|
A polifenolok igen elterjedtek a növényvilágban. Elsősorban a csírákban, gyümölcsökben, gyökerekben és a fák kérgében vannak jelen. Maga a tannin szó kelta eredetű és magát a tölgyfát jelöli, amelyneka kérgében nagy koncentrációban fordulnak elő.
Az angolban a cserezni szó, a "to tan" is a tanninok működésére utal. Elsődleges funkciójuk antiszeptikus, védelmi célú, a növényt védi a fertőzésekkel szemben. Ízük kellemetlen, erősen asztringens, aminek az az oka, hogy a nyálban található fehérjékhez kötődnek száraz szájérzetet okozva. Nemcsak az esetleges károkozástól, hanem kellemetlen ízükkel a növényevő állatoktól is védik a növényeket, csírákat, maghordozó gyümölcsöket. Ilyen értelemben egyébként az alkaloidák is a növényvilág fegyverei közé tartoznak, élékítő hatásuk, fanyar, erősen keserű ízük igazán riasztó az állatok számára. Különösen gazdag alkaloidákban, ezek közül is szolaninban például a paradicsom szára és lombozata, az egyetlen ehető része a gyümölcs marad. Ugyanígy van a burgonya esetében. A polifenolok fehérjékkel való kapcsolódásának képessége teszi lehetővé, hogy a bőrök cserzésében használják fel őket, de természetes védekezőszerként is igen hatásosak, mert a növénnyel érintkező baktériumok felületi fehérjéit semlegesítve gyakorlatilag megsemmisítik őket.
A tea polifenoljai igen nagy arányban 35%-ot is meghaladó mennyiségben koncentrálódnak a tea rügyeiben, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy az állatok ne egyék meg őket. De mik is ezek a polifenolok pontosan? Aki csak azért járt kémiaórára, mert érdekelték a csövek, kémcsövek, lombikok és a tanárnő, ahogy kezelte őket, az bátran lapozzon tovább, akinek viszont nem csillan fel a szeme a monomer polifenolok hallatán, az inkább induljon vissza és keressen érdekesebb témát.
|
