Teaház üvegből

Furi dolog ez. Le kell hámozni a hírnevet, hogy megmaradjon az ember, akkor hihető lesz, az amit mond, csinál.  Pontosabban, amit mond vagy csinál, azt nem tarthatja fenn csupán a hírnév felhajtóereje. Úgy értem, aki valaha is gondolkozott teaház tervezésen, annak biztosan megfordult a fejében, hogy határ nélküli határokat jelöljön ki. Persze, számos ilyen példa és terv és kísérlet van. Bizonyos, hogy sokaknak felmerült, hogy az áttetsző határokat üveggel valósítson meg.  Persze.  Biztos sokakban felmerült az is, hogy lefényképezzék az üres horizontot és odaírják, hogy Ligur-tenger.  Mintha nem lehetne akármelyik.  De végül Sugimoto fényképezte le és csinált belőle sorozatot.  Végül ő készítette el az üveg teaszobát.  Hozzáteszem, hogy nem hívja teaháznak, hanem üvegszobának, tea nélkül. De a leírásban nem marad adósunk a teával kapcsolatos hivatkozásoknak. A tervet egy az olasz üvegművességet ápoló olasz alapítvány, a Giorgio Cini Alapítvány finanszírozta, ennyi a kapcsolódás Velencéhez, saját honlapja is van itt rajta sok más művészeti tervvel, kiállítással.

A tizenhatodik században divattá vált, hogy egy bizonyos társadalmi osztályhoz tartozó japán emberek teaszertartásokon vegyenek részt. A csésze tea mindennapi elkészítésének aktusa művészi szintre emelkedett,  kidolgozott részletekből épült fel a vendég szórakoztatása.   Egy kis szobában egyetlen, de gyönyörű képet állítottak ki.  Különös gonddal választották ki formája, színe és története alapján azt a csészét, amiben a teát készítették. A vendéglátó minden mozdulata olyan könnyed és kidolgozott volt, mintha csak egy Nyizsinszkij balett előadás lett volna. 

Szerinte a teaszertartás egyesíti a Nyugat minden individuális művészeti próbálkozását.  A festészet és a tánc mellé felsorakozik a szobrászat, a zene (a forró víz hangjával) és az építészet egyetlen, tökéletes egészt alkotva. 

A teaház neve hagyományosan a tér költői megformázása. 

"Én akkor kezdtem felfedezni valami Mondrianra utalót a teaházamban, amikor az már készen állt. Az absztrakció a teaszertartás kontextusában már Mondriant háromszáz évvel megelőzve végbement."

Sen no Rikyû, aki  a végletekig tökéletesítette a teaszertartás esztétikáját, Mondrian elődjeként absztrahálta a teaházhoz vezető út köveit, a máig megtekinthető Taian nevű teaházának nyers falait. Sen no Rikyû elkerülhetetlenül mély benyomást tett rám, hatása ott van az Üveg Teaház tereiben. Mindemellett a teaház elkeresztelésekor úgy gondoltam, hogy a Mondrian név lesz a legmegfelelőbb.  Három írásjelet használtam ー聞鳥庵ー

" egy szerény ház, ahol hallatszik a madarak éneke." 

Néha eljátszok azzal a nekem kedves gondolattal, hogy ezt a teaházat Mondrian építette, miután hallotta, hogy Sen no  Rikyû beszél hozzá  a madarak énekén keresztül."