A bíboros raku csésze

Kuro raku chawan japán matcha teáscsésze a Waraku Kawasaki műhelyből.

A csésze 12 cm átmérőjű, 8,9 cm magas

A csészén a raku klasszikus, eredeti Rikyu féle jegyei, durván felrakott szögek, ófekete raku mázon átütő titokzatos vörös foltokkal.

A Waraku műhelyt  1830-ban alapította Shichizaemon akkor még “Tanzakuya” néven, amit a Kiotó Gion kerületében, a Yasaka szentéllyel átellenben működő Tanzakuro teaházról kapott.
A második generációs Shichibei elhivatottan foglalkozott a rakuval, olyannyira, hogy korának legelismertebb raku mestere lett. Ennek köszönhetően látogatta meg a műhelyt 1918-ban Heihachiro Togo admirális és saját kezűleg írt oklevéllel keresztelte el a műhelyt Warakunak.

A műhely jelenlegi vezetője Motoo Kawasaki  2016 óta a nyolcadik generáció a műhely élén, eredetileg nukleáris mérnök, csak 30 éves kora után kezdett rakuval foglalkozni..

A fekete – az ősi szellem

Kyuusu

1585-től kezdve Hideyoshi figyelme fokozatosan Kyushu szigete felé fordult. Kyûshun volt a majd fél évszázaddal előbb partot ért portugál jezsuita misszionáriusok bázisa. Szemben a kínai módszerrel, ami csak partmenti bázisokon tűrte meg az európai jelenlétet, Japánban viszonylag szabadon működhettek, aminek eredményeként Hideyoshi idejében már több százezres katolikus közösség élt a szigeten köztük számos befolyásos daimyô. Központjuk a mai Nagasakiban volt. 1587 január másodikán, amikor a kyuusui Hakata kereskedő Kamiya Sôtan* egy déli teaszertartáson vett részt Sakaiban, hirtelen üzenetet kapott Sôgyû közvetítésével. Az üzenetben Hideyoshi másnapra az Osaka kastélyba rendelte őket, hogy teaszertartást tartsanak különféle nagyuraknak. Amikor még aznap éjjel megérkeztek, meleg fogadtatásban volt részük, ami másnap a Hideyoshival való személyes találkozón egészen különleges felhangot kapott. Sôtan éppen a fogadócsarnokban kiállított Sakai eredetű teaeszközöket szemlélte, amikor felbődült Hideyoshi hangja:

"- Hol az a kyushui ?"

Amikor bemutatkozott, Hideyoshi azonnal mindenkit kiparancsolt a szobából, majd a négyszemközti beszélgetést követően a rangon aluli vendég a nagyurakkal együtt vacsorázhatott, míg a Régenshez közelálló teamestereknek egy külön szobában kellett várakozniuk. A nagyúr félreérthetetlenül jelezte, új idők új szelei járnak. Kyûsut 1587-ben szabadította fel az európai befolyás alól és hathatós intézkedései révén 300 évig csak szűkkörű kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn az idegenekkel, más céllal nyugati ember nem léphetett japán földre.

Kuro és akaraku - vörös és fekete japánul

Furuki

A kyushui incidens Rikyû helyzetét is megingatta. 1588 tavaszán Hideyoshi négynapos ünnepségen látta vendégül a császárt és a kyusui incidens nyertesét, a fent említett Sôtant, aki bizalmi emberré lépett elő. A teaszertartás közben Sôtan megjegyezte, hogy Kyusun arről suttognak az emberek, hogy a Rikyû által használt bambusz eszközök, sötét tónusú tárgyak ódivatúak és nem illenek az új hatalom dicsőségéhez, de ha maga Hideyoshi Úr mégis használja őket, az nyilvánvalóan azt jelenti, hogy ezek a hangok tévedésen alapulnak. Ez a tudósítás furcsa visszhang arra a naplóbejegyzésre, amely szerint alig 10 nappal az egy évvel korábbi Osaka kastélybeli találkozó után maga Rikyû szolgált fel teát az új kyusui kapcsolatnak: A tea közben a beszélgetés a teaeszközökre terelődött, azon belül is egy vörös tálcára, mire Rikyû megjegyezte:

" A vörös durva, vulgáris (zatsunaru) szellem ebben a környezetben. A fekete az igazi, ősi (furuki) szellem."

A kilencvenes évek elején a Prada tett vörös foltot az Amerika Kupán induló vitorlása feketén lakkozott logójára, ami aztán igazi divathullámként vonult végig a világon, egy kicsit még ma is tart.