Alabástrom chaire matcha teatartó koichához

Iwaki Bunrin Chaire Chuko Meibutsu

Ez a kisebb narancs nagyságú tárgy egy átlagos méretűnek számító (6,3 cm átmérőjű, 6,2 cm magas) "chaire" 茶入 teatartó, amit a matcha tárolásához használunk a tea formális felszolgálása során. Az edény amolyan megfoghatatlan drágakő megjelenésű, amit fokoz a színekből kiemelkedő, de a kerámia felszínébe alig besüllyedő folt, ami segít ujjainknak, miközben harmincszor megforgatjuk. Drágakő, vagy "ritkakő" hatású kerámia rafináltan megkötött finom selyemtasakban (shifuku 仕覆), amely maga a drágakőnél is drágább kincset tartalmaz: a matchát.

Ennek a formának és anyagnak továbbá fedélnek és máznak az együttes neve 岩城文琳茶入中興名物 Iwaki Bunrin Chaire Chuko Meibutsu. vagyis Iwaki Bunrin chaire teatartó a Chuko korból. Ne is keressék, a Chuko kor, mint történelmi idő nem létezik. Meibutsu 名物 híres drága tárgyat, kollekciós tárgyat jelent, a középkori tea partikon ugyanis a kor nemesei Kínából importált különlegesen drága, különleges és drága, a teával összefüggő műtárgyakat állítottak ki, ez volt menő akkoriban, nem a yacht. (名 = híres 物 = darab, tárgy).

A Chūkō Meibutsu 中興名物 olyan tea tárgyakra vonatkozik, amelyeket drága, különleges tea tárgyakként a kor divatdiktátora Kobori Enshū válogatott össze(1579-1647) (jónéhány csodálatos kertet és teaházat is neki köszönhetünk).

A név másik fele Iwaki Sadataka nagyúrra hivatkozik, aki ennek a fajta chairének a tulajdonosa volt, a kerekded forma beceneve Kamiten Bunrin (különlegesen kiváló). Az eredeti a Fujita Művészeti Múzeumban lakik. Ezzel még nincs vége, az ilyen chairét csak két-három fajta megfelelően párosítható shifukuba szabad csomagolni, amire most nem térnék ki részletesebben. Rend a lelke mindennek és még az is lehet, hogy tévedtem, mint az amatőr gombaszedő.
A fedél hagyományosan elefántcsontból készült, de ez ma már nem divatos, bár igény lenne rá, ha egy teaboltban rákérdezünk a fedél származását illetően, a tulaj előbb körülnéz, majd közel hajolva a fülünkbe súg valamit.

A chairéknek minden szöglete, története, tulajdonosa fontos, amikor teázás után megkérdezzük, hogy megtekinthetjük-e az eszközöket, nyitott szájjal, kimeresztett szemekkel kell csodálkoznunk, mennyire szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk.
A shifukut jóval nehezebb megkötni, mint egy nyakkendőt, de én valamiért ez utóbbit felejtettem el mostanra.

Amennyiben sok lecke és gyakorlás után kezdenénk azt hinni, hogy már tudunk valamit, elegendő, ha megfordítjuk a chairét. Amikor a keramikus a szerinte kész teatartót levágja a korongról (itokiri), attól függően, hogy hogyan teszi, különféle mintázatok alakulnak ki. Ezek nagyon is meghatározottak, íme néhány, a nevekkel most nem untatnám Önöket.

Ez nem valamiféle sznobizmus, nem is a jól ismert japán pontosság (abban úgyis hamarosan utolérjük őket) és megnevezési kényszer, hanem mese arról a csodáról, ami számtalan formában bomlik ki körülöttünk és bennünk, ha elegendő helyet és időt biztosítunk neki.

 A chaire Shinji Watanabe kiotói raku műhelyében készült, de maga a kerámia fényes mázával Kyo stílusú. A chaire, ami a koicha matcha elkészítésének a központi tárgya olyan ezoterikus és még azon is túlmutató, oly sok jelentésréteggel felcicomázott tárgy, amiről órákat lehetne mesélni. Nyakkendőt nem tudok kötni, de pár kötélcsomót és shifukut igen. A fedél hagyományos. Alul Marius mutatja be a chaire kazarit Urasenke módra.