Xiao Fa - Tea Franciaországnak

A kínai, közelebbről a yunnani teák csomagolása rengeteget változott az elmúlt tíz évben.  Kezdetben volt a bambuszlevélbe csomagolt tea, aztán jött a nagy kínai növény és állati termékek export vállalatának  (CNNP) egyenlogója alatt megbújó megannyi csoda, ma pedig a képek korában a csomagolás már azt a szerepet tölti be, mint egy-egy kollekció az őszi-téli, vagy tavaszi-nyári divat kifutóin. Színesek, szépek, elegánsak, csábítóak.  Meg merem kockáztatni, higy a vásárlók jelentős része a képek és a csomagolás színe alapján dönt.. Ebben a  színes forgatagában van egy puer tea, aminek a csomagolása alig változott és messze-messze megelőzte korát. Ez a Xiao Fa, a francia tea - pontosabban Franciaországnak gyártott tea.

A Xiao Fa egy, a Xiaguan Teaüzem által gyártott tuocha, ami a hetvenes évek óta létezik ebben a köntösben. De akárhányszor - gyakran - járok Franciaországban csak nem sikerül felfedeznem a szupermarketek polcain:  hogy az ördögbe kerül ide Franciaország?

Először is magát a formát, a fészek, vagy csésze alakot (tuo cha - césze alakra préselt tea 沱茶)  is a Xiaguan találta fel, pontosabban vitte be a nagyüzemi teagyártásba. Előnyös, mert jól préselt és mégis szellőzőképes forma a hátán lévő mélyedés  a tuo wo 沱窝   miatt .

A Xiaguan Tea Yunnan Tuocha Teája más néven Xiao Fa 销法沱“ volt az első modern puerh tea, amit Nyugatra is gyártottak. A Xiao Fa a Xiaguan egyik első shu puerh teája volt, gyártása 1975-ben kezdődött el, az eredeti recept kódja 7663, 100 és 250 grammos tuochában préselték és az 1976-os guangzhoi Tea Vásáron mutatták be. Fermentációja magas értékű, vagy mély, ha úgy jobban tetszik, íze tiszta, érett, frissítő.  Abban az időben a tea exportja Hong Kongra korlátozódott. 

A történet főszereplője, egy diplomata, üzletember, a másodi világháború idején a londoni emigráns francia kormány és De Gaulle összekötője (nem a tábornoka, ahogy azt a teás oldalakon állítják)  Fred Kempler, egy igazi  minden lében kanál, aki, amerre járt, üzletet is szimatolt.

Az akkoriban a hatvanas éveiben járó Fred Kempler már jóval De Gaulle bukása után 1976-ban Hong Kongon sertepertélt, ahol Luo Lianggal a Hong Kong Tiansheng Kereskedelmi cég igazgatójával tárgyalt repülőgép üzemanyag és hasonlók ügyében. Itt tértek be egy öreg teaházba - reméljük még megvan, ahol Kemplert egy tuochából letört shu teával kínáltak meg.Kempler, mint ma is minden tea felfedező megdöbbent a tea elkészítési módján, ami ugyebár késsel, vésővel és kalapáccsal kezdődött, a tea pedig felettébb elnyerte tetszését és azt is megtudta, hogy a Xiaguan Tea gyártotta.

Kempler olyannyira fellelkesült a shu teától  (gondoljunk csak bele, valószínűsíthetően az első tételek egyikét volt szerencséje megkóstolni), hogy megpróbált kapcsolatba lépni a gyártóval.Ez nem volt egyszerű vállalkozás, Kínába még a kilencvenes években is csak kísérővel lehetett belépni, korábban pedig csak diplomáciai csatornákon keresztül lehetett megszervezni kereskedelmi találkozókat, azt is a kijelült export-import cégeken keresztül. Ebben a tekintetben az1600-as évek óta nem sok minden változott. 

Ez persze nem lehetett akadály De Gaulle valamikori jobbkezének, ezért rövidesen abban a szerencsében részesülhetett, hogy ellátogathatott a Xiaguan Teaüzembe. Miután megértette mindazt atudást, ami egy kis teafészek létrejötte mögött állt, beleértve a tea hegységeket, a bonyolult gyártás technológiát, Kempler teljesen a puerh rabja lett, rendelt is legott két tonna teát.Moussier Kempler nem érthette azt, amit csak a tea gyártók és kereskedők tudnak sok-sok év tapasztalat után,amit barátom G-S lakonikusan csak úgy fogalmazott meg "mit Tee ist es unmöglich Geld zu machen" (teával lehetetlen pénzt keresni).  Őt is vitte a lelkesedés.Miután vállalati szinten süket fülekre talált, úgy határozott, hogy saját kézbe veszi az értékesítést, mint K.P. barátom, aki nyugdíjaséveiben kürtős kalácsot akart árulni a ligur tengerparton.Bérelt egy nagy piacos furgont, és a helyi vásárokon promotálta a puerh teát. Ezek a helyi vásárok a kisebb-nagyobb városkák fontos ellátó színterei, ma már a kézműves portékák mellett főleg kínai ruházatot és csecsebecsét árulnak, így nem is mondhatjuk, hogy halott ötlet volt, pedig igen. A kóstoltatás -mesélés, népnevelés,népművelés szép dolog, de fárasztó és főleg nem jövedelmező,a puerh tea nem érintette meg a francia vidék lelkét. Kempler ezen a ponton megtorpant. Mégiscsak egy igazi zsidó üzletember volt, lelkes és sokat látott, de ha valami nem megy, akkor nem megy, nem erőlteti, hanem megérti, ezért stratégiát váltott. 

A történetet elmesélő kínai krónikások legbájosabb kommentárja ezen a ponton az, hogy:  az európaiak nem értik a tea hagyományát,pozitivista emberek, akiknek konkrét adatokra van szükségük ahhoz, hogy valami mellett letegyék a voksukat.Hmmmm

1979-ben Monsieur  Kempler két tonna shu puerh tulajdonosaként megbízta a párizsi Faculté de médecine Saint-Antoine, és a lyoni Egyetem orvostudományi karát, hogy nézzék meg pontosan, mi van ebben a teában és találják ki, mire jó, ezzel párhuzamosan pedig a kunmingi egyetem kórházában is kiválogattak egy elhízott csoportot,ahol a vérzsír szint csökkentése érdekében a káposztás disznópörkölt mellé puerh teát itattak a 18 és 60 év közötti szerencsés önkéntesekkel. A kontroll csoport csak a kor bevált gyógyszereit kapta. Az eredményeket gondolom el sem kell árulnom, magukért beszéltek. Tény, hogy a kutatást Lyonban a nyolcvanas évek közepén megismételték és dokumentálták. Ezek után Kempler egy párizsi szállodában sajtótájékozatót hívott össze, amin a francia táplálkozástudomány, orvostudomány szaktekintélyein kívül tiszteletét tette a kínai nagykövet is.Minden nagyobb francia média és TV programjára vette a puerh tea koleszterincsökkentő hatása c. anyagot, ami megkezdte diadalmas útját a francia médiában. Különösen a TV2 főműsoridőben leadott anyaga jutott el francia háztartások millióiba. Az eredmény nem is maradt el, 1991-ben a Xiaguan már 200 tonna teát gyártott francia megrendelésre a zöld fehér camambertes dobozban, Kempler pedig a kínai tea nagykövetévé vált, majd egy belga befektetővel Distiborg nevű cégükkel terítették a teát Európában.A váratlan áttörésnek Kínára is hatása volt, ahol a  teát jórészt gyógyszertárakban és papa -mama teaboltokban árulták.

Tulajdonképpen a Xiao Fa volt az állatorvosi ló, ez volt az első tea, amelynek kereskedelme során arcátlanul és eredményesen használtak orvosi kutatási eredményeket.

Amikor a disznóhúsból kissé túlfogyasztó fujiani páciens elment az orvoshoz, az megvizsgálta és megállapította, hogy sok egyéb mellett magas a koleszterinszintje, majd felírta neki a receptet:  yunnani tea napi kétszer.  A gyógyszertárban pedig odaadták neki.

Kempler kitartó,marketingjének köszönhetően 1979-ben a guangzhuoi Expón kizárólagos szerződést kapott a yunnani teák európai forgalmazására. 

1986-ban a barcelonai Élelmiszer Expón a tea aranyérmet kapott, majd még egyet egy évvel később Düsseldorfban és egy harmadikat is pár évvel később. Európában 10 országban bukkant fel a vérzsírcsökkentő tea. A történetnek és a puerh francia diadalmenetének itt vége szakadt, a Tianshen kikapcsolásával a Xiaguan közvetlen kapcsolatba lépett az európai piac vásárlóival, de csakhamar ez a kísérlet is abbamaradt, viszont  nagy szerencsére a tea gyártásával nem hagytak fel és az mindmáig francia tuo néven szerepel a cég kínálatában. Az eredeti teák közül az aukciókon még hozzá lehet jutni az eredeti Xiao Fához, érdekes módon a dobozok hátulján szereplő dátumok az európai törvények szerinti lejáratot jelölték, nem pedig, mint ma a gyártásét. Van olyan Xiao Fa is, amit kötegben nem pedig szingli dobozban árultak kínai piacra. Az el nem adott és lejárt teát Európában megsemmisítették!!! 

A tea csomagolása és neve is Kempler öröksége és nem sokat változott az idők folyamán. 

Most, hogy ideáig értünk, nem tudom eldönteni, miről írtam:  kulturális különbségekről, egy kitartó, felszínes, de a sikert szerető üzletemberről, egy finom puer teáról, vagy egy egyszerű, de nagyszerű marketing akcióról, amit megérdemelt siker követett. Az biztos, hogy 200 tonna shu puerh egy csepp volt a tengerben és számottevő mértékben nem javította a nyugati népesség tea ismereteit.  A kereskedelmi akció részletei ma már megmosolyogtatóak.  Ma valószínűleg valamilyen fake news-zal és Kubatov listával kutatná fel a biztos vásárlókat, de az orvosi vonal ma is maradna.