Fekete kuro raku chawan japán matcha teáscsésze

Shoraku Sasaki 佐々木昭楽

11,5 cm átmérőjű, 8,3 cm magas kuro raku teáscsésze Shoraku Sasaki műhelyéből.

Pecsét és raku

A raku esetében a pecsét a formalitásnál is fontosabb.

A "Raku" név arról a helyről származik, ahonnan az agyagot bányászták Kyotóban a XVI. sz . végén. A raku kanjija egyúttal azt is jelenti, "gyönyörködni valamiben", "élvezni valamit".

A raku tizenöt generáción keresztül keramikusok egy csoportjának pecsétje és jele volt, akik ezt a tradíciót ápolták és tovább fejlesztették. A raku ezért nem magára a technikára vonatkozik, hanem azokra a keramikusokra, akik a raku technikát is használják. Az első raku mester Chojiro a japán teamesterrel Sen-No-Rikyuval együttműködve hozott létre ma is látható mesterdarabokat és alapította meg a japán teatárgyak művészetének egy igen fontos részét. A legenda szerint az uralkodó Hideyoshi Toyotomi 1598-ban apja halála után, Chojiro fiának Jokeinek egy arany pecsétet ajándékozott rajta a raku jelével. 

A raku neve, jele és a kerámiastílus is megszakítatlanul fennmaradt napjainkig. A XVIII. században a család kiadott egy raku kézikönyvet, amit sok amatőr és nem raku művész kezdett használni. 

A raku bizonyos szempontból a japán kézművesség szinonimája, ami egyszerre jelent egy generációkon át  ápolt és fennmaradt technikát és márkajelet, továbbá rámutat a kézműves és a patronáló nagyúr, illetve a fogyasztóval kialakított kapcsolat, párbeszéd fontosságára. 

Fontos raku mesterek voltak Donyu (1574-1656), Hon-Ami Koetsu (1556-1637) Ogata Kenzan (1663-1743) és a mai nagymester Raku Kichizaemon XV. A vele készült riport lentebb látható.

Szintén raku technikát használ, de főként egy árnyalatú, ámbra színű mázzal az Ohi kerámia, aminek nagymestere a közelmúltban járt Magyarországon, erről itt számoltunk be. 

Shoraku Sasaki 佐々木昭楽

1905-ben, Kichinosuke Sasaki, egy Nishikite 錦手, azaz kerámia festő, műhelyt nyitott a Kiyomizu-zakán, Kyoto leghíresebb kézműves utcájában. A műhely Goto Zuigan és Oda Sesshou, a Daitokuji Templom mestere irányítása alatt a templom saját műhelyévé növekedett és a valaha nagy fényű “Murasakino-kerámia", a Daitokuji saját kerámiájának feltámasztásán ügyködött. (Csak emlékeztetőül, a Daitkuji 大徳寺 Templom, a Rinzai zen egyik független spirituális központja, hatalmassá nőtt templomegyüttes, ami 1315 óta áll és a japán tea történetének egyik legfontosabb színhelye.)

Ohnisaburo Deguchi, a shintoból eredő, 1890 környékén alapított új japán vallás, az Oomoto feje ennek hallatán látogatta meg Shorakut, és biztatta, hogy hozzák létre a mozgalom saját kerámia kultúráját. Ekkor kapta a Shoraku 2 nevet, az ő nevükhöz fűződik néhány híressé vált kerámia ebből az időszakból. Az alapító Sasaki Kichinosuke tehát nem keramikus volt hanem díszítő festő, brokádmintákat festett kerámiára.  Ugyanígy 1935-től hivatalosan Shoraku II. utóda Sasaki Narimitsu (? -1974) is leginkább virágvázákkal foglalkozott. Sasaki Tomio, aki 1944-ben született és fiatal korától a nagyapától tanult 1983-ban Shoraku III néven vette át a műhelyt, ami immár valóban főként raku teatárgyakat gyárt  és továbbra is a Daitokuji hivatalos műhelye.

Ó! Ció! Redukció!

A jól sikerült raku csészékben nagy a feszültség, gyönyörűen csengenek, ha megkocogtatjuk, de inkább ne.

Innen érthető lesz miért. 40 perc Shoraku műhelyében. Ha nincs ennyi ideje, akkor itt a finálé