Hoshitea Fuyu no Hana Gyokuro

Téli virágok

"A virágok kinyíltak a hideg télen.
A szénnel égetett tea illata terjeng
Egy virág nyílott a szívemben.
Test és lélek egyformán meleg
Melegen tartja
az illatos Oku Yame tea.
te is érezd jól magad."

期間限定冬の華 八女煎茶   Kikan gentei fuyu no hana

Hagyományos módon faszénnel fűtött asztalon kézzel sodort és lezárt, szárított Hoshitea Gyokuro

A zöld tea gyártás utolsó fázisa a "hiire" a besütés, amikor be-, vagy megállítják az ízeket és illatokat a teában.  Hagyományosan ezt egy faszénnel fűtött asztalon kézzel sodorva végezték ez a hoiro módszer.

Hoiro

"Hoiro" a neve annak a terjedelmes asztalnak, amit a kézzel sodrott teák készítéséhez használnak. 

Az asztalt rizspapírral bélelik, takarják és alulról fűtik.  Sok helyen természetesen elektromos fűtőszállal, de hagyományosan faszénnel.

Ez az asztal mára a kézműves teakészítés jelképévé vált, de régen a leveles teák készítésére csak ezt használták. Régen minden kézműves volt és a géppel készítet számított különlegesnek.

Akárhogy is ez egy különleges felkészültséget és gyakorlatot igénylő munka, amelynek során a faszénnel fűtött asztalon kézzel sodorják és beszárítják a teát.

Olyan mesterség ez, amit csak a gyakorlatban lehet elsajátítani, nincs iskolája, a kevés élő mestertől, vagy saját maguktól tanulják meg.

Az egész folyamat alapvetően különbözik a kínai sha qing teasütéstől.  Ott a wok acélteste közvetlenül pirítja a teát, és az oxidáció leállítására szolgál, itt viszont a teát infravörös hő éri és belülről szárad ki, miközben folyamatosan sodorják.  A sodrás és a hő hatására alapvető kémiai változásk zajlanak a teában és olyan illékony aromaanyagok keletkeznek, amiért érdemes élni, a ervasztást követően döntően ekkor alakul ki a tea aromakomplexe.

A szobát átjárja a faszén és a tea illata, azt mondják rá, ez a hoiroka, a teafüstölő illata - persze füstölő nélkül.

Régen ez a teakészítés gyártási folyamatának eszköze és színtere volt, ma kicsit más a helyzet.  Az asztalokon most itt is folyamatosan dolgoznak, de a faszénen sodort zöld tea egy nagyon is szezonális termék.

A nyári teakészítési időszakok és az őszi tsubokiri gyokuro és a töbi magas minőségű tea készítése után november legvégén kerülnek sorra a téli sütött teák, amelyeket ilyenkor a hideg évszakban az eddigieknél nagyobb hőmérsékleten dolgoznak fel.

A sütés-szárítás-gyúrás kézműves feladata egész testet és odafigyelést kíván, mind az öt érzékünket használni kell hozzá. Én egyszer állhattam be egy ilyen munkára tandemben a teamesterrel, ilyenkor teljesen megszűnik a külvilág. Alacsony hőmérséklettel indul a három kiló tea gyúrása, majd a mester fokozatosan növeli, miközben minden részletre figyel. A sütéssel a tea egyre nedvesebbé válik, illatos nedvet izzad magából. Az aroma egyre intenzívebb. A legfontosabb annak az eldöntése, hogy mikor van kész a tea, mikor kell abbahagyni, mikor kell lezárni a folyamatot. Azt mondják, hogy a melegítés sütés során egy bizonyos pillanatban olyan illatintenzitás keletkezik, ami egyfajta csengetésként szolgál. Ilyenkor az utolsó tűzön még finomabban kell vele bánni, aztán levenni az asztalról és lehűteni. A túlfűtött és nem jól hűtött tea aromák nélkül befülled. Mi viszont sosem tudunk betelni ezzel a csodásan illatos teával, ami virágokat varázsolt téli otthonunkba.

November végén gyártott szezonális tea, ami december elejétől a készlet erejéig kapható.

A senchához képest, ez gyönyörűen sodrott tea. A tasakot nyitva, az előmelegített kannába téve nagyon illatos, izgalmas.  Az öntet átjár mindenünket, finom pörkölt íz csak áttetsző ruha a teán.

Füstnek égett íznek nyoma sincs.  Könnyed, üde, édes.