Guaraná egész pörkölt

Guaraná - Paullinia cupana

Valaki figyel minket... 

A guaraná ( Paullinia cupana) a Maués-Açu folyó vidékén, Északnyugat-Brazíliában őshonos növény.  A guarana névadója a növény tulajdonságait felfedező, a guaranát domesztikáló  Sateré-Maué törzs, az ő nyelvükön a warana, a gyümölcs, ami olyan, mint az emberi szem. Tényleg olyan, az érett piros guaraná bogyó kinylíik és a fehér húsban láthatóvá válik a fekete mag, mintha csak vérben forgó emberi szem lenne.

A guaraná kitüntetett szerepét az adja, hogy gazdag alkaloidákban, és katechinekben.  A guaraná koffeintartalma 2 és 5 % között változik, ami jóval magasabb, mint a kávéé, leginkább a vad (legvadabb) sheng puerh teákéhoz hasonlatos. Magas a teofilin, teobromin, katechin és epikatchin tartalma is. (részletesebb lista itt.). A guaranákivonat az üdítő-, és energiaitalok fontos összetevője, az energiaital ipar alfája és omegája.

Mielőtt elmesélném a guaraná történetét, ami nem biztos, hogy mindenkit érdekel, elmondom, mit lehet az itt látható guaranával kezdeni.  A guaranát lényegében a kávéhoz hasonlóan készítik el, a magokat szedés után szárítják, majd pörkölik. A pörkölt magokat finomra kell törni, vagy őrölni és forró vízzel felönteni. Ki lehet próbálni önmagában, de leginkább más teákhoz, készítményekhez, gyümölcslevekhez stb. adagolják. 
Használata ugyanolyan óvatosságot igényel, mint a kávé, vagy a tea fogyasztása. A túlzott koffein bevitel túlérzékenységhez, fáradtsághoz, kialvatlansághoz, savtúltengéshez, az immunrendszer legyengüléséhez vezethet. A guaraná annyiban veszélyesebb, hogy porként más teákhoz, készítményekhez adagolva a fogyasztó  kevésbé kontollálja a bevitelt és könnyen lépheti át az ésszerű határokat. Az ésszerű határ  5-6 gramm guaraná egy adagban önmagában vagy fele, harmada, ha más teához adagoljuk.

A guaranáról az első leírás a területet felfedezőktől származik: João Felipe Betendorf atya 1669-ben írta, hogy  "az Andirazesek erdejeiben van egy kis gyümölcs, amit ők guaranának hívnak, amit megszárítanak, majd a talpukkal összenyomják, és kis labdákat formáznak belőle, nagyon nagyra tartják, és aztán összetörik és vízzel elkeverve megisszák, miáltal olyan erősek lesznek, hogy amikor vadászni mennek egyáltalán nem éreznek éhséget, nem is szólva arról, hogy elűzi a vizet, gyógyítja a lázat és a fejfájást, s a görcsöket.

1819-ben Carl von Martius  a természettudós vitt magával guaraná magokat a Maués vidékről és a növényt elnevezte Paullinia sorbilis-nek. Észrevette, hoyga a növény körül egész kereskedelmi hálózat és ipar alakult ki, ami egészen a Mato Grossoig és Bolíviáig terjed. 1868-ban Ferreira Pena így írt: 'Minden évben kereskedők ereszkednek le Bolíviából és a Mato-Grossóról Madeirába és Serpába, továbbá Vila Bela Imperatrizba, ahova eljuttatják export termékeiket és hozzájutnak azokhoz, amiket meg kívánnak vásárolni.  Onnan aztán, mielőtt visszaindulnának Mauésba tartanak, ahol 1,000 arrobas (arroba=15 kiló) guaranát rakodnak fel, amit aztán Beni, Santa Cruz de la Sierra és Cochabamba piacain adnak el Bolíviában, meg a  Guaporé folyó melletti telepeken."

A guaraná fiairól és népeiről itt lapozgathat órákig.

A lenti képeken a pörkölt guaraná mag látható őrlés előtt. A guaranát finomra őrölve, fogyasztásra készen, aromazáró tasakban küldjük Önnek.

Paullinia cupana

A teautja herbateái tiszta, nagy hatóanyagtartalmú, organikus termesztésből származó termékek. Alkalmazásuk esetén tartsa be az elkészítéssel kapcsolatos útmutatásokat, ne használjon fölöslegesen sok teát. Herbateáink nem tartalmaznak semmiféle színező, ízesítő, ízfokozó anyagokat  vagy hozzáadott aromákat. Ennek köszönhetően különös figyelemmel kell tárolni, légmentesen zárt, hűvös, sötét, száraz helyen, ha lehetséges fémdobozban. Az elkészítés során lehetőség szerint minden esetben a lehető leglágyabb, (<50 mg /  lit összes ásványianyag tartalmú) tisztított vizet használja 90-95 Co-on.