A legrövidebb tea tanfolyam

Egy vendéglátóhelynek megvannak a jó és a kevésbé forgalmas napjai.  Ezt inkább a helyi kultúra és az időjárás szabja meg, mint bármi más, no meg Vadkeleten a fizetés napja. Ez számít a legtöbbet. Megboldogult, drága H. mondta volt mindig lehengerlő logikával, amikor panaszkodtam, hogy nincsenek vendégek: "- Nem tudtad? Csak holnap lesz fizetés…" Amikor pedig tömve volt a ház és nem akart megállni a vendégek rohama:   "- Hát nem tudtad? Ma van fizetés." Ez tehát sokat számít.  De általában elmondható, hogy Budapesten évszaktól és helytől függően esetleg elég gyengék a hétvégék és jobb a csütörtök, míg egy vidéki városban fontosabb a hétvégi nap. Ez egy jellegzetes, zsúfolt szombati nap, pontosabban szombat éjszaka volt, talán már huszonhárom óra is elmúlt.  Ki megy ilyenkor teaházba? Egy normális teaházba senki, ilyenkor már a legvadabb puer hívők is hazafelé dülöngélnek  a sápadt fényű LED lámpák vakfoltjai alatt. Hozzánk viszont jöttek, méghozzá tömegével, elsőáldozó és őket patronáló, gyakorló bulizók, akik feltankoltaka  teaházban valami kraftos, jó teát, hogy aztán reggelig rezegjenek együtt a diszkók és lokálok dum-dum basszusaival és dobjaival. Ez valahogy elterjedt a köztudatban és örvendetes módon szombat este az anti Buddha lét Jedi szerzetesei szállták meg a helyet a legkülönfélébb teákat szürcsölve. Hamarosan felszínes, de hasznosítható tea ismeretekre is szert tettek és ha lehetőség volt rá, egy Assam orthodoxot, vagy Banzhang-hegyi puer teával pörgették fel magukat a várhatóan hosszú éjszaka kapujába lépve.  Egy ilyen este a telítődött ház padlatán két lány jelent meg és helyet kerestek.

-Miben segíthetek? – perdültem eléjük. Az egyik szőke, a másik csinos volt.

-Teát szeretnénk.  

-Szerintem ha egy kicsit vártok, lesz hely, addig beszéljük meg, mit szeretnétek és elkészítem.

-Aha, jó, hát valamilyen nem is tudom, rád bízzuk.

Nem elégedhettem meg ennyivel.

-Mégis zöldet, oolongot, vagy puerht, esetleg egy masalát szeretnétek?

- Nem tudjuk, az oolong az milyen?

Kicsit tétovák voltak, de nem tűnt fel semmi, hiába, más ösztönök, a hódítás, megfelelés, imponálás parancsai vették át az irányítást.

       -  Nos az oolongok nagyon sokfélék, más néven félig  fermentált teák – kezdtem bele magabiztosan a basic teatanfolyam rövidített változatába, ami még békekörülmények között is legalább tizenöt percig tartott és rendkívüli figyelmet követelt a hallgatóságtól.  Mintha csak valaki a levelesláda kinyitása közben elhadarná nekünk Newton törvényeit a mozgásról, vagy Spinoza tanait a móduszokról és attribútumokról és utána visszakérdezné, mit hallottunk.. A két lány az én szemszögömből kissé alulról bájosan felfüggesztett szemekkel hallgatott, H pedig  mögülem figyelte jelenetünket.  Lendületesen, és kétségtelenül megnyerően beszéltem, a két lány nem csupán aznap estére juthatott hasznos információkhoz, hanem egy teljesen váratlan helyzetben és váratlan helyen, ad abszurdum ugyanabban a történelmi kapuban, ahova Petőfi szerint még azt írták ki, hogy „zárd be az kaput, mert kimegy a disznó”, nekem köszönhetően olyan közegbe kerültek, ami kiteljesíthette szépségüket, fiatalságukat…a teával ezer kilométerekre repülhettek innen... miegymás. Megnyerőnek és főleg hitelesnek éreztem magam, pedagógusvérem forrott, a horizonton felderengett annak a lehetősége, hogy a teákhoz való laza kapcsolódásnak köszönhetően röviden kitérjek a négy nemes igazság tanának vázolására, de aztán úgy gondoltam, erre majd akkor kerítek sort, ha kiviszem nekik a teát. 

  A szőke elnézést kért, egy pillanatra, a mosdóba kell mennie, a másik továbbra is rám akasztotta gyönyörű szemeit, az Artisjus által felügyelt hangszórókból ha jól emlékszem a „szirén énekére hívására várva” című lendületes New Order szám ment.  A szőke kijött a mosdóból és ebben a pillanatban felszabadult a hatos asztal, amit örömmel közöltem velük és szempillantás alatt megegyeztünk, hogy az elhangzott ismeretek fényében rám bízzák a választást. Térültem-fordultam, vizet melegítettem, kiválasztottam a legcukibb tea szellemet, egy darabnyi yiwu hegyi shenget, mert a sheng már sokszor bejött, jól lehetett a teafákról mesélni, de nem akartam nekik Bulangot, mert nehogy megfájduljon a pocakjuk és egyáltalán – belül büszke voltam, hogy milyen figyelmes vagyok. Amikor kezemben a felszereléssel és teával kikanyarodtam a pultból, akkor láttam, hogy a hatos üres. Körbenéztem, a lányok sehol. 

• - Hátha cigiznek – de nem, kint se voltak.  H-ra néztem: nem tud-e valamit, mi történt? H fizetésnapokból tájékozódó, gyakorlati tapasztalatokra felépített világnézetét tükröző tekintete baljóslatú volt.
• - Nekem van egy ötletem – mondta.  Azzal bement a mosdóba, majd ugyanazzal a lépéssel vissza is lépett és szélesre tárta előttem az ajtót.
• - Jól sikerült a tea tanfolyamod – mondta.

A látvány elképesztő volt.

A szőke gyakorlatilag körbehányta a mosdót.

Ezt követően kicsit mérsékeltebb lelkesedéssel kezdtem a tea tanfolyamok előkészítésébe és tanfolyam után mindig ellenőriztem a mosdót. Petőfi halhatatlan.