Kuro raku chawan japán matcha teáscsésze a Waraku Kawasaki műhelyből. A keramikus neve Motoo Kawasaki.
A csésze 12 cm átmérőjű, 8,9 cm magas
A csészén a raku klasszikus, eredeti Rikyu féle jegyei, durván felrakott szögek, ófekete raku mázon átütő titokzatos vörös foltokkal.
A Waraku műhelyt 1830-ban alapította Shichizaemon akkor még “Tanzakuya” néven, amit a Kiotó Gion kerületében, a Yasaka szentéllyel átellenben működő Tanzakuro teaháztól kölcsönzött.
A második generációs Shichibei elhivatottan foglalkozott a rakuval, olyannyira, hogy korának legelismertebb raku mesterévé vált. Ennek is köszönhetően tett látogatást a műhelyben 1918-ban Heihachiro Togo admirális és saját kezűleg írt oklevéllel keresztelte el a műhelyt Warakunak.
A műhely jelenlegi vezetője Motoo Kawasaki 2016 óta a nyolcadik generáció a műhely élén, eredetileg nukleáris mérnök, csak 30 éves kora után kezdett rakuval foglalkozni..
A fekete – az ősi szellem
Furuki
A kyushui incidens Rikyû helyzetét is megingatta. 1588 tavaszán Hideyoshi négynapos ünnepségen látta vendégül a császárt és a kyusui incidens nyertesét, a fent említett Sôtant, aki bizalmi emberré lépett elő. A teaszertartás közben Sôtan megjegyezte, hogy Kyusun arről suttognak az emberek, hogy a Rikyû által használt bambusz eszközök, sötét tónusú tárgyak ódivatúak és nem illenek az új hatalom dicsőségéhez, de ha maga Hideyoshi Úr mégis használja őket, az nyilvánvalóan azt jelenti, hogy ezek a hangok tévedésen alapulnak. Ez a tudósítás furcsa visszhang arra a naplóbejegyzésre, amely szerint alig 10 nappal az egy évvel korábbi Osaka kastélybeli találkozó után maga Rikyû szolgált fel teát az új kyusui kapcsolatnak: A tea közben a beszélgetés a teaeszközökre terelődött, azon belül is egy vörös tálcára, mire Rikyû megjegyezte:
" A vörös durva, vulgáris (zatsunaru) szellem ebben a környezetben. A fekete az igazi, ősi (furuki) szellem."
A kilencvenes évek elején a Prada tett vörös foltot az Amerika Kupán induló vitorlása feketén lakkozott logójára, ami aztán igazi divathullámként vonult végig a világon, egy kicsit még ma is tart.