Hei Cha - Nagyon fekete teák

A teák kezdete

A kényszerű teakategorizálás végén egy olyan teacsaláddal találkozunk, ami voltaképpen minden teák kezdete. Az ember ősidők óta tudatában volt anak, hogy a teák a fermentáció révén átalakulnak. Bár a teát történetének nagy részében zöld teaként, gőzölve, vagy besütve „konzerválták”, már a kezdetektől fogva ismerték azt a különös folyamatot, ami a tea készresütése után mindenképpen elkezdődött és hosszú idő alatt átalakította azt. A tea természetes öregedése, amiben gombák és más mikroorganizmusok vállalnak aktív részt, teljesen szokatlan új ízeket, illatokat, illóolajokat hív elő, vagy emel ki a teában. Azt a folyamatot, amelynek révén a tea az első gyártási fázist követően, hosszú idő alatt mikroorganizmusok által vezérelt fermentáción esik át, a kínaiak houfajiao-nak 后发酵 (szó szerint utólagos fermentáció) nevezik. Az utólagos fermentáció során beoltott, az eredetileg egyáltalán nem fermentált zöld tea sötét tónust vesz fel, sokszor jól látható a gombák tevékenységének konkrét nyoma, illatban pedig már pár 3-4 év eltelte után feltűnőekké válnak a pincés, földes, tipikusan érett jegyek. A beoltást részben a természet, részben az ember végzi, ebben a szakaszban fontos szerepet kap a tea csomagolása, bambuszcsíkok, bambuszlevél, pálmalevél, rizspapír, ami a már említett mikroorganizmusokat hordozza, a teát jól szellőző, de bezárt kasban tartja. Az évek alatt besötétűlő, eredetileg tehát zöld, de nem teljesen lezárt teákat, amik hosszú évtizedek alatt érnek tökéletesre, hei cha (黑茶), azaz fekete tea néven nevezzük. Mivel a fekete tea mást (vöröset) jelent, ezért lehet, hogy érdemesebb a magyar nyelvben a sötét, vagy posztfermentált tea kifejezést meghonosítanunk, vagy egyszerűen mondhatunk hei chát, más kérdés, hogy ezt nemigen fogja érteni senki, és állandóan magyarázkodásra szorulunk. Ezek a teák Kína legkülönfélébb vidékein ismertek, elsősorban Guangxiban, Hunanban, Anhuiban, Hubeiben és Szecsuánban, de nagyra értékelnek (de sokkal kisebb mértékben használnak) ehhez hasonló teákat Koreában és Japánban is. A hei chák nyugaton szinte teljesen ismeretlenek, ami azért meglehetősen paradox, mert a zöld teák mellett ezek a teák játszották a főszerepet a tea korai európai történelmében, ezek uralták a XVII-XVIII. században Európa kávé és teaházait, a ma ismert fekete – tehát vörös - teák csak a XIX. sz elejétől váltak meghatározóvá az importban.    Lassú tea érés

Hei Chák utaztak az orosz teakaravánokban, ezeket a teákat tették a perzsa és mongol szamovárokba és a tibeti jakvajas teákba. Hai chának számít ma tágabb értelemben minden érésre alkalmas tea, beleértve a sheng puerht. Igazi tőzsgyökeres tea minden bambuszkosárban érlelt tea, tehát Liu Bao, L’iuan bambusz tea, Kang Zhuan, stb…. Ezeket a teákat egészséges mivoltuk miatt nagy megbecsülés övezi, sokfelé gyógyszerként ajánlják mindenféle bajra.

A természet által vezényelt houfajiao mindemellett meglehetősen lassú folyamat, legalább 10-15 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy teán az érés jelei érdemlegesen megmutatkozzanak. Ez kényelmetlen és drága. Sok évszázaddal ezelőtt kialakultak már a fent említett teavidékek üzemeiben azok a módszerek, amivel az ember felgyorsítja ezt a folyamatot. Az ember által vezérelt, kontrollált utólagos fermentáció neve a Ren Gong Fa Jiao 人工发酵. Ebbe a kategóriába tartozik az előbb említett teák közül sok fajta és tulajdonképpen minden shu puerh. Valahol azt olvasom, hogy a hei cha rettentően keserű. Ezzel szemben a hei cha rettentően finom, hosszú és édes tea. Minél öregebb, annál tisztább és édesebb. Hej Cha!

Kang Zhuan tibeti teák érlelése nyitott érlelőszínekben.

• Egy másik videó, ahol a hei cha feldolgozása van terítéken.
  Elég lassan jön be és nem túl jó minőség, de minden lényeges információt tartalmaz
   
• Ez itt szintén érdekes film a tallér tea gyártásáról.  Várni kell, amíg betölt.