Kuro raku chawan matcha teáscsésze

Kuro raku chawan matcha teáscsésze Nishimori SeiRaku  műhelyéből.

A csésze 12,5 cm széles 8,6 cm magas, az alján a raku jele 楽焼  látható.

A négyszögletű kerek csésze szabályossága az egymásbaolvadó geometrikus formák oldják a tárgy merevségét - a teaiskoláknak nem is árt egy kis lazulás. Mint minden különleges minőségű raku tárgyban, ebben is nagy a kiégetéskor keletkezett feszültség, koccintásra cseng, mint egy csengő.

A "Raku" név arról a helyről származik, ahonnan az agyagot bányászták Kyotóban a XVI. sz . végén. A raku kanjija egyúttal azt is jelenti, "gyönyörködni valamiben", "élvezni valamit".

A raku tizenöt generáción keresztül keramikusok egy csoportjának pecsétje és jele volt, akik ezt a tradíciót ápolták és tovább fejlesztették. A raku ezért nem magára a technikára vonatkozik, hanem azokra a keramikusokra, akik a raku technikát is használják. Az első raku mester Chojiro a japán tea mesterrel Sen-No-Rikyuval együttműködve hozott létre ma is látható mesterdarabokat és alapította meg a japán teatárgyak művészetének egy igen fontos részét. A legenda szerint az uralkodó Hideyoshi Toyotomi 1598-ban apja halála után, Chojiro fiának Jokeinek egy arany pecsétet ajándékozott rajta a raku jelével. 

A raku neve, jele és a kerámiastílus is megszakítatlanul fennmaradt napjainkig. A XVIII. században a család kiadott egy raku kézikönyvet, amit sok amatőr és nem raku művész kezdett használni. 

A raku bizonyos szempontból a japán kézművesség szinonimája, ami egyszerre jelent egy generációkon át  ápolt és fennmaradt technikát és márkajelet, továbbá rámutat a kézműves és a patronáló nagyúr, vagy gazda kapcsolatának fontosságára. 

Fontos raku mesterek voltak Donyu (1574-1656), Hon-Ami Koetsu (1556-1637) Ogata Kenzan (1663-1743) és a mai nagymester Kichizaemon. A vele készült riport lentebb látható.

Szintén raku technikát használ, de főként egy árnyalatú, ámbra színű mázzal az Ohi kerámia, aminek nagymestere a közelmúltban járt Magyarországon, erről itt számoltunk be.