Melyik volt az első fekete tea? |
||||||
Sokan az európai felfedezők felbukkanásához kapcsolják a fekete teák feltűnését, mások tudni vélik, hogy kifejezetten európai megrendelésre gyártották a hosszú hajóútra kevésbé érzékeny teafajtát, megint mások szerint a fekete tea pusztán tévedés, sőt hiba szülötte, az óceánokon át tartó hajóút során az eredetileg zöld tea fermentálódott és alakult át fekete teává. Legendaszerű, sokszor ellentmondásos történetek ezek. Hogyan alakultak hát ki és melyek voltak az első fekete teák? |
||||||
A Ming dinasztia Hongwu császár uralta korszakában (1368-1398) Zhu Yuanzhang (aki parasztból és buddhista szerzetesből lett kitűnő hadvezér és reformer) rendeletére felhagytak a Song-dinasztiából visszamaradt, porrá őrölt, préselt teák gyártásával, attól kezdve hódolati tea, az uralkodónak felajánlott tea csak sodrott leveles tea lehetett. Olyan reform volt ez, ami a gazdasági-társadalmi élet sok területéhez (adminisztratív, termelési, biopolitikai területekhez) hasonlóan az amúgy is gyökerét vesztett termelési módok megváltoztatását szolgálta. |
||||||
|
||||||
Új tea születikAz a hatalmas teagyártási tapasztalat, amit ezen az elszigetelt vidéken felhalmoztak, egyszerre jelentette az addigi teagyártási technológia végét és lett a változások motorja. A Wuyi-hegység ekkor élte át történetének legnagyobb válságát. Abban az időben a Huang Shan Song Lu (Song Luo Shan 松萝山) volt a leginnovatívabb régió a sütött, zöld és fermentált teák, tulajdonképpen a szálas teák gyártásában; itt gyűltek össze a Wuyi szerzetesei a válságra adott válasz kidolgozására és az új technológia átvételére. A megoldás tulajdonképpen már a kezükben volt, a Wu Yi teáit már a gőzölt, porrá őrölt korongformájukban is enyhén fermentálták; ezt a gyártási tapasztalatot fejlesztették tovább a Song Luo technikával és vetették meg a Wuyishan arany korszakának alapjait. A késő Ming dinasztia esztéta-költője, Zhou Lianggong (1612-1672) már azt írta a Minxiaoji (Fujiani mesék) című gyűjteményében. A technológiai változás két fontos fázisban jelent meg. Egyrészt a gőzölésről és a levelek megőrléséről sütésre és a levelek sodrására váltottak, másrészt a szárítás technológiáját finomították. Addig a préselt teákat napon, vagy parázs fölött szárították, a leveles tea nagyobb tömegénél ez már nem volt alkalmazható, így tűnt fel két új módszer, ami ma is meghatározó, egyben kijelöli az első fekete teák alapjait. Az egyik a guo hong guo (wokban történő sütés és szárítás − ez a ma klasszikusnak számító chaqing technika), a másik a Xunbei 熏焙 (forró levegővel és füsttel) történő szárítás. Ki tudja, talán itt is a haditechnika, a táborok szélsőséges viszonyai a felelősek az első fermentált, és tűz mellett szárított, füstös teáinak megjelenéséért; van olyan helyi szólás, ami erre utal, mindenesetre biztos, hogy az első fekete teák tűz és füst közepette születtek a Wuyi hegység kis falvaiban és a Souchong névre hallgattak. A fekete tea megjelenése a késő Ming-dinasztiára (1567-1672), még az európaiak és kereskedelmi hatásuk megjelenése előttre tehető. |
||||||
Vörös vagy fekete? |
||||||
|
||||||
Kis levél, friss levél |
||||||
Nyugatra ezek a finom különbségek nem jutottak és nem jutnak el, miért gondolnánk, hogy érteni fogják Tokaji, Tocai és szlovák Tokaji különbségét? A mi tájunkon, amint arra feljebb már rámutattunk, Bohea néven terjedtek el az első fekete teák (sőt nemcsak fekete, hanem kiváló, többször felönthető kungfu teák). Az import a szokásos csatornákon, Kantonon keresztül történt. 1853-ban Fujian megnyitotta kikötőit és a tea közvetlenül került a Nyugatra induló hajókba. Lap (le) érthetetlen fujiani dialektusban ejtve azt jelenti: „fenyő”, Sang (Xun) pedig „füstölést”. Ebben az értelemben a fujiani export név a feldolgozás módjára utalt, így is került be a British Encyclopaedia-ba 1878-ban. Innen került a név vissza Kínába a gyorsabb üzletkötés érdekében, így ma már a Lapsang és a Zheng Shan mellett La Pu Shan Xiao Zhong (拉普山小种) néven is ismerik, pedig Lapu Hegy végképp nem létezik. A tea régi mandarin neve a Nei Shan Xiao Zhong (内山小种. A Lapsang Souchong külön tealevél-osztályozási kategóriát is teremtett. A Souchong az érett alsó levéltartományt jelöli a levélosztályokon belül. A Lapsang és ezzel a fekete tea Kínában kis terület különleges innovatív terméke maradt, Európában különféle füstös és kevésbé füstös fajtái ellenben bámulatos karriert futottak be. A kávéházakban cukorral és tejjel lágyított fekete tea azon túl, hogy a mindenkori uralkodóházak, nemesek életmódját visszhangozták a polgárok otthonaiban, a kelet különleges ajándékaként jelent meg és vált státusszimbólumból hétköznapi élvezeti cikké. A hatalmas ív Kínába hullt vissza, arra kényszerítve a feltörekvő rétegeket (hogy osztályt ne mondjunk), hogy a Nyugat szokásait részben átvéve saját terméküket ismerjék és élvezzék a lehető legmagasabb színvonalon. Az évszázados antropológiai és szociális krétakör legnagyobb hiátusa napjainkra éppen maga az eredeti termék, a füstölt, vagy nem füstölt Lapsang Souchong lett. A teaházak és kereskedők óriási többsége az eredeti (igazi hegyi teára) nyomokban sem emlékeztető, füstaromával szennyezett hulladékot juttatja el a széles közönséghez. |
||||||
A Lapsangot évente kétszer szedik, tavasszal és nyáron, ebből a második a fontosabb, olyannyira, hogy a tavaszi szedés gyakran érint gyengébb minőségű alsóbb leveleket. Ennek az az oka, hogy a vidék éghajlata nem kiegyenlített, télen gyakori a hideg, akár hosszabb hó is. A Lapsang alapteájához ideális, magas minőségű alapanyag a kövér, robusztus rügyes tea, amiből a kinyílt második, harmadik levelet szedik. 小赤甘 Da Chi Gan a már kinyílt levél. Itt tehát nem előny, nem feltétlenül jó jel a rügyes aranyló tea, vagy legalábbis a kiegyenlített levéltartomány a kívánatos. Az ültetvények nem teraszosak, hanem vadon tartott, általában alacsony méretre visszavágott fiatal egyedekből állnak. A nagy tengrszint feletti magasság (1600 m), az alacsony hőmérséklet kedvező, csökkenti a kártevők számát, a termelés teljesen organikus, semmilyen szakaszban nem használnak növényvédő szereket. Műtrágyát sem használnak a természeti környezet vitális, tele erővel, az egész folyamat félvad, vad jellegű, kevés emberi beavatkozással, E-Sheng Xiao Zhong. − „vad Xiao Zhong” |
||||||
Tea füstölőházak | ||||||
|
||||||
A gyártás folyamata |
||||||
SzedésA szedés reggel történik, teljesen kézzel. Ha nincs napsütés, a teát az épületek elé terítik ki, ha van, akkor tető alatt. Így marad estig. Eztután vastag rétegbe hordják össze a teát, de ehhez már speciális termel eszközt, egy faszínt (faházat) használnak. HervasztásA hervasztást már parázs fölött végzik, ami nem bevett gyakorlat a fekete teák gyártásakor. Ez faszínekben történik, és ezek a faraktárak jelentik a Lapsang gyártásának titkát. Ezek három-négy emeletes épületek, amelyek minden gazdaság részei, jól látszanak a faluról készült képeken. A legalsó szinten raknak fojtott parazsas tüzet a helyi fenyő alapanyagból. A felsőbb szinteken terítik ki a teát több fázisban, a sodrás után és szárítás céljából. Tulajdonképpen a gyártás során a tea a magasab szintekről száll alá.
A sütés wokokban történik 200 °C fokon pár perces periódusokban, a szárítás pedig a két alsó szinten bambusz tálakban és matracokon.
Mostanában terjed az egyszerűsített technológia, forró levegős szárítással, elektromos kemencékben, az innen kikerülő teát csak Xiao Zhongnak hívjuk. Az eredeti faházas füstszaunában készült Zheng Shan Xiao Zhong magas termelési költségei és körülményes technológiája miatt ritka és drága. |
||||||
Füstös vagy sem? |
||||||
A füstölt Lapsangra külön név létezik, ez a Yan Xiao Zhong 烟小种 Nyugaton a füstölt íz olyannyira összeforrott a Lapsang Souchonggal, hogy a vevők sokszor reklamálnak, ha igazi Zheng Shan teát kóstolva nem kapják meg ezt a füstöt, Magyarországon érthető okokból még nagyobb a füst utáni nosztalgia. A füst a gyártástechnológia része és mellékterméke és nincs lényeges szerepe, a hő mellékterméke csupán. Sehol sincs megírva, hogy a Lapsangnak füstösnek kell lennie, inkább fordítva, a magas minőségű Lapsang lehet füstös, de ez a füst nagyon távoli, leheletnyi, tulajdonképpen csak finom érzet, nem pedig íz. Ha füstölni akarják, akkor fiatal fenyőt használnak. A nálunk is ismert olcsó árfekvésű Lapsang Souchong teák karakterét füstaromákkal adják meg, az öntet legtöbbször világos, illata egyszerű, tolakodó, íze röviden hullik le. A Lapsang igazi íze gyors, nagy energiájú, gyümölcsös, amit a fujianban ízesítésre használt gyümölcs nevével jellemeznek, ez a Long Yan (sárkányszem)龙眼, ami édes, citrusos, lendületes karakter. Az így füstölt, citrusos tea a Wei Xun (熏 味) Xiao Zhong. |
||||||
A Lapsang Souchong, az Igazi hegyi, fenyőfüstön szárított tea ma is a legkiválóbb fekete teák közé tartozik. Egyenes leszármazottai, az újabb teaforradalom termékei a Jin Yun Mei és a Yin Yun Mei ugyanezzel a technológiával füst nélkül gyártott magas minőségű fujiani fekete teák szintén az innováció termékei. Ha egy ilyen teát felöntünk, szánkban érezhetjük a 3 évszázaddal ezelőtti, felfedezésektől hangos, kitáguló Európa és felfedezett Ázsia egzotikus ízét. Tejjel és cukorral, vagy anélkül. | ||||||
A cikk írásához saját tapasztalatainkon kívül felhasználtuk az Art of Tea cikkét (10. szám). Zhou Lianggong beszámolója az első leveles teákról eredetiben itt. A képek forrása: Tea Terra, hogyan készül a Lapsang? és Jingtea |