Dire Straits of First Flush 2017
Bajban a Darjeelingi tea. A nyolc és fél kilométer magas Kachenjunga előhegységeként Darjeeling gazdag volt csapadékban és a Himalája falként védte az északról érkező légtömegekkel szemben – legalábbis így tanultuk. 2012 óta viszont a térséget a szárazság fojtogatja. A termelők és dolgozók évek óta könyörögnek az azelőtt megszokott esőért, de ez a reményük minden évben egyre kevésbé válik valóra, a csapadék kiszámíthatatlanul érkezik, a hosszú száraz időszakokat égszakadás kompenzálja, ami sárfolyamokban hordja el a talajt.
A darjeelingi tea fénye nem halványul, annak ellenére, hogy - az itthoni - teafogyasztók figyelmét is a tea fősodrába bekerülni igyekvő puer és kínai zöld, fehér, fekete teák, no meg persze a japán teák kötik le. A Darjeeling az darjeeling egyszerre fekete és zöld, sőt sokszor már fehér is, robbanékony aromájú, telt hűvös tea, a valamikor volt teafogyasztás minőségének szinonimája. 87 teakert gyárt jó és jobb teákat assami és kínai klónokból. A darjeelingi tea exportjának sikeressége egyfajta mutató volt az iparág számára és egy sor világkereskedelmi trend a darjeelingi teák sorsán mutatkozott meg először. A darjeelingi tea fölött régóta gyülekeznek (pontosabban, mint látni fogjuk nem gyülekeznek a felhők), az idei év pedig választóvíznek tetszik. Nincs ugyanis csapadék. A nyolc és fél kilométer magas Kachenjunga előhegységeként Darjeeling gazdag volt csapadékban és a Himalája falként védte az északról érkező légtömegekkel szemben – legalábbis így tanultuk. 2012 óta viszont a térséget a szárazság fojtogatja. A termelők és dolgozók évek óta könyörögnek az azelőtt megszokott esőért, de ez a reményük minden évben egyre kevésbé válik valóra, a csapadék kiszámíthatatlanul érkezik, a hosszú száraz időszakokat égszakadás kompenzálja, ami sárfolyamokban hordja el a talajt.
Mindez a néhol 150 éves teaállomány meggyengüléséhez vezet, amit csak tovább ront a kártevők elszaporodása. Az elmúlt években a tea moszkitó, a vörös takácsatka és egy a teatermelők körében rettegett gomba a hólyagpenész (Exobasidium vexans) jelent meg és kellett komoly harcot vívni ellenük. Mindezek eredményeként a termelés erőteljesen csökkent. A XXI. század első évtizedében az átlagos termelés 10.000 tonna volt. 2010 óta ez folyamatosan csökken. 2015-ben 8700, 2016-ban 8000 tonna tea hagyta el a kerteket és az idei eredmény sem lesz jobb. Ettől meredekebben zuhant a vállalkozások eredménye. Sok kertben a first flush, vagy is a zsenge, legsérülékenyebb első szedés egyszerűen eltűnt, kiesett a kínálatból. Ezzel párhuzamosan az itt dolgozó mintegy 70.000 ember egy része a nagyvárosokba vándorolt. A bajokat tetézték az elsősorban a szegényeket sújtó pénzügyi intézkedések, erről részletesebben itt. A lényeg, hogy a kormány előzetes egyeztetés és értesítés nélkül bevonta az 500 és 1000 rúpiás bankjegyeket, amelyek a készpénzforgalom 80 -át adták és helyette a kártyák használatát propagálja. Az intézkedés a korrupció csökkentésére irányult, helyette viszont a szegényeket sújtotta. A darjeelingi teakertekben dolgozóknak 25 km-t kell utazni a legközelebbi ATM-hez, a filléres keresetűek körében gyakorivá vált a természetben való fizetés.
Néhány teatermelő reméli, hogy a helyzet stabilizálódik.
„Nem hinném, hogy a Darjeeling tea összeomlana, de az igaz, hogy a termelés az időjárás és más előre nem látott körülmények miatt évről évre csökken. – mondja Kaustuv Roy az Andrew Yule és tsa igazgatója. „Csak néhány teakert képes jelenleg nyereségesen működni, ezek, mint a Happy Valley Tea Estate közel fekszenek a városhoz, ezért könnyen tudják a mindennapi munkát kiegészíteni a turizmussal. A termeslők nagy része veszteséget termel és csak azért halad tovább, mert hisz a jövőben.” Mások nem ennyire bizakodóak.
PT Sherpa a darjeelingi Tilak Chandra Roka elnöke, ami a legnagyobb teakertekben dolgozókat egyesítő szakszervezet úgy látja, hogy a munkaerőhiány 40 %-kal nőtt a vidéken. A teaszedők, és dolgozók napi két dollárt sem keresnek és most a szebb jövő reményénben tömegesen indulnak a nagyvárosok felé. A termelés 30 %-kal csökkent és a minőségi problémák is nyilvánvalóak. Szakértők úgy gondolják, hogy az elöregedett kerteket frissíteni kell (erről korábban már beszámoltunk itt), de ez idő és tőkeigényes beavatkozás és Darjeelingben most mindkettőnek szűkén vannak. A vízhiány más, távoli teavidékeken is gond, beszámoltunk már a Long Jing vesszőfutásáról, amin folyamatos öntözéssel próbálnak enyhíteni, de Darjeelingben egyszerűen nincs olyan vízbázis, amiből ezt megtehetnék. A víz nemcsak a teának, hanem az embereknek is hiányzik, az öntözés gyakorlatilag megoldhatatlan.
Az indiai Meteorológiai Szolgálat statisztikái szerint Sikkim hegyei (Sikkim, a kis Darjeeling a völgy túlsó oldalán) a monszunt követő időszakban 91 %-kal kevesebb csapadékot láttak az ezt megelőző időszakhoz képest. Nyugat-Bengál szubhimalájai régiói 86 %-kal klevesebb esőt kaptak és a páratartalom is 40 %-kal csökkent. Ezzel együtt az ekkor szokásos 8-12 C fokról 12-16 C fokra nőtt a napi minimum és maximum hőmérséklet átlaga.
Az egész történet szimólumaként 2017 március 16-án a Makaibari Teakert igazgatójának (Banerjee) bungalow-ja, egyben a darjeelingi tea történetének relikviáit őrző múzeum porig égett.
A cikk írása közben ittuk a Darjeeling Gopaldhara Wonder Classic 2017-es First Flush kiadását.
Telt, kerek tea, ami különösen a második körben bontja ki aromáit.
Összességében - mi mást mondhatnánk - kicsit száraz.
A témáról több forrás is beszámolt:
A helyszíni képek a Giddapahar és Rohini kertekben készültek.
