Mei Tan Cui Ya kínai zöld tea

Körülbelül két hete a súlyos kánikula egyik fülledt napján, a legnagyobb hőségben, délben, a velem szemben álló nyárfa rám köszönt és azt mondta: kezdődik az ősz.
 
Minden évben legalább eddig a furcsa kettős pillanatig kell várni ahhoz, hogy visszanézhessünk az idei tavasz teáira. A nagy teaversenyek résztvevői is ilyentájt kezdenek hozzá a keverékek kiválasztásához, most dől el, milyen volt, ami már elmúlt.
 
Az idei év fordulópontnak tekinthető a kínai teák történetében. Eddig is jól látható tendencia volt a nyugatról importált, internettel is támogatott modern marketing térhódítása, de most már egészen nyilvánvaló módon jelent meg az életben tartó, szorgalmas, agresszív, elsősorban vizuálisan érvényes, sokszor meghökkentő eszközökkel élő brand építés. Tudósítottunk már a nem különösebben érdekes, de messze földön hírnevet szerzett Yuan Lin teákról, de se szeri se száma a hasonló, a média legkülönfélébb formáiban megjelenő nagy tea durranásoknak, egész estés és egész teret betöltő teaplakátoknak. A teareklám gazdasági jelentősége és története megér egy külön dolgozatot, ráadásul sokkal jobban jelen van az ázsiai mindennapokban, mint nálunk, de meg kell hagyni, hogy a nagy világcégek Európában is derekas munkát végeznek. Tegyük hozzá, hogy Ázsia szerte nem különösebben fontos tea éven leszünk túl, szívesebben emlékezünk majd 2008 teáira, szinte minden teafajtában zöldtől a wulongig. Szóval idén kicsit gyengébb a tea színvonala, sokkal magasabb a körítésé. Az idei tavaszról a jól ismert teanevek és márkák között néhány teát, mint tendenciát, néhány teát, mint újdonságot mutatunk be. Egyiket sem áruljuk, cikkünk pusztán hűvös tudósítás.

1. Ez itt az első, a menő, a divatos tea, a neve  湄潭翠芽  Mei Tan Cui Ya. Ez a szép zöld tea az idei tavasz egyik sztár teája. 250, 100 és 25 grammos dobozokban is árulják és igazi divatcikké vált. Ha azt gondolnánk, hogy ez a tea régi, nagy hagyományok örököse, tévedünk is, meg nem is. Nem tévedünk, mert a Mei Tan Cui Ya egy modern tea Guizhouból, ami pedig Kínában Szecsuán mellett a tea őshazájának számít. A tartomány minden szegletében teát termesztenek, sokhelyütt ugyanolyan manufakturális körülmények között, ugyanolyan primitív eszközökkel, mint évszázadokkal ezelőtt, de persze a kistermelő mellett hangsúlyosan jelen van az egybefüggő szövetkezeti birtok. Mei Tan járás Guizhoun belül egyike a hagyományos teaterületeknek, sőt ez a legnagyobb egybefüggő "teaszántóföld". A vidék egy nagyreményű Nemzeti Ökológia Program része, ahol Fudingból importált teaklónokat organikus ültetvényeken termesztenek. Hópihe, fehér teák, Mao Jian, zöld tűcskék és hasonló nevű teák között született alig egy évtizede a Mei Tan Cui Ya, azaz Mei Tan Jáde zöld rügyei.
Egy húszezer tonna kibocsátású teaterületen, ami több százezer embert tart el közvetlenül a teaiparral összefüggésben, a termelő legfőbb gondja nem az organikus művelés, hanem az értékesítés. Magyar szemmel elképzelhetetlen méretű integráció, kutatás épül rá a részben állami, részben magántulajdonú gazdálkodásra. Tíz év alatt a terület potenciálja megszülte a termelés marketingje által diktált csúcsteát, ami most kikandikál a zsebünkből, akár egy doboz Szimfónia, vagy rágógumi egy yuppie mellényzsebében. Így is van. A modern pártállami reklám eredménye, hogy a fiatalok Kína szerte meitancuiya teát hordanak magukkal. A csomagolás valóban nagyon professzionális, szinte nem is mindennapi cigaretta, inkább rágógumi, vagy óvszer jellegű.