Keserű tea - édes tea

A Tang dinasztia idején a tea lassan átvette az alkohol szerepét. Ebben a mélyre ható váltásban főszerepet kaptak az evilággal együttműködni kénytelen  buddhista és taoista egyházak és új kulturális mintát kínáltak sokszor a művészet, az irodalom segítségével. A Tang addiginál jóval nyitottabb társadalma nem volt mentes a zavaroktól és felfordulástól. Minderre Lu Tong híres, de mégis kevéssé ismert története adja a legjobb példát.  

   

 Teára hívott, vagy teába kényszerített társaságban, ahol még senki sem ivott teát úgy, ahogy kell, az igazi tea kortyolása utáni első reakciók tulajdonképpen nem meglepőek. Illedelmességből, vagy tapasztalatlanságból kevesen utasítják el a nyers, új ízeket. Egy kicsit mindenki tudja, hallotta már, hogy magában a tea jó, de a nyers, nem ízesített tea ízre azt mondani jó, ezek szerint műveltség, vagy intelligencia, ezért aztán az igazi véleményét – értem, hogy jó, de nem érzem, hogy az – inkább mindenki megtartja magának. Még érdekesebb, hogyha viszont rákérdezünk az elementáris érzésre: keserű-e, vagy sem, tízből csak 1-2 résztvevő mondja selypegő hangon, végre felszabadulva a kényszer alól, hogy: igen az, nagyon! Keserű a tea, vagy nem keserű? Mi tea emberek már minden teát édesnek érzünk. Ami már nekünk is keserű, az valószínűleg tényleg az. Tényleg, keserű a tea, vagy nem keserű?

  Amennyiben, ahogy ilyen esetekben kell, fellapozzuk és megkérdezzük Lu Yü elementárisan nagyszerű Tea Könyvét, ő egyértelmű és pontos választ ad, mert rögtön az első sorokban megkülönbözteti a cha teát a ku teától, ami bár hasonlít a teához, de borzasztóan keserű és fanyar. Ennek a teának az azonosítása bizonytalan, lehet, hogy a ma is teaként használt kudinról, vagy más a teához hasonlatos növényről beszél. Ezek szerint van a teától jóval keserűbb dolog, vagy legalábbis a teának nem kiugróan fontos tulajdonsága, hogy keserű. A tea leírása közben Lu Yu régebben használt tea jelek (tu, ming) között kutatva, tovább fejtegeti és azonosítja a teát.

„A ming-tea ugyanaz mint a ku-csa, azaz a ’keserû tea’. Íze édes és kesernyés. Igen hûsítõ, nincs semmiféle káros hatása." Mielőtt teljesen összekavarodnánk ku és tu, ming és cha között, megmagyarázza:

"A ming-teát, ha tavasszal szüretelik ku-cha-nak nevezik."

Vagyis volt (és valószínűleg van) egy ku cha, ami nem volt azonos a ma ismert teával és rettenetesen keserű, ugyanakkor a teaként értelmezett tea, első tavszi szedését a ku nyomán keserű teaként azonosították, mert tényleg keserű volt. A Tang dinasztiabeli préselt, majd megőrölt és főzött teák között a tavaszi, erős teák valóban keserűek lehettek, a későbbiek már lágyabbak, édesebbek. Tokaji Zsolt fordító, teáskönyvet kísérő, az olasz fordítás alapján írt jegyzeteiben az utólag is fermentált, érlelt fekete teákat (hei cha), tartja rettenetesen erősnek és keserűnek, én ezeket a teákat kifejezetten édesnek érzem. Ennyire eltérő lenne mindegyikünk érzékelése

   

Lu Yu később azt mondja:
 
A tea fogyasztása, rendkívül hûsítõ természete miatt,elsõsorban mértéktartó és szerény embereknek ajánlott.Kiszáradás, levertség, fejfájás, szemszárazság, anégy végtag fájdalma és a száz izület merevségeesetén négy-öt korty javallott. Olyan ital, ami felér a legfölségesebb tejszínnel és az édes harmattal. Ha azonban nem a kellõ idõben szüretelik, nem elégkörültekintõen dolgozzák fel, vagy mindenféle füvekkelelegyítik, fogyasztása beteggé tesz?

Akkor tehát édes? Az emlegetett tejszín a tihú tihu , a tej többszörös fölözése után visszaradt krém, egyben buddhista terminológiában Buddhával, az Úttal, a Törvénnyel összefüggésben fordul elő, mint magasztaló kifejezés, tulajdonképpen azt jelenti: (tej)fölséges!
A gan-lu  is nagyon sok jelentésű lehet. Először is több gan lu nevű tea van, legismertebb és egyben a legkorábbi, amit már Lu Yu is ismert, sőt személyesen is megfordult termőhelyén, a szecsuáni Mengdin Gan Lu (Édes harmatcsepp a ködös hegyről), amit a hagyomány szerint az a Gan lu nevű buddhista szerzetes alapított, aki a II. században egyben az első szecsuáni teakerteket is létrehozta. De a gan Lu a lét édességére is utal, gyakran bukkan fel buddhista szövegekben, magát a buddhizmust, vagy taoista környezetben a harmóniát jelentheti:
 
 
32.
Az ÚT örök,
névtelen;
egyszerű, de ereje végtelen.
Ha megőriznék fejedelmek, királyok.
meghódolnának a világok.
Ég, Föld összefonódna, édes harmat hullna,
a nép magától békében volna.
A rend-faragás: név, határ.
Határ: tudni kell megállni, nyugtot találni
Az ÚT , mint az óceán oda minden visszatalál.
 
Tao Te King 32
(Kulcsár F. Imre)
Tehát a tea legalábbis harmóniát teremtően édes, pontosabban átvitt értelemben édes. A teával kapcsolatos idézeteket egybegyűjtve Lu Yu hozzáteszi:
 

(Song feljegyzések)

„H’sian hercege, Ce-luan és Jucsang hercege Ce-sang  meglátogatták Tan Chi taoista szerzetest a Pakung hegyen.A taoista teával kínálta õket, melyet Ce-sang megízlelvén, ekként dicsért:– Ez valójában az istenek édes harmata! Miért nevezed hát teának?”

 

Tea, mint elixír

 A taoista alkímista hagyományban ápolt tea életelixír volt, ami segített a meditációban, azon keresztül pedig a levitációban és a repülésben, égi, mennyei örök életet biztosító csodaként emlegették és Lu Yu, majd később az unos-untalan idézett Lu Tong (hét csésze tea) szövegei is ezen a taoista, az öt változó elem alkímiáján és mátrixán alapuló világnézetet követték. Lu Yu szövegét minden ízében áthatja a taoisták számmisztikája, ezért iszik mindig három csésze teát, Lu Tong ellenben már hatot, a hetediket pedig meg sem issza, mert addigra, Lu Yu erejét megduplázva a hat csésze valamiféle transzcendens állapotban végleg elröpíti az istenek lakheyére. Ez az édesség - keserűség, bár jól érthető önmagában is, ezekben a klasszikus, alapműként forgatandó teaszövegekben mégsem értelmezhető egyszerűen ízként. Az édes, mennyei volt, a mennyei harmonikus, a harmonikus a buddhista világ egész érzés megfelelője. A keserű a szív íze volt, a test harmóniájának és az egészség megőrzésének záloga. Lu Yü teáskönyve egyszerű, precíz, analitikus. Néha-néha egy-két sor erejéig hagyja magát elragadtatni és költői, filozófiai kanyarokat vesz, de aztán rögtön visszafogja magát és folytatja az eszközök, a víz, a faszén mikroszkopikusan pontos leírását. Éppen ez a fanyar pontosság teszi 1300 évvel később is probléma nélkül olvashatóvá. Az egyik ilyen "elszállása", egy kis jegyzet, a köyv vége felé:
 
„ Ha sokat és sokáig iszol keserű teát, tollaid nőnek és varázsló leszel”

   A keserű te erős szívet jelent, az erős szív pallérozott elmét, az erős tea meghívás a transzcendens, nehezen átlátható, innen felfoghatatlan, de vágyott égi világba. Megjegyzendő, hogy a taoisták nem azért magasztalták a halhatatlanságot, mert nem tartották természetesnek, vagy elfogadhatónak a halált. A taoista biztos a nagy körforgásban és a nagy egyben, itt és ott között nincs különbség, de már akkor is az ember legfőbb vágya volt átlátni a rendszert még itt élt életünkben, felfogni annak nagyságát, nagyszerűségét és komplexitását. A tollas ember, a madár ember, a tea-sámán képes volt a világok közötti átjárásra, innen a tea nagy becsülete.

Rendben, de akkor most, innen a mi racionális, mindent megmérni képes világunkból, a tea édes vagy keserű?

A tea polifenolokban különösen gazdag, azaz nagy csersavtartalmú ital, és ezek a csersavak alapvetően a növény védelmét szolgálják. Elegendően fanyarok ahhoz, hogy önmagában se nekünk, se más tollas, vagy szőrös élőlénynek ne legyen kedve megenni a levelet. Arra persze nem számíthatott, hogy lesz olyan lény, ami képes lesz majd forró vízzel felöntve kóstolgatni. A polifenolok nagy része, továbbá a tea értékes alkaloidái oldódnak a forró vízben.

Az emberi nyál, a szervezet első védővonala, ami teakészítéskor ezzel a csersavtámadással találkozik. A csersavak a nyelv hátulsó harmadára érve, a kesrű ízt kiváltva azonnal nyáltermelést idéznek elő, ami összekeveredik a teával és ezért a tea csersav és alkaloidtartalmától függően édes-keserű érzetet kapunk. A keserű tea, mint sok zöld tea ugyanannyira keserű, mint amennyire édes. Az emberi nyál nagy részben vízből, kevés szervetlen anyagból, némi fehérjéből, a mucin nevű összetett fehérjéből, továbbá olyan enzimekből áll, mint az amiláz. Az amiláz az emberi emésztés első vonalát jelenti és a könnyen oldódó szénhidrátokat alakítja át cukorrá.

  A jó teák tehát, amik gazdagok polifenolokban, fanyar ízt váltanak ki a külvilág és az emberi szervezet frontvonalán. A fanyarságot a tea emberek tetszéssel fogadják és a tea erejét képesek azonnal érzékelni belőle, esetleg, ha megfelelő költői-filozófiai vénával rendelkeznek, képesek messzemenő következtetéseket levonni belőle a Föld erejére, a világ és az emberiség állapotára vonatkozóan. Miközben a teát isszuk, a szájban visszamaradó tea egy része a nyál elbb említett enzimei révén cukorrá bomlik, amit egyértelműen édesen érzékelünk. A tea feldolgozásától függően, ha nagyon fiatal rügyeket, erősen sodorva munkálnak meg, a fanyarság szinte alig érzékelhető, az édes növényi íz dominánssá válik. Ugyanakkor, a sokszori felöntések után a koffein és a polifenolok kimosódnak a teából, míg a levél keményítői és más szénhidrátok továbbra is jelen vannak, így a későbbi, hígabbnak tapasztalt felöntések mind édesek. Nyálas valóság.

   

Édes harmat felkelés

Ami Lu Tongot, a taoista-buddhista mítosz legszebb teaköltőjét illeti, ő éppen az általa megénekelt édes harmatnak köszönhetően rossz véget ért.

Az időszámításunk szerinti 835. év 12. havának huszonegyedik napján reggelén baljóslatú hír érkezett a magasságos Uralkodó zárt Császári Udvarába. Édes harmat szállt alá az égből és a C'hing Wu, a Külső Palota udvarán növő gránátalma fa ágaira ülepedett. Az égből alászálló édes harmat a harmónia, a morális és jó uralkodás jele volt. A Ching Wu egy mítikus lény után kapta a nevét, egy főnixről, ami a járványoktól védte az embereket. Wen-Cung császár a fő-eunuchot bízta meg a jelenség azonnali felderítésével. Az eunuch és szolgái sietős léptekkel vágtak át a Belső palotát a Külső Palotától elvákasztó kapun azzal a nem titkolt reménnyel, hogy ihatnak a mennyei mannából, ami (ahogyan azt már fentebb említettük) hallhatatlanságot, vagy legalábbis hosszú életet ígért. Ahogy átértek a kapun , a hőn áhított manna sehol sem volt, ellenben nagy meglepetésükre az első termet szegélyező súlyos függönyök mögül fegyveres osztagok ugrottak elő és megkísérelték körbevenni őket, majd betörni a Belső Palotába. Az utolsó pillanatban sikerült visszaverniük a támadást és visszajutottak a biztonságot jelentő kapu mögé. A fő eunuch azonnal elrendelte, hogy a császárt vigyék a palota legbelső, biztonságos részére, majd riasztották a palota őrségét. A lázadást elfojtandó a palota 15.000 fős őrsége talpig fegyverben állt készenlétben, csak az első osztag, több, mint ötszáz fős elit alakulat volt. A Belső Palota őrsége csakhamar készen állt a kitörésre. A Külső Palotában élő hivatalnokok mit sem sejtettek a történtekről. Aznap reggel Wang Ya a császár nagyhatalmú minisztere az első kínai tea adóhivatal megszervezője épp ott volt és egy banketten vett részt. Bár semmi köze sem volt az eunuchokkal szemben szervezett összeesküvéshez, valamit megsejthetett a veszélyből, mert félbeszakította a lakomát, de későn intézkedett, már nem tudtak elmenekülni a beözönlő katonák elől, akik minden útjukbe kerülőt megöltek. A miniszter néhány emberével a közeli teapiacra menekült, ahol aztán utolérték és letartóztatták. Aznap több, mint ezren lelték halálukat a lázadás miatti vak bosszúhadjáratban, az azt követő hetekben pedig több ezret végeztek ki, megszüntetve 11 palotabéli főúr klientúráját és udvaron belüli kiskirályságát. Csapatok törtek be a kertvárosba is, ahol három miniszternek volt rezidenciája. Szerencsétlen véletlen folytán Lu Tong éppen Wang Ya vendégeként az egyik rezidencián tartózkodott, mint fővendég. A Wang rezidenciát körülvevő katonák behatoltak a házba, Lu Tongot álmából zavarták fel. Lu Tong felháborodva tiltakozott az ellen, hogy az őt letartóztató katonák megérintsék és cserébe a legszigorúbb büntetést helyezte kilátásba, persze mindhiába, csakhamar börtönbe került a házban tartózkodó összes szolgával és hivatalnokkal együtt. A börtönben kegyetlenül megkínozták, majd bíróság elé állították, ahol összeesküvéssel vádolva elítélték. Lu Tongot a tea költőt bűnösnek találták és másnap kivégezték.

A lázadás az édes harmat felkelés néven vonult be a történelembe, Lu Tongot csakhamar "rehabilitálták, a tea pedig édes keserű ital maradt.

halhatatlanok zenélnek a Penglai hegyen forrás

 

  Lu Tong verse teljes terjedelmében így szól:

 

A nap tizenöt láb magasan áll, de én mély álomba zuhanok

A hírvivő a kapun dörömböl, oly hangosan, hogy még Chou herceg* is felriadna tőle>

Azt mondja, hogy a nagymester küldte egy levéllel.

A fehér selyemborítón tripla pecsét

Ahogy feltöröm a pecsétet, mintha csak a nagymester maga állna előttem átnyújtva a háromszáz hold képével díszített, elbűvölő tea formát.

 

2.

Hallottam, hogy Újév óta visszavonult a hegyekbe.

Amikor majd a téli álmukat alvó bogarakat felébreszti a hűs tavaszi szél.

Mielőtt a császár megkóstolhatná a Yangxianban szedett tea ízét.

És megannyi növény még nem meri leveleit nyitni,

A langyos szellők titokban már hizlalják a tea gyöngy rügyeit

Aranyos sárgán repülnek az ég felé.

Frissen szedték, tökéletesre sütötték, csomagolták.  Lezárva

benne foglaltatik a tea kincs-esszenciája és minden jótéteménye.

Nincs ebben semmi túlzás.  Miután bemutatják őfelségének, csak hercegek és nemesek élvezhetik.

Hogy került hát az én szegényes hegyi remetekunyhóm elé?

Fakapum zárva a hívatlan evilági látogatók előtt.

Egyedül vagyok. Felveszem gézsapkám, felöntöm és ízlelem a teát

Smaragd felhők gomolyognak, amiket szél nem fújhat szét.

Fehér, megdermedt, virágos tajtékot sodor a csészémben.

 

 

3.

Az első csésze megnedvesíti ajkaimat és torkomat.

A második csésze elűzi magányom és búskomorságom.

A harmadik csésze szétárad elsorvadt tagjaimban.

és semmit sem talál ott, csak ötezer tekercs írásjegyeit.

A negyediktől könnyen verejtékezem

elűzve pórusaimon át életem minden eddigi aggodalmát

Az ötödik csésze kitisztítja húsom és csontjaim,

A hatodik csésze után már beszélgetni tudok a halhatatlanokkal

A hetedik csészét már meg sem kell innom:

csak a tiszta szél süvít kitárt karjaim alatt.

 

4.

A Penglai hegyei**: mi ez a hely?

Én a Jáde folyam mestere a tiszta szélen nyargalva, hazatérek

A hegyeim közé, átlényegülve lenézek az alattam suhanó tájra

Mely tiszta, gyönyörű, széltől és vihartól védett

Honnan tudhatnák az itt élők sokmillió közönséges ember keserű sorsát,

akik a meredek szirtek alatt szenvednek és fáradoznak?

A nagymester nevében azt kérdezném:

Találhat-e valamelyikük valaha is nyugodalmat?

 

* Wu Zhou király testvére a kínai mitológiában, az álmok ura

** Penglai (japánban Horai) a halhatatlanok szigete