Sencha Ryuho

上煎茶　龍鳳 Superior Sencha Sárkány Főnix

Itt a vég, vagy legalábbis majdnem, eltévedt lovas üget, vakon kopognak a patkók, téli mesék rémei kielevenednek. 

Nem tréfa ez kérem, merre rejtőzzünk, hova bújjunk, mit tegyünk? De (és főként) ha beköszönt a nagy világégés, mi lesz a betevő, a belénkvaló, a nekünk kellő teánkkal????

Mi kérem ettől függünk, mint pók léhán ereszkedvén selyemszálán, a teánk nélkül semmik sem vagymuk. Hiába mondom majd főtörzsőrmester elvtárs, akarom mondani ÚÚÚR, hogy matcha és sencha nélkül én tapodtat sem, sem kérdés, sem mondás nem számít és tea....  nem lesz az már olyankor jegyre sem.

Ha eljönnek, mert már itt is vannak a még nehezebb idők, két dolog lehetséges és felettébb valószínű (azon kívül, hogy eltűnök, mint erdőben a vadnyom)

1. Továbbra is a világ legjobb teáit fogják keresni és inni az emberek

2. Bármilyen de a lehető legolcsóbb teákat fognak keresni az emberek.

Mindez (tehát a szükség) nem fog változtatni az ismeretek az ízlés és a hozzáértés jelenlegi állapotán.

Ki-ki a maga módján készül a nagy reccsre: Jeff Bezos szükségét érezte, hogy tízezer évnél is tovább járó órát építsen egy sziklába a prime előfizetésemből. A másikuk fantáziája is addig terjed, hogy bunkert épít Hawain a tenger közepébe.

Én nem teszek félre semmit, pár gondosan csomagolt tea tárgyon és egy noteszen (helyesen jegyzőkönyvecske) kívül, csak tea készleteket  próbálok meg majd elhelyezni úton, útfélen, a szekérderékban, a pincében, a padláson, a titkos ládikában. Mert tea az mindenképpen kell. Nem csak a teáért magáért, hanem mert:

< ha volna még! s mint egykor     a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne,     míg hűl a szilvalekvár >, itt a Polanski által is megénekelt szilvalekvárt kicseréljük senchához való vízre. Nem is festem tovább a sötét jövőt, a lényeg, hogy olyan teát kerestem, ami kielégíti kényes ízlésünket, de elegendően, már-már szemtelenül olcsó ahhoz, hogy bárki hozzájuthasson.

Kínai teáról szó sem lehet, eleve, ha jól értem a lap leosztást, másik csapatban fognak játszani ; eddig mi próbáltunk demokráciát exportálni mindenüve, most a többiek kínálgatják kissé erőszakosan kétes portékájukat.

Csakis nepáli, vagy japáni lehet a tea, de Nepál kiszámíthatatlan. Ortodox taáktól mentsen meg akárki. Szóba jöhetne valamilyen prémium assami fehér/zöld, de ők épp most ébrednek öntudatukra és tekerik az árakat felfelé.

Ha japán a tea, akkor továbbra sem lehet kagoshimai és shizuokai, maradjon az a sokaságnak, mi a nyomorúságunkban is méltósággal és pompával akarunk ízlelni és mulatni.

Így körülnéztem az asamiyai kínálatban és találkoztam néhány olyan teával, ami kevesebbe került, mint a levélpapír, amire ezt a cikket írtam. Fogtam hát ezt a méltóságon és ársapkán alulinak tűnő csoportot, kiválasztottam belőlük egyenlőre a legdrágábbat és idehoztam. A legolcsóbbat is elhozom majd, de azt majd csak akkor, ha nagyon nagy lesz a baj.

A tea itt van, küllemre semmi baj. Semmi jót nem vártam tőle, ütöttem, vertem, öntöttem, leszűrtem és nagyon, szinte ihatatlanul erős, illattalan és pőre lett.  Ezen meghökkentem és legközelebb kevesebb teát mérve olyan kiszolgálásban részesítettem, mint bármelyik elegáns társát. Talán a magamra erőltetett nyugalom tette, de tökéletes lett, lágy, de energikus. Íme, itt van tehát a legfontosabb szabály, a legolcsóbb teából is lehet finomat készíteni, ha kellően odafigyel az ember. Ez lesz a legfontosabb, mert az igényeinket lassan adjuk majd lejjebb, eljön majd az idő, amikor már ez is elérhetetlen portéka lesz. Mindenesetre, a japán tea és a yen mai helyzetének köszönhetően sosem látott mélységekbe csúszik a japán tea ára, lassan már csak az lesz a kérdés  (már nem az), hogy édesburgonyát, vagy szóját vessenek a helyére.

Mindez csak rossz álom, sötét vízió, Teánk egyenlőre van, reményünk pedig lesz mindig mindennek ellenére, az utolsó pillanatig.

"Itt van a sűrű, a bozót,
Itt van a régi, tompa nóta,
Mely a süket ködben lapult
Vitéz, bús nagyapáink óta."

Chirio

Az eredeti tasak 200 grammos, a többit kimérjük.