Blog - Liuan Guapian

Líu

ân

Guâ

piân

Szó szerint: Hat Nyugodt dinnyemag, vagy Liuan dinyemag.
Aki sosem látott, bizonyára ilyennek képzelné a zöld teát, friss üde illatú, nagy zöld levekkel, türkizzöld, sőt türkizkék árnyalatokkal. Pedig az igazán szép zöld tea kócos, esetleg tűszerű, vagy még annál is vékonyabb, néha csigába sodort. Ez a tea ellenben széles, lapos, testes, mégis üde "dinnyemag szelet? Neve és a tea megértéséhez messzire kell visszaevezni a történelemben.
Első megközelítésben a Guapian a "Guazi Pian" átirata, amit azért hívnak így, mert a megszárított levelek hosszúak és laposak (piân laposat, nagyon vékonyra vágottat, vékony szeletet jelent.) A felöntött tea levelek keskeny dinnyemagként úszkálnak a vízben. ("guá dinnye, vagy tök, guázhi tökmag, ovális, lapos tökmag"). Az idők során a név "Gua Pian"ra, azaz tökmagra rövidült. A kínai tökmagtea hazája Anhui tartomány nyugati részének Dabie hegységben fekvő Liu'an kerülete. Liuan, avagy L'uan, Anhui északnyugati sarka, közigazgatási terület. A guapian mégsem csak Liuan terméke, hanem három kerület: Lu'an, Jinzhai, és Huoshan legfontosabb mezőgazdasági cikke. Legelőször nem is Liuan, hanem Jinzhai kerület évkönyvében említik az itt termett teát. A Liu án név kettős értelmű. Egyrészt mára egy utólagosan fermentált (kínai értelemben fekete) tea szinonimájává vált. Másrészt Liu hatot jelent. Az "ân" ideogrammja egy tető alatt térdeplő nőt (nű) mutat : aminek jelentése békés, nyugodt.

A Guapian mai termőterülete lényegében két fő részre osztható: az egyik a Neishan Guapian a másik a Waishan Guapian. A Neishan Guapian, területről származik "Qi Shan Ming Pian", amit a legjobbnak tartanak, de termőterülete rendkívül korlátozott, az ára jóval 300 USD fölött van kilogrammonként. Ezt a teát "Qi Yun GUAPIAN-nak is nevezik." (Qiyun Shan a Da Bei hegység egyik csúcsa), kb. 800 m magas sziklás hegy. A hegyen több közmondásos denevérbarlang található, melynek lakói a népi ökológiai képzelet szerint biológiai védelmet biztosítanak a vadon növő teafáknak.
Amikor a felöntött tea gőze felszáll és íze szétterül, az így keletkező látható és láthatatlan ízfelhőt Guapian Kishannak nevezik.

A Guapian a Tang dinasztiabeli krónikákban tűnik fel, de Li Bai is ír róla: "Folyóvíz és Qi dombvidéki tea".
A Ming dinasztia már udvari teaként ismeri, Ming You arról számol be, hogy megérzi a tea rezdülését, egy könyv pedig így nevezi: Lu'an szüli a legjobb orvosságot? Wen Long Tealevél c. műve a Ming dinasztiából azt írja, hogy az innen származó tea rendkívül hatékony orvosság, természetes kincs. Kína önállósulása után a Hong Kong felé irányuló export államilag támogatott terméke.

Csou en láj udvari testőre, azaz a titkosszolgálat vezetője Qiao jin wang visszaemlékezéseiben leírja, hogy azokban a különösen nehéz időkben az ország első hat vezetője (sic!) Guapiant ivott. Ettől még hősiesebb modern népmesék is megidézik a csodatevő Guapiant, a teaivásban egyesítve a vezetőt és boldog népét, de ezeket ízlésformáló tartalmuk miatt ehelyütt nem idézhetjük, elég csupán arra rámutatnunk, hogy a modern kor királyai sem mulasztják el az alkalmat, hogy egy-egy híres teával kössék össze nevüket.
A dinnyemag persze nem véletlenül ott született, ahol született. Egy-egy, immár kortalanul híres teának a népszerűségét, különlegességét az eredetben kell keresnünk. A Guapian egy teakörökben rendkívül sajátos gyártási mód eredménye. A legtöbb teatermő terület a rügy levél szentháromságából indul ki és dolgozza azt fel a lehető legváltozatosabb módszerekkel. A Guapian esetében a tekintélyessé fejlődött, ám még puha új hajtást egyszerre szedik le. A hajtás három levelét szedés után az üzemekben kezdik szelektálni. A középső, legfiatalabb rügyet leválasztják, ez a továbbiakban Yin zhenként él tovább, az első levélből készül a Ti Pian (könnycsepp, vagy felszálló szirom), a második levél lesz a Gua Pian, a harmadik, rendszerint már nyáreleji szüretből visszamaradt levél pedig a Mei Pian, (Szemöldök, vagy szilva virág szirom).

A GuaPian teának szánt levelek különleges eljáráson mennek át, továbbra is rendkívül aprólékosan és szelektáltan. Körülbelül 50 grammos adagokban váltakozó forró és langyos hőmérsékleti tartományok között wokban sütik a leveleket. A művelet igen nagy tapasztalatot, odafigyelést és kézmunkát igényel. A végtermék egy rendkívül gazdag színű, kissé lekerekedő végű lapos levelekből álló tea, amit sokszor egymásután fel lehet önteni. A Guapian esetében tehát a végletes szelektálás a minőség záloga, olyan levelekből, amik pedig szokásosan nem az elérhető legjobb minőséget jelentik.

A Gua Pian öntete áttetsző, világoszöld, kerek, testes, telt ízű. Friss, füves illatai közé dió, és aszalt gyümölcs, méz keveredik. A legtöbb nagy tea furcsa módon szomjassá tesz, egyrészt viszonylag magas koffeintartalma és vízhajtó hatása miatt, másrészt kiemelkedő polifenol tartalma miatt. A Guapian egyike annak a pár teának, ami kiválóan oltja a szomjat, frissítő, könnyű ital. Mégis ízlelésekor nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy a durvább levelek ilyen rigorózusan pontos feldolgozása az erős senchák és a legfinomabb koreai zöld teák rokonává teszik. A Guapiant ez a sokszínűsége, könnyed frissessége a nyugati teafogyasztó számára legkönnyebben megérthető teává teszi.

A Guapian egy tágas gaiwan csészében, vagy üvegpohárban élvezhető a legjobban, lágy, 75-90 Co-os vízzel felöntve, határozott különbséget téve az egyes felöntések között. 1,5-2 dl felöntésekhez használjon 4-5 gramm teát, az egymásra következő felöntéseket kb. 15-20 másodperccel nyújtsa meg. Nyugodtan!