Vad puerh tea

A vad teafákról...

Biológiai értelemben a vad teák elvileg semmiben sem különböznek az ültetvényeken használt teáktól. Azt, hogy egy tea vadnak számít, vagy sem, a genetikai anyag, az állomány, a tea egyed minősége és elsősorban a környezet határozza meg.

 A tea ültetése során a klónozott, hajtatással szaporított egyed elvileg örökíti az anya minden jó tulajdonságát, ez látszólag pozitív dolog. A magról ültetett tea már változhat és változik is. A vad teafák földrajzi értelemben együtt élnek az ősrégi ültetvényekkel, míg olyan területekre, ahol eredetileg nem élt tea, az ember tevékenysége révén került be a tea. Ha hajtatta, akkor ugyanaz a vad tea, de már egy más környezetben. A vadon élő egyedek, majd később az ember által alapított, akár magról ültetett, akár hajtatott ültetvények az idők folyamán (sok száz, akár sok ezer évről van szó) összekeveredtek, ezért egy ma eredeti vad teaerdőnek vélt liget könnyen lehetséges, hogy egy antik teaültetvény.  Magról ültetett, vagy hajtatott. A kora miatt, az eredeti környezet és genetikai anyag miatt vad teának számít az őserdei környezetben növő biztosan eredeti vad fa és az elvadult, vagy nomád módon tartott ültetvény is. 

Ültetvények

Ehhez a mozaikszerű, mai genetikai módszerekkel tulajdonképpen kinyomozható, de mégis kinyomozhatatlan, az eredeti ős teafákhoz képest kaotikus növénytársuláshoz jön hozzá az újkori teaültetvények társulása. Hatalmas méretű ültetvényeket tessenek elképzelni, a vad, félvad teakapacitás sok százszorosát, sok tízezer hektárnyi ültetvényt.  Eredeti genetikai állományú és sima sisensis teákat egyaránt az eredeti földrajzi környezetben, de nem az eredeti termőhelyeken. Alacsonyabban, irtásokon, szántóföldeken stb.  Általában magról ültettek a hatvanas évek elejétől kezdve. Mára ezek is fák, fácskák, mégis innentől nyeri értelmét a vad tea megkülönböztetése. A magról ültetett ültetvény nagyobb biológiai diverzitást, jobb ellenállóképességet és izgalmasabb ízt jelen.  Miért?  Elvileg a magról ültetett tea nem lesz pontosan ugyanaz, mint az anyafa.  Épp ezért.  Egy, az eredeti növénytársulást  (ligetes fa) tiszteletben tartó művelés az anyafához nagyon hasonló vastagtörzsű küllemű, az eredeti ízeket is bemutató és új ízeket is felvonultató teát terem. A klónozott teák esetében (Dan Cong, Tie Guan Yin, Ta Hong Bao) az íz garantáltan eredeti és egységes lesz (persze az elkészítés buktatói mellett) de az ültetvény sérülékenyebb.

A nyolcvanas évektől a területi kormányzatok (Menghaiban, de Daliban is)  a helyi túlnyomórészt mezőgazdaságból élő lakosság megerősítése érdeklében programokat dolgoztak ki haszonnövények termesztésére.  Gumifa, kukorica, cukornád, tea szerepelt az étlapon. Ezek ültetését, fejlesztését állami kutatóintézetekben kifejlesztett rezisztens fajtákkal támogatta. Ezek és a 2000 utáni még hatalmasabb ültetvények adják a teatermelés derekát. Nem volt itt szó akkor nem különösebben értékes puerh teáról, hanem valamilyen  - jórészt fekete és zöld teáról. 2006-tól újabb telepítési hullám indult, a puerh már sokkal ígéretesebb befektetésnek számított, ekkor ültettek be olyan síkvidékeket, völgyeket, ahol azelőtt (vad) tea semmiképpen sem élt. 

Zöld forradalom

Újabb időszak kezdődött 2010 után már a zöld forradalom jegyében. A régi ültetvényeken a környezetet hajtották az ember (és a termés) uralma alá. A nagy, hatásokkal szaporított nagy növénytársulásokat sérülékenységük miatt fokozottan kellett növényvédőszerekkel védelmezni a kártevők ellen. 2010 óta kormányzati program létezik az ökológiai művelés propagálása és támogatása érdekében.  Végre papíron is megkülönböztették a tai di - ültetvényes teát és a vad tea ligeteket. A vad ligetekben minimum távolság van megszabva a fák között, ez csökkenti a betegségek terjedését. Csak eredeti fajtákat lehet használni. Tilos a növényvédőszerek használata. Tilos a túlszedés. A ligetekben árnyékolófákat használnak, ez sok előnnyel jár, otthont ad a kártevők ellenségeinek, növeli a diverzitást, plussz bevételt jelent és a nevéhez méltóan árnyékol is.

Vad tea préselt formában

 A XIX. század második harmadáig voltaképpen minden pu'erh vad tea, tehát ősi, vad fákról, vagy azok utódairól szedett tea volt. Az ún. teaültetvények is a vadon növő fák mintájára fa formára metszett egyedekből álltak. A mai vad teaként azonosított teák formába kerülése új tendencia, rengeteg közöttük a hamis, csak vadnak nevezett, de tulajdonképpen ültetvényes tea.

A nagy pu'erh klasszikusok időszakában, 1961-től a 90-es évek elejéig a teák feldolgozása során nem használtak kizárólag vad élőhelyről származó teákat, azokat inkább hozzákeverték az ültetvényes anyaghoz.. Éppen ezért, mivel 150 éves minták nem állnak rendelkezésünkre, nincs igazán tapasztalatunk arra vonatkozólag, hogyan érnek és változnak a préselt vad teák. A válaszra jó 20-30 évet kell még várni. Jelenleg úgy tűnik, hogy bizonyos területek (YiWu, Banzhang, Pasha, Lancang) vad teái elsősorban hatalmas erejüknél, az elraktározott energiánál fogva lehetnek érdekesek. Ezek a teák komplexitásban időnként elmaradnak az érlelt, idős puerhektől, ha nem így lenne, talán fel is robbannának, de 2-4 éves korban éppen friss erejüket kívánjuk. 4-6 éves vad pu'erheket kóstolva az új terméshez képest egyenlőre annyit mondhatunk, hogy ízeik kerekednek, záródnak, az élek tompulnak, erejük pedig, bár az eltelt idő redői alá szorul, továbbra is üt. A legjobb minőségű vad teák teljes kört írnak le a szájban, eső utáni földet, mezőt, vadszőlőt, szilvát idéznek, erejük pedig lappangva hömpölyög át a tudaton. A vad teák legtöbbször napon szárított és lazán formába préselt teák.

Vad teafákról szedett teákat ritkán látunk viszont sötét, shu puerhként, ha mégis, akkor válik igazán lényegessé a teamester szándéka és hozzáértése. Mellette és ellene is látunk majd példát a későbbiekben. A bemutatott teákat akkor nevezzük vad teáknak, ha a forma teljes egészében vad teafákról szedett levelekből áll.

2006 előtt a nagy teacégek közepes árszínvonalú teáiba is keveredhetett vad tea.