Itt egy hajnali látkép egy tóval. Felidézem a csendet, az olajsima vizet, a víz felé beúszik a köd, a fák között már mozgolódnak a madarak. De ez a képnek csak az egyik része. A másik a felszín alatti ismeretlen, sőt fagyos, tapadós agyag, az iszapos, átlátszatlan vízzel, a mederbe süllyedt tárgyakkal. Egy kép, amitől szabadulni szeretnénk, míg végül dobogó szívvel ébredünk a hajnali ágyban. Mindkettő hozzátartozik a tó fehérségéhez.
Összességében krémes, selymes, vastag, hosszú utóízű, szétáradó tea.
Usuchaként és koichaként elkészítve is kitűnő.
20 és 40 grammos kiszerelésben is kapható, sajnos egyre nehezebb hozzájutni.
Szitálni nem kell.