|
|||
Persze vannak emberek, akik valamilyen gyerekkori emlék miatt és mert mindennek olyan nagy feneket akarnak keríteni - szóval vannak ezek az emberek, akik szeretnek nagyobbnak látszani, meg szeretnek bütykörészni, régi autókat restaurálni, meg kutaszkodni, hogy ez innen van, meg onnan van, meg hogy eredeti. Hát én nem tudom, eddig nálam még minden, ami valamilyen márka volt, hamarabb tönkrement mint az, amit a parasztboltban vettem. Nekem aztán jöhetnek a dúlőszelektált, érett gyümölcsökkel abból is csak tizenkettő egy tucat. De ezen azért megakadt a szemem, mint a cigányé a hatos bankón. És megvettem. Hogy is mondják? Addig jár a korsó a kútra, amíg úgyis jön egy másik! |
|||
A patinás Fengyuan teaház 2009 óta várja angol nyelven is vásárlóit jobbnál jobb érlelt teákat kínálva főleg a puerh tea rajongóinak. A kereskedőház sokszáz éves kereskedelmi hagyomány eszközeit és módszereit eleveníti fel és tartja életben a felhasználók és ügyfelek nagy örömére. Nagy ünnep volt, amikor a HongKong egyik névtelen mellékutcájában, a szürke lakótömbök egyikében, a huszonhetedik emeleten meghúzódó mozgalmas életű lakás-iroda-teaház a nyugati tearajongóknak is bepillantást engedett a tearitkaságokat rejtő teasarokba a mikrohullámú sütő és a takarítószer tároló között. A teaház tulajdonosa Mr. Fengyuan egyszerű irodai dolgozó a downtown egyik tőzsdeügynökségénél, ahol lejárt garanciájú részvényeket kell féláron értékesítenie a főként nyugdíjasokból és háziasszonyokból álló célközönségnek. Fengyuan úr tisztelettudó, türelmes és ha valamelyik ügyfél elégedetlen, vagy kiabálni kezd, a rendszerre hivatkozik, amibe sajnos ő nem tud belenyúlni, bár mindig biztosítja a telefon másik végén liluló öregurat jóindulatáról és segítőkészségéről. Általában azzal nyugtatja őt és persze saját magát, hogy végülis ezért az árért, amiért a kötvényt rásózta, nemigen vehetett volna mást, tudjuk milyen nagy a drágaság manapság. Hazafelé menet általában átvág a teautcán bemegy a Főnixról, vagy más madárról elnevezett teaház hátsó irodájába telefonjával képeket készít a legutóbb beérkezett újdonságokról, majd hazamegy és még vacsora előtt hozzálát kedvenc munkájához, a meglévő rendelésállomány feldolgozásához és az új teák elnevezéséhez. Ez utóbbi a munkája legizgalmasabb része, igazi alkotómunka, ilyenkor teljes átéléssel lapozgatja a katalógusokat és ha egy a mai kínálatban felbukkant teájoz hasonló régi kincsre bukkan, az izgalomtól remegő kézzel írja fel a tea nevét a teaház homlokzatán lógó palatáblára. Így tett ebben az esetben is. |
|||
A tea borítóján a kócos és bizonytalan nyomatú zöld vad teafa volt látható, régi nagy pillanatok lenyomata, teák, amelyek már sehol sem találhatóak, vagy ha igen csak hatalmas összegekért vásárolhatók meg. Konkrétan annyiért, amennyi Fengyan úr kéthavi lakbére ebben a büdös lépcsőházban, ahol egyre több az üvöltő pereputtyát magával cipelő filippínó bevándorló. Micsoda kincs! Egy igazi vad yiwu tea! Mikori is lehet? A hátsó borítót kibontva nem talált dátumot, ezért gondos kutatómunkába kezdett, még akkor sem nézett fel a könyvből, amikor kövér felesége vacsorához hívta. Átnyálazott három katalógusban töb tucat yiwu teát, végül már szédült, szeme előtt színes karikák táncoltak. Egye fene, legyen 2003 gondolta és ráírta a címet, majd mivel a rámenre frissen vágott póréhagyma illata elérte szaglószerveit, megnyomta az enter gombot. Elégedetten dőlt hátra, ma is alkotott valamit. | |||
|
|||
Milyen a tea? Finom? - aha finom, olyan shenges. - Hm, nem érzel egy kis füstöt? - nem, nem, háát, talán, de csak egy kicsit. De jó erős tea. - Keserű is? - Igen, mondom, jó erős, persze emiatt kesernyés is. - na igyál még, érzed még a füstöt? - talán... lehet. De nem rossz. - Nem érzel benne egy kis kolbászt is? - hogy mit? - kolbászt. - hogy érted, hogy kolbászt? - hát kolbászfüstöt, füstölt kolbászt. - akkor ez most jó vagy rossz? - nem akarom én diktálni, hogy mit érezzél, csak kérdem, szerinted van rajta kolbász, vagy nincs? - Hát, ami azt illeti van. - És még mi van? - ..... nem baj ha mondom? - Nem hát. - szóval, nem akarok rosszat mondani, de egy kis kecskesajt is. - hmm - és most hol érzed a keserűt? - itt a szám alatt végig. - Milyen? - nem tudom, én azt hittem ez jó. Szerinted milyen? - Mint egy rossz emlék. - Mint egy kolbász utáni rossz emlék? - Ügyes vagy nyertél. Nyertél egy rossz emléket. |
|||
A Menghai teaüzem Igazi Yiwu hegyi vad teáját ezzel a recepttel ezzel a logóval csak 2002-ben adták ki, nagylevelű sokszáz éves fákról szedett kora tavaszi levelekből. Az ára jelenleg 1000 dollár körül van. A Fengyuan Teashop hónapról hónapra talál belőle egy-egy új darabot és 20-35 dollár közötti áron bocsájtja a teában szűz vásárlók rendelkezésére, akik kapva kapnak a páratlan ajánlaton. Én húsz riválison keresztülverekedve kaparintottam meg, mielőtt most benyújtottam kártérítési kérelmemet és visszakaptam a pénzemet. Fengyan úr már a következő szerzeményét bogarássza és vállat von, milyen furcsák ezek a fehér emberek. Különben is mit panaszkodnak, ezért az árért még mindig nagyon jó kis teát kaptak. Végülis találhattak volna egy becstelen kereskedőt is, aki tea helyett fűrészport ad el nekik. | |||