A Kutani kerámia Kaga tartományból származik, a többi japán kerámiához képest fiatalabb múltra tekint vissza. Az első említése 1655-ből való, de a XVIII. századig terjedő Kutanit külön szokás választani régi kutani 古九谷 ko-kutani néven és nemcsak azért , mert antik, hanem, mert teljesen más, mint a modernizált kutani stílus. A régi Kutani is színes, kézzel festett, főleg türkizzöld alapú kerámia volt, de termelése 1730-ban hirtelen megszűnt, aminek okát ma is kutatják, az okok között szerepel a festéshez szükséges festék alapanyag kimerülése. 1810-ben több mester összefogásával 再興九谷 saiko-kutani néven szervezték újra és kelt új életre a mai viruló Kutani. Az Aka-e 赤絵 vörös alapú, megfestett mázon kívül a XIX. század második felétől terjedt el a gazdag, sőt fényűző megjelenésű aranyozott 金襴手kinrande kutani, aminek hatalmas sikere volt a XIX. század végi nagy európai és amerikai kiállításokon.
Az alaptestre festik a komon (小紋) rajzolatot, ami egyfajta vezető rajz, mintha csak hímzés, vagy kimono lenne. A körvonalakat zafírral (kobaltoxiddal) húzzák meg. Ezután hosszú, hétórás égetéssel kiégetik a porcelánt. Ezután viszik fel különféle stílusokban a festő mázat, zománcot. A festett rész arányait épp a stílus, a használt színek száma, stb. határozzák meg. Ezután alacsonyabb hőmérsékleten, kb 800 C fokon égetik rá a mázat, majd üvegmázat applikálnak rá. A Kutanira nem jellemzők a nagy kemencerendszerek, sokkal inkább használnak modern elektromos kemencéket.
A Kutaniban egyszerre köszön vissza a díszes szamuráj hagyomány és motívumok és a nyugati közönség által elfogadott aranyozott, színes, díszes mintázat. A chawanok, vázák, készletek porcelán alapra készülnek, általában elég zártak és pontosak.
Ez itt egy vörös alapú, teljesen kézzel festett készlet, kiöntővel és öt nagyobb méretű, 80 ml űrtartalmú csészével.