 200 milliós piac maradékaival és csökkent szükségletével az indiai tea piac felé fordult. Az indiai tea belső piaca éppen ebben az időszakban jelentősen bővült, az árak pedig a nagy kínálatnak köszönhetően egyre nyomottabbá váltak. Az akkor még éppen csak tollasodó teamultik úgy reagáltak az eseményekre, hogy időlegesen felfüggesztették teavásárlásaikat, teljes pánikot okozva a piacon. Az indiai kormány megpróbált közvetlen befolyást gyakorolni a piacra és minimalizálta a tea export árát, büntetőkvótákat alkalmazva a szabályokat áthágókkal szemben. A multik sünndisznóállásba vonulva gyakorlatilag blokádot vontak a teába fulladó indiai piac köré, mire néhány hónap elteltével a kormány visszavonulót fújt. Sok teatermő terület, többek között a legendás grúz tea végzetes válsága ide vezethető vissza.

Az óriási piaci befolyás eredményét, a korlátozott minőséget éppen mi, a vásárlók isszuk meg, már aki akarja. Ezeknek a teáknak az árát a végfelhasználói konkurencia szabja meg és ez már nem a mi asztalunk. Jelentősen befolyásolja, főleg az olcsóbb teák árát, az ebben a szektorban fő felhasználó, kozmetikai és üdítőitalgyártó cégek aktuális teakivonat szükséglete. Paradox módon tehát a legrosszabb, vagy fogalmazzunk így, a relatíve gyengébb minőségű teák ára jóval drágább az indokoltnál. A legközönségesebb, gyenge minőségű gunpowderek,vagy chun mee exportára 2-5 dollár/kg körül mozog, de a vásárló több, mint 50 dollárt fizet érte. Ennek alig a duplájáért már kitűnő minőségű wulong teákat, vagy más zöld teákat vásárolhatna kiskereskedelmi kiszerelésben, ráadásul sokszorosan felönthető, nagy erejű teákat, de az már túl van az egyszerű vásárló ingerküszöbén.

Ki a legnagyobb tea fogyasztó?

A világpiac teáinak 11%-át Nagy-Britannia fogyasztja el, következésképpen bármilyen változás nagy hatással van a tea árának alakulására. A britek az utóbbi évtizedekben, jól kimutathatóan kevesebb teát isznak, a harc a megmaradó vásárlókért óriási. Ma is tömegek szükségleteinek fedezéséről van szó, ezért óriási reklámköltségekkel terhelt tömegtermékek koncentrálódnak egyre kisebb piacon, ahol egyre népszerűbb termékekkel (gyümölcsteák, aromatizált és instant teák) lehet csak talpon maradni.

A (szintén hatalmas) kínai teatermelő cégek exportlistája szintén kompromisszum eredménye. A listán szereplő teáktól sokszorosan jobb teáikat nem szánják nyugati piacokra, oda túlságosan drágák lennének. Ma a legjobb teákat kétségkívül Kína és Japán állítja elő, a legjobb kínai teák belső piacon, Tajvanon, Hong Kongban, az egyre gazdagabb Malajziában és Japánban találnak gazdára. A legjobb japán teák piaca globális szemmel nézve kicsi, belső piac, európai és amerikai fogyasztása jelentéktelen. Külön fejezetet érdemelne a pu-erh körül az utóbbi években fellángolt spekuláció, erről bővebben a www.puerh.hu oldalon olvashatnak.

Abban a vélekedésünkben, hogy a tea drága dolog, csak megerősítenek az időről időre felröppenő hírek, amik csillagászati árakon kínált aukciós teákról tudósítanak.

Hogyan is áll a dolog a világ legdrágább teáival? A teák ára kategóriánk cikkeiből megtudhatják!