Tokoname kerámia

A tokoname kerámia, vagy tokoname yaki 常滑焼  az Aichiben fekvő Tokoname város kerámiája egyike a hat híres, avagy hat ősi japán kerámiaközpontnak.  A kerámiagyártás a Heian korban (794-1185) kezdődött és főleg buddhista kegytárgyakra korlátozódott, majd a XVI. századtól a japán tea elterjedésétől kezdve vált igazán népszerűvé. Még később az építőiparban is megjelent a tokoname agyag, ahol elsősorban tetőcserepeket, csatornákat készítettek belőle.  Ez meglehetősen előnyös volt a keramikusoknak, mert rugalmasab alkalmazkodhattak a változó piac igényeihez.

A tokoname kerámia legfőbb jellegzetessége a nagy vasoxid tartalmú shudei vörös agyag. A kemény jól formázható alapanyag nagyon pontos élek formák kialakítását teszi lehetővé, ezért nagyon kedvelt a teások körében. Hosszú használat után a tárgyak felülete kifémesedik, kifényesedik, ami különös patinát ad a régi teás tárgyaknak. 

Ma a vörös tokoname a legismertebb stílus, holott ez csak a XIX. sz. végén jelent meg.  Kétfajta tokonamét ismerünk, az egyik homokso finom felületű, amásik agyagosabb, érdesebb, nyersebb megjelenésű. A tokoname kerámia általában mázatlan kerámia, de a nagy műhelyekben a visszahulló és megolvadó hamu zöld természetes mázként jelenhet meg  (shizen-yuyaku)