Shincha, az új tea

 Az előző évi tea értéke, érdemtelenül, de zuhan, mindent felülír az új tea. Mindenhol, még akkor is, amikor egyébként fizikai lehetetlenség lenne, megjelennek a "friss", az "új" teák.

 A japán teák sosem frissek és mégis mindig azok.

Mivel rövid hervasztás után azonnal, röviden, felületesen gőzölik, a japán teák minden ható-, és aromaanyaga szinte érintetlenül kerül a szárítósorra. De az így elkészített, friss japán teák íze még kócos, kiegyensúlyozatlan, éles.  Még a friss senchák is jó pár hét érlelés után, a májusi szedést követően leghamarabb július elején kerülnek a piacra, de az árnyékolt, kényesebb gyokurók, matchák, árnyékolt senchák legalább fél évet töltenek a raktárakban, mielőtt keverik, elkészítik őket. Ilyen értelemben a rendelésre készített japán tea mindig friss és ezt a frissességét további fél-1 évig meg is tartja, átalakuló ízekkel, halványuló, de mélyülő tónusokkal. Ez tehát érett frissesség. Éppen ezért a kereskedők minden évben másfél évre előre vásárolnak teát, amit aztán legjobb tudásuk szerint tárolnak.  A teakertek minden tavasszal bemutatják a kert első teáját, az első szedést,valódi, friss teát készítve. Ha van valami a teavilágban, akkor ez az igazi különlegesség. Ezt a teát úgy nevezzük Shin Cha, ami annyit jelent új tea. Senchaként elkészített nem sencha, hanem shincha. A senchaként, finomra gőzölt tea mindent átment, amit a tea kínál. Mi van a japán teákban, különösen pedig a shin chában, ami nem maradt meg a többi zöld teában? Először is a szokásosnál kisebb 2,5-3 % koffein (ez még mindig harmadával haladja meg egy finom etiópiai kávé koffeintartalmát.) Azután kiemelkedő csersav (tannin) mennyiség, 17-20% (a matcha ezzel szemben csupán 10%!), ésmagas a vitaminok, valamint az aminosavak aránya  Kezdjük azzal, hogy amikor a csodálatos ködös reggeleken szedni kezdik az olivát és csordultig telt lélekkel végigkísérjük az útját egy 500 éves frantoio romlott, porló kövei között, majd a prés alá tartjuk a poharunkat és a friss kenyérre eresztünk az éppen kicsorgó, átlátszatlanul opálos, ködös olajból, akkor az .... csíp. Tombolnak az egészség csersavai. Fél év múlva lenyugszanak, átfejtjük az olajat, tiszta lesz és édes.     Amikor belenyomjuk az orrunkat a shin cha zacskójába, csalódunk. Valami frenetikusra számítottunk, de az illatok nagyon visszafogottak. Gőzbezártak. De azért ott csillognak a színek, ízek, illatok, csak éppen határozatlanul, bizonytalanul, imbolyogva.    

Teafelhő emelkedik  

    Megtesszük a szokásos előkészületeket, átmelegítjük a csodálatos Hagi kerámiát, bele a teát, majd beledugjuk illatmérő orrunkat a meleg teába. Kevés, vékony illat.  A must egyébként messzeszálló, cukortól csepegő, gyümölcsös illata is vékony. Inkább friss, mint illat. Frissesség. De ez a frissesség sok japán tea sajátja. A gyártátechnológia miatt egyre több teatermelő frissen gyártja le a nyers, hűtve tárolt alapteából teából a végterméket. De akárcsak a divatban, ahol vannak olyan gyárak, amelyek csak azonnal piacra kerülő konfekció, vagy lakberendezés gyártásval foglalkoznak, vannak olyan ültetvények is, amelyek a termésük jelentős részét shinchában értékesítik. A shin cha termelés egyebekben igen kis mennyiségben értékesített termék, az új szezon fokmérője.A Nagy Globális Felmelegedésben a shincha az idén jó 2-3 hetet késett az eddigiekhez képest. Íze tavaszi erősből, nyári zsengére szelídült. Ez egy ilyen év és ki tudja, milyen lesz még.  Miközben 75-80 Co-on felöntöm a teát, érzem, hogy az érzékelhetetlenül halvány illatok hatására zakatolni kezdett a testem. Nem fedem le a hoihint, nézem, mit tesz a víz az új teával. A tea alulmarad, tűvékonyan, aztán, mint egy hamufelhő a tűzhányó lejtői felett felkerekedik, gomolyodik, megtölti a kannát. Hihetetlen látvány. Nem várok sokáig, két perc után erős teákon edződött lélekkel leöntöm 2007 első teáját.    Első benyomás, hogy vág és szúr, de inkább vág, hangtalan éles fém. Mint egy olcsó sencha.  Második benyomás, hogy a szúrás mentén erős, kesernyés íz terjed a torkomba, fölötte fejtetőm fölé ér a tea üdesége. Erős, mint az új kedv, szúr és éles, mint a frissen élezett tőr, és tágas, tágas, nagyon tágas. Harmadik, negyedik, szelídebb felöntése frenetikusan lágyra sikeredik, de a senchák intenzitásához képest mégsem csendesül, hanem megtartja dinamikáját. Napok óta öntöm, öntöm, újra felöntöm, és azon gondolkozok, hogyan lehetne írásban átadni az elsődleges érzéseket és a kívánalmat, amit ez a tea teremtett bennem. A lányok a teaházban azt mondták: gyermekláncfű, de azt is mondhatnák csalán, vagy friss olivaolaj, bár ennek semmi értelme.
 
 Miközben ezen gondolkozok, Dani fiam, (aki a társadalom teafogyasztási szokásait jól leképezve egyetlenként szereti a jó teákat nagyszámú utódaim közül) bozontos fejjel felém fordul, és miközben rág valamit, azt mondja.
 
 "-Apa! Ezt finomabb enni, mint meginni!" 
 
 Nagahiro Yashumorinak dagad a keble Wadzukában. 

2007 tavasz

Shincha kóstoló, avagy teszt itt olvasható. Egy másik pedig itt.

Czinege András fotója